Miért szűnik meg a turistaút a Kékes Erdőrezervátum magterületén?
Miért szűnik meg a turistaút a Kékes Erdőrezervátum magterületén?
A napokban a természetjárók körében nagy visszhangot váltott ki, hogy visszafestik az egyik mátrai turistaútnak az erdőrezervátum magterületén átvezető szakaszát. A döntés okának, hátterének jártunk utána.
Elsőként a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság honlapján jelent meg a hír, hogy megszüntetik a Mátrafüredet Mátraházán át Parádóhutával összekötő sárga kereszt jelzésű turistaút egy rövid, a Kékes csúcsától északra eső szakaszát.
Ez önmagában nem lenne különösebben érdekes, hiszen a turistaút-hálózat nincs kőbe vésve, természetes, hogy időnként megszűnnek útvonalak, máskor pedig újak létesülnek.
Amiért ez a fejlemény mégis figyelemfelkeltő – és megosztó –, annak az az oka, hogy a mindössze 2 km hosszú szakasz egy őserdőn, a Kékes Erdőrezervátum különösen szép magterületén vezet át.
A megszüntetett szakasz a sárga + jelzésen: a Gabi halála nevű pihenőhelytől nyugatra indulva nagyjából 2 km a Som-nyereg csomópontjáig
A döntés természetesen nem egyik napról a másikra született meg, a háttérben valójában évek óta folyt egyeztetés az érintett felek – a nemzeti park, az erdőgazdálkodó, az állami szervek, a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ), valamint a helyi és megyei természetjáró szervezetek – között.
Az ilyen esetekben mindig egyensúlyba kell hozni az erdőgazdálkodási, a természetvédelmi és a turisztikai érdekeket, amelyek gyakran ellentétesek egymással. Az optimális kompromisszum az adott helyzettől és a terület jellegétől függ;
ebben az esetben a természetvédelemnek volt elsőbbsége.
Miért érdemelnek különösen erős védettséget az erdőrezervátumok?
Ahhoz, hogy jobban megértsük a döntés okát, először nem árt tisztázni, mik is azok az erdőrezervátumok. Ezek az erdőterületek a természet változásának laboratóriumai, ahol a természetes erdődinamikai folyamatokat teljes ciklusban tudják vizsgálni a kutatók, erdészek és ökológusok.
Ennek érdekében a rezervátumok magterületén minden gazdasági tevékenység tilos, tehát nem zajlik semmilyen erdőgazdálkodás vagy fakitermelés sem (a védőzónákban ugyanakkor bizonyos feltételek mellett természetközeli erdőgazdálkodás folyhat a törvények szerint). Megismerésük, megértésük és folyamatos figyelemmel kísérésük alapvető fontosságú az erdők védelme és fenntartható kezelése szempontjából.
A Kékes Erdőrezervátumban nincs emberi beavatkozás, sem erdőgazdálkodás
Egy erdőrezervátum magterületből és védőzónából áll. A magterületen biztosítani kell az ökoszisztéma természetes folyamatainak háborítatlanságát. Ezt veszi körül a védőzóna, amelynek elsődleges szerepe a magterület megóvása, tehát a környező területeken fellépő közvetlen emberi behatások ellen véd.
Bár a köznyelvben sok erdőt hívunk őserdőnek (ilyen pl. a Vétyemi-ősbükkös, illetve a szalafői és a bükki Őserdő), hazánkban az egyetlen valódi őserdőmaradvány a Kékes Észak Erdőrezervátum.
A Kékes északi oldalát borító erdő szerencsés helyzetét többek között annak köszönheti, hogy az 1870-es évektől egészen 1945-ig a Károlyi család vadaskertje volt, majd az 1976-ban megkezdődött védetté nyilvánítástól kezdve semmiféle erdészeti tevékenység nem folyt a területén. Ennek köszönhetően a mára mintegy 63 hektárosra zsugorodott erdőben akár 300 éves bükkösök is dacolnak az idő múlásával. 2000-ben nyilvánították erdőrezervátummá.
Nem mindegyik erdőrezervátum látogatható, de az összesnek a magterülete fokozottan védett természeti terület, így amelyikben vezetnek jelzett turistautak, azokról a törvények szerint szigorúan tilos letérni. Ahogy leszedni, megbolygatni, hazavinni is tilos bármit, ami ott él.
Miért kellett megszüntetni a magterületen átvezető turistautat?
A cikkünk elején említett turistaút megszüntetését a területen illetékes Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kezdeményezte. A miértekről Magos Gábort, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Mátrai és Tarna-Lázbérci Tájegységvezetőjét, őrszolgálatvezetőt kérdeztük.
„Egy ideje a természet ténylegesen kezdi visszahódítani magának a területet, egyre több a kidőlt fa, így jelentős beavatkozás kellene ahhoz, hogy a jelzett út folyamatosan járható legyen – mondta el. – Azonban
a balesetmentesen járható turistaút fenntartása és az erdőrezervátumok céljai nem összeegyeztethetőek.
Ha a kirándulók kedvéért fenntartanánk a turistautak járhatóságát, az természetvédelmi és erdőkutatási szempontból sem lenne elfogadható” – tette hozzá.
A kivételes helyzetű és mikroklímájú területen fajok sokasága maradhatott fenn, melyek egy korábbi, hűvösebb földtörténeti korból származnak. Az idős, kidőlt fák pedig egész kis életközösségeknek adnak helyet, olyan növényekkel, állatokkal, amelyek máshol, más körülmények között nem élnének túl hazánkban.
Magos Gábor felidézte, hogy az erdészet legutóbb 2005 táján szabadította meg ezt a kékesi útszakaszt a kidőlt fáktól, aminek az lett az eredménye, hogy krosszmotorosok jelentek meg az erdőben.
„Amióta nem „takarítják” a turistautat, ez a jelenség szerencsére megszűnt, de még mostanában is előfordult, hogy valakik jogtalanul kettéfűrészeltek kidőlt fákat” – mondta el. Ha engednék az emberi jelenlétet, akkor mindenkinek úgy kellene viselkednie, hogy a lehető legkisebb nyomot hagyja maga után. Ehhez képest a szakember elmondása szerint a tapasztalat sajnos az, hogy sok erdőlátogató egy-egy kilátópont kedvéért elhagyja az ösvényt, letaposva az értékes gyepeket, az élőhelyeket megbolygatva kőgúlákat építenek, és nem szándékosan, de akár becipelnek fertőzéseket, invazív fajokat is a fokozottan védett természeti területre.
Gazdag és különleges élővilág jellemzi az erdőrezervátumokat
Nyilvánvaló, hogy nem lehet mindenhova természetvédelmi őröket állítani, ezért a nemzeti park igazgatóság szerint az a legjobb megoldás, ha teljes egészében kizárják az emberi jelenlétet a magterületen – nem mellesleg ez a jogszabályi előírás is. Ennek nyomós oka van: az erdőrezervátumok magterülete tulajdonképpen természetes kutatólaboratórium, ahol egész egyszerűen minden emberi jelenlét zavaró, mert óhatatlanul módosítja az ökoszisztémát, vagyis azt, amire a kutatás irányul.
A természet védelme a természetjárók számára is fontos
Az MTSZ alapvetően a természetjárók érdekeit hivatott képviselni, aminek részeként a lehetőségeihez mérten próbálja védeni a meglévő turistaúthálózatot. Régebben – de akár tíz évvel ezelőtt is – a fokozottan védett természeti területeket átszelő turistautak sem okoztak különösebb konfliktust ember és természet között, hiszen a maihoz képest sokkal kevesebb túrázó járta az erdőt.
A konkrét példánál maradva: az erdőrezervátumok magterületén a fontos élőhelynek számító, az útra dőlt fákat sem lehet háborgatni, átvágni vagy eltávolítani, ami viszont sokszor nem egyeztethető össze a biztonságos bejárhatósággal, márpedig az a turistautak fontos jellemzője.
Természetvédelmi szempontból az sem vállalható, ha a túrázók elkezdik kerülgetni a kidőlt fákat, hiszen ezzel új ösvényeket hoznak létre, ugyancsak beleavatkozva az ökoszisztémába. A szabványos, az MTSZ által felfestett sárga kereszt jelzésre ráadásul párhuzamosan rávezettek egy szívbarát ösvényt is, és ez még több embert vonzott az értékes, de sérülékeny környezetbe.
Tovább a sárga sáv jelzésen! A magterület bejáratánál információs táblákat helyeztek ki
Nem mellékes szempont az sem, hogy a forgalom növekedése miatt egyre nagyobb a balesetek bekövetkezésének valószínűsége. Ez azért jelenthet problémát, mert előfordulhat olyan helyzet, amikor a mentést végzőknek nagyobb erőkkel kell a helyszínre vonulniuk, ami még a turistaforgalomnál is komolyabb zavarással jár.
Egy turistaút megszüntetésekor vagy áthelyezésekor az MTSZ figyelembe veszi azt is, hogy a hálózat milyen alternatívákat tartogat, azaz el lehet-e terelni a túrázókat úgy, hogy ne kelljen nagyot kerülniük, és a természeti élmény se szenvedjen csorbát.
A Kékesen ez megvalósul, hiszen a sárga kereszt jelzésnek két közeli szomszédja is van: északon a piros kereszt jelzésű turistaút a védőzóna peremén, délen pedig a sárga sáv jelzés közvetlenül a magterület mellett vezet. Ez egyébként a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság számára is fontos szempont volt: Dudás György általános igazgatóhelyettes elmondta, hogy ők is
csak olyan helyeken kezdeményezik az erdőrezervátumok magterületén átvezető turistautak felszámolását, ahol a túrázóknak van más választása a közelben.
Az MTSZ ezeket az érveket mérlegelve fogadta el a sárga kereszt jelzés rövid szakaszának megszüntetését, hiszen a természet védelme a természetjárók számára is fontos szempont kell, hogy legyen, és ez a fokozottan védett természeti területekre különösen érvényes.
Nem példa nélküli a tiltás
Megkerestük a hazai erdőrezervátum-kutatást koordináló Ökológiai Kutatóközpontnál dolgozó dr. Horváth Ferenc erdőökológust, aki elmondta, hogy az Erdőrezervátum Program 63 területet tart számon, bár még nem mindegyik lett kihirdetve. Ezek közül elenyésző, 5 körüli azok száma, ahol a magterületen turistaút vezet keresztül.
Elmondása szerint ők is egyetértenek a mostani döntéssel, bár hozzátette, hogy a túlszaporodott vadállomány miatt sokkal jobban aggódnak. Kutatások szerint érezhető és látható hatásai vannak az erdők cserjeszintjében a vadállatok jelenlétének – néhol teljesen el is tűnt ez a szint.
Magyarországon már korábban is volt arra példa, hogy egy erdőrezervátumon átvezető turistautat áthelyeztek természetvédelmi okokból. Ilyen volt a jól ismert bükki Őserdő esete is, ahol egykor az Országos Kéktúra útvonala is kanyargott.
Ez a terület, ahol még a 19. század elején hagytak fel az erdőgazdálkodással, és kétszáz évesnél idősebb fák is állnak, a kéktúrázás népszerűsége miatt ma még jobban ki lenne téve az emberi jelenlét nem kívánt hatásainak. Éppen ezért a Sima-kő északi oldalában már évek óta az őserdő peremén vezet a kék sáv jelzés, nem a magterületen át.
A Kékesen kívül máshol is adódhatnak a mostani turistaútvonal-megszüntetéshez hasonló dilemmák, amelyek mind egyedi döntést igényelnek. Ilyen pl. a szintén mátrai Csörgő-völgy Erdőrezervátum esete is, ahol a közeljövőben csekély mértékben, de módosulni fog a turistaúthálózat ritkán járt része. Azok az utak, amelyeknek nincs a közelben alternatívája, ugyanakkor a már említett okokból a magterületen is megmaradnak.
Az erdőrezervátumok védelme közös érdekünk
A Kékes Erdőrezervátum hazánk különösen értékes erdőterülete. Az egykori hatalmas, több ezer hektáros parkerdőből a XX. századi erdőgazdálkodás nyomán mára csak szórványok maradtak meg a gerinceken (Som-hegy, Szállás-hegy, Disznó-kő, Cserepes-tető), valamint a Kékes északi erdőállománya, azaz maga a rezervátum.
A hazai természetvédelem kifejezett szándéka, hogy ezeket az élőhelyeket megóvja, hiszen az erdőrezervátumok magterületein nem csupán a gazdasági, de mindenfajta emberi jelenlét is káros lehet. Magyarország területének alig több, mint 1%-a áll fokozott természetvédelmi oltalom alatt, ezen belül is kis területet alkotnak a rezervátumok. Az érintetlenségüket megőrizni minden természetszerető közös érdeke.
