A XX. század legnagyobb erdésze kereskedő családban született Nagykanizsán 1867. július 12-én. A széles látókörű, tanult, több nyelven beszélő szülők és nagyszülők megalapozták Kaán Károly egész életére jellemző tudásszomját, ami a kitartásával és szorgalmával párosulva a szakmai létra legmagasabb fokáig segítette. Az édesapa korai elvesztése miatt a család anyagi helyzete megingott, ám az édesanya, Thenn Anna Mária minden nehézség ellenére kitartóan taníttatta gyermekeit. Kaán Károly a nagykanizsai piarista gimnázium után a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián folytatta tanulmányait, nagybátyja, Krug József ösztönzésére, aki megszerettette vele az erdőt és a természetjárást.

Gyakornoki ideje a Besztercebányai Erdőigazgatóságon telt, ahonnan elindult a szakmai élet csúcsa felé: gyakornokból erdészjelölt lett, majd erdész, főerdész, végül erdőmester. A hazai tanulmányok mellett egy évet a Karlsruhei Műszaki Egyetemen töltött állami ösztöndíjjal. Ez idő alatt nemcsak szakmai ismereteit és német nyelvtudását tökéletesítette, hanem Baden-Schwarzland, Würtenberg, Bajorország, Svájc, Ausztria, Galícia és Bukovina erdőgazdaságaiban is gyűjtötte a tapasztalatokat.

Eltökélt szándéka volt, hogy a külföldön erdőgazdálkodási szabályozásra, erdő- és természetvédelemre látott mintákat idehaza is hasznosítsa. Rá jellemző módon a szándékot és a gondolatot tettek követték. Kitartó és lelkes munkájának köszönhetően 1935-ben elkészült a második erdőtörvény - amely egyben az első természetvédelmi törvény is - , és amely a területi és természeti értékek védelméről rendelkezik.

Ezen túlmenően Kaán Károly vezetésével dolgozták ki az Alföld erdőtelepítésére irányuló törvényt, amely alapján a munkaterv ugyan elkészült, a gyakorlati kivitelezés azonban elenyésző sikerrel zárult.

A hazafias gondolkodású és széles látókörű erdőmesterből az évek előrehaladtával főosztályvezető, kormánybiztos majd államtitkár lett. Nyugdíjas éveiben gyakorlati irányító tevékenységet nem végzett, idejét irodalmi munkásságának szentelte. Szabadidejét feleségével, három gyermekével és unokáival töltötte.

1940. január 28-án hunyt el. A sokoldalú erdőmérnök, akadémikus, gazdaságpolitikus emlékét utcatáblák, szobrok, emléktáblák őrzik országszerte. A Bükkben és az Apát-kúti-völgyben a róla elnevezett forrásokkal találkozhatunk, és a Szent György-hegyi turistaház és a Nagy-hárs-hegyi kilátó is az ő nevét viseli.