Turista Magazin: Júniusban, júliusban sorra megdőltek a napi melegrekordok, tartósan csapadékszegény időszakot élünk. A korábbi évtizedekhez képest az utóbbi két évben mintha sűrűbben alakulnának ki országunk térségében özönvízszerű esők, jégesők és szélviharral járó heves zivatarok. Nyáron az sem ritka, hogy egyik nap ezer ágra süt a nap, a hőmérők higanyszála eléri a 35-36 fokot is. Másnap pedig erős széllökések és viharok kíséretében akár 10-15 fokkal is csökkenhet a hőmérséklet. Vajon a múltban is így volt ez?

Gaál Áron: Július közepén beszélgetünk, ami azt jelenti, hogy a konvektív félévben vagyunk. Ha kitekintünk az ablakon, akkor jó eséllyel gomolyfelhőket látunk az égen. A gomolyfelhő tipikusan a konvekciónak, vagyis a függőleges hőáramnak a megjelenési formája. Amennyiben kellő nedvesség is van a légkörben, akkor a gomolyfelhő tovább növekedve záport adó felhővé nőhet, és az ég is megdördülhet, tehát zivatar alakulhat ki. Ezen zivatarfelhők teteje elérheti a 12-14 km-es magasságot is. A gomolyfelhők végeredményben a klímaváltozástól függetlenül is kialakulnak. Nem volt ez másképp a gyermekkorunkban, sőt, a szüleink és nagyszüleink idejében sem. A zivatarokat pedig mindig kísérték viharos széllökések, jégesők, felhőszakadás méretű csapadék. E téren ilyen értelemben nincsen meglepetés.

TM: Akkor miért beszélünk minden egyes extrémnek gondolt meteorológiai esemény kapcsán klímaváltozásról?

G. Á.: Ami összefüggésbe hozható a klímaváltozással, az az, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá válnak. A klimatológusok szerint arra kell számítani, hogy a szélsőségek erősödni fognak, illetve az intenzitásuk erősebb lesz, és a gyakoriságuk is megnő.

Ennek megvan a maga fizikája, amitől a zivatarfelhők szervezettebbé tudnak válni. Kisebb-nagyobb szervezettségű cellák jöhetnek létre, de vannak igazán pusztítóak, ezek a forgó zivatarfelhők, az ún. szupercellák, amelyekben már megvan a tornádó kialakulásának is az esélye.

TM: Amerikai példákon okulva ez nem valami biztató kilátás a jövőnkre nézve.

G. Á.: Észak-Amerikában – mely egy nyitott kontinens – a fizikai körülmények segítik a szupercellás zivatarok kialakulását, ezért is olyan gyakoriak. Magyarország védve van a hegyek által, nincsenek hatalmas kiterjedésű síkságaink, különösen észak-déli fekvésben.

Szakszavakkal élve, ha a szélnyírás elég nagy, és van a légkörben elegendő labilitás és nedvesség, akkor létrejöhetnek szupercellás zivatarok. Kialakulásuk ilyen értelemben nem függ a klímaváltozástól, de a hőmérséklet emelkedésével a légkör abszolút értelemben nagyobb nedveséggel és labilitással rendelkezhet, ezért a zivatarokat kísérő jelenségek is pusztítóbbak lehetnek.

TM: Mint időjárás-előrejelző meteorológus, mégis mire számít e tekintetben a jövőt illetően?

G. Á.: Van erre egy rövid válaszom: az időjárásban bármi megtörténhet, és annak az ellenkezője is. Mivel minden év meteorológiai jellege más és más, nem lehet előre kiszámítani, hogy például a szupercellák előfordulása számszerűen nőni fog-e a közeljövőben. Általánosságban persze lehet mondani, hogy nőni fog a számuk, és 10-20 év múlva visszatekintve ki is fog jönni a statisztika, de azért azon se lepődjünk meg, ha pl. jövőre egy darab se lesz.

Például a hosszabb, csapadékszegényebb, aszályos időszakokat, nemcsak nyáron, de a téli félévben is, vagy az átlagosnál tartósan magasabb hőmérsékletű periódusokat, a késő tavaszi, károkozó fagyokról nem is beszélve.

TM: Mit mond a szakembernek eddig 2022 meteorológiai szempontból?

G. Á.: Minden szakembernek mást-mást, gondolom én. Úgy fogalmaznék, hogy nem mindennapi, de csak azért, hogy ne használjam a szélsőséges kifejezést. Azokban ugyanis nem volt hiány: melegrekordokkal startolt az év, majd ugyan csökkent a hőmérséklet, de január végétől februárig az évszakhoz képest igen meleg és gyakran szeles idő volt. A napi átlagszél tekintetében a 4. legszelesebb február volt hazánkban az ezredforduló óta. Ugyanakkor tavasszal gyakran volt átlag alatt a hőmérséklet, utófagyok okoztak károkat a mezőgazdaságnak. Eközben év elejétől csapadékhiányban szenved az ország, az év első három hónapja a 3. legszárazabb periódus volt 1901 óta.

Ez elgondolkodtató. Ilyen értelemben a klimatológusoknak igazuk van abban, hogy bármely időszakban, évszakban előfordulhatnak extrém esetek. Nem mondhatjuk, hogy a jövő év ugyanolyan lesz, mint az idei. Most benne vagyunk egy aszályos évben, de ez nem garancia arra, hogy jövőre nem lesz egy extrém csapadékos évünk.

TM: A földrajzi helyzetünk, és az a tény, hogy egy zárt medencében élünk, gondolom, nem kis mértékben lehet felelős ezekért a kilengésekért.

G. Á.: Azt azért szögezzük le, hogy a mi szélességünkön a szélsőséges időjárás teljesen természetes jelenség. A régmúltból szép számmal rendelkezünk Kárpát-medencei, illetve európai feljegyzésekkel a megélt időjárási eseményekről, szélsőségekről. Hogy milyen brutális dolgok történtek az árvizektől kezdve az extrém hideg időszakokig, amikor még az ólban is megfagytak a háziállatok, de van feljegyzés a középkorból januárban virágzó gyümölcsfákról és áprilisban rendezett aratásról is. A méréseink kezdete (1901) óta a legalacsonyabb hőmérsékletet, -35 °C-ot hazánkban 1940-ben mérték Miskolc-Görömbölytapolcán (ma Miskolctapolca), míg a legmelegebb észlelés Kiskunhalason történt 2007-ben, ami 41,9 °C volt. A kettő között nem kevesebb, mint 76,9 °C különbség van. A napi hőingás rekordja hazánkban 31,1 °C, ez a rekord idén tavasszal született. Mindezek azt mutatják, a szélsőségek itt itthon voltak, vannak és lesznek is, nem kell értük máshová mennünk. A mérsékelt égövet találóbb lett volna szélsőségek övének nevezni anno.

TM: Az időjárás-előrejelzés napjainkban milyen nehézségekkel találja magát szembe?

G. Á.: A minél pontosabb előrejelzésre régebben is szükség volt, napjainkban még nagyobbak az elvárások, és ez igaz a rövid távú, 1-2 napos, illetve a középtávú 10-14 napos előrejelzésekre vonatkozóan is. Sőt, igény lenne az ennél hosszabb távú előrejelzésekre is, csakhogy ezek megbízhatósága, beválása továbbra is hagy kívánnivalót maga után. Úgy általában igaz, hogy a felhasználók (mind a gazdasági élet szereplői, mind a magánszektor) szeretnének minél hosszabb távra – akár 10-14 napra előre vagy még többre – megbízható előrejelzést, mind térben, mind időben. Ez nagy kihívás, és a szakma igyekszik ennek megfelelni. 100 százalékos beválású előrejelzés persze nem létezik, de azért törekszünk rá. Az egy másik kérdés, hogy mi a jó beválású előrejelzés: ha egy településre zivatart várunk, akkor előfordulhat, hogy az egyik utcában esik, egy másikban pedig nem. Emiatt a tartózkodási helytől függően egyesek szerint jó, mások szerint rossz volt az előrejelzés. A hőmérséklet-előrejelzésben is hasonló problémák merülhetnek fel. Az emberi tevékenység egyik hatása a beépítettség változása, a városi hősziget jelensége létező valóság. Aki nagyobb város központjában lakik, az pontosan tudja, hogy ott éjszaka kevésbé hűl le a levegő, és napközben jobban felmelegszik a külterületi részekhez képest.

TM: Vagyis bezárult a kör, s visszatértünk a klíma versus emberiség tevékenységének témájához.

G. Á.: Így van. A klímaszcenáriók abban megegyeznek, hogy a jövőben a hőmérséklet emelkedésével és a szélsőségek gyakoriságának növekedésével, illetve erősödésével kell számolnunk. Tegyük föl, hogy holnap megdől a melegrekord. Nincs garancia arra, hogy két hét múlva vagy akár jövőre nem döntjük meg ugyanezt, mint ahogy arra sincs, hogy ne keletkezzenek új hidegrekordok. Ez azért elég ijesztő.

TM: Hogyan állunk az időjárás-előrejelzés megbízhatóságával ilyen körülmények között?

G. Á.: Az időjárás-előrejelzés megbízhatósága nem függ a klímaváltozástól. A rekordokat ismerjük, és ha az előrejelzésben az látszódik, hogy a hőmérséklet csúcsértéke magasabb lehet, mint a melegrekord, akkor azt fogjuk mondani, hogy jó eséllyel megdől a melegrekord. A mért adatokat is látni fogjuk, és ki fog derülni, mennyire volt jó az előrejelzésünk.

Az ezt meghaladó, tehát akár a 30 napos előrejelzésekre azonban nem érdemes támaszkodni. Tökéletes nyilván soha nem lesz még az egy napos előrejelzés sem, mert ahhoz a légkör minden pontjában, minden időpillanatban tudni kellene, hogy milyen állapothatározók uralkodnak, ami lehetetlen dolog. De minden erőnkkel azon vagyunk, hogy közel kerüljünk hozzá, és ezáltal jobbak és pontosabbak legyenek az előrejelzéseink.