Az esemény kapcsán az egyesülettől Jakab Éva írta le gondolatait a túraversenyzésről és magáról a Bakancsos Atom Kupa kategóriáiról, szervezéséről. Akit érdekel a tájékozódási túra világa, vagy ilyesmit szeretne szervezni, mindenképpen olvassa el a hosszú, de élvezetes leírást.

3×3×3 igazság a Bakancsos Atom Kupáról

Tájékozódási túraverseny

1. A gyalogos tájékozódási túraversenyzés is a természetjárás egyik ága. Néhány túrázót megrémiszt a verseny szó és a versenyzés gondolata, de aki járt már „a Bakancsoson”, tudja, hogy számos haszna van ennek természetjárás-sportnak.
2. Nem fontossági sorrend, de indítsunk azzal, hogy túravezetői tájékozódási gyakorlásnak kiváló egy tájékozódási túraverseny. Bármelyik kategóriát választja az ember, a térképolvasás, a tájolóhasználat, a tájékozódás elméleti ismereteinek gyakorlatban alkalmazása nagyban segíti a csapatot abban, hogy a versenyzőket az eredményhirdetéssel is megvárják a rendezők. (A menetutasításban szoktuk viccesen, vagy legalábbis poénosnak szánva azt írni, hogy „versenyünkön keverési idő nincs, és pályabontási időt sem alkalmazunk. Mindenkit megvárunk a célban. Az eredményhirdetéssel nem feltétlenül.”)

1. Kategóriából a Bakancsos Atom Kupán nem zavarbaejtően, hanem a szükséges mértékben sok van: a profik, a haladók és a kezdők is megtalálják a megfelelő nehézségű pályát. Kezdő pályából rögtön három is van. Ha kezdő vagy, azzal kell kezdened már nevezéskor az eligazodást, melyik C kategóriát válaszd: a turistatérképes, a tájfutótérképes vagy a családi kategóriát.
2. Turistatérképen nem lehet igazán az elégedettség érzésével tájékozódni, ezért ebben a kategóriában (KC, kiránduló cé a tisztességes neve) szöveges útvonalleírással, pontmegnevezéssel segítjük a tájékozódást. Az idei Bakancsosra eljöttek heten az egyik túravezetői tanfolyamról, a kötelező tájékozódási túraversenyt teljesíteni. Erre a célra a turistatérképes pálya az ideális, hiszen a túravezetői vizsgán is turistatérképen kell bizonyítani. Csak szólunk, hogy a Bakancsos KC pályához nagyon hasonló útvonalon. Nem igaz ám, hogy turistatérképen egyáltalán nem lehet tájékozódni, csak jól kell tudni olvasni a kevésbé részletgazdag térképet. A kirándulópályán amúgy egy vezetett túrán, túravezetővel is gyalogolhatnak azok a turisták, akik tényleg immunisak a kiscsapatos megméretésre.
3. A versenyünk negyedszázados története (mit története, történelme!) során azt az elvet alakítottuk ki, hogy legyenek szintek az egyes kategóriák között. A tájfutótérképes kezdőpálya azt a sikerélményt kínálja a versenyzőknek, mennyi mindent lehet látni a térképen: jellegfa, zöld x, fekete x… Az EC (emelt szintű C, utóbb kincskereső C) kategória pontjai mindig utak mellett vannak. Nem azt mondjuk, hogy a tájfutótérképes kezdő pályán nem lehet eltévedni, de azt szoktuk javasolni a menetutasításban, hogy a versenyzők ne bóklásszanak le az útról, akkor nagy kár nem keletkezik a természetben, és még kisebb eséllyel is tévednek el.

1. Előző fejtegetésnek ellent nem mondva, a tájékozódási túraversenyzésben az a jó, hogy le lehet, sőt kell térni az útról; nem ritkán csodás, sima gyalogtúrán nem érintett helyszínekre vezet a pontkeresés. A középfokú pálya teljesítői már nem tudnak úton megközelíteni minden pontot. A B kategória haladók számára ideális, természetesen ez a pálya is tájfutótérképes. Hol kicsit nehezebb, hol könnyebb – a terep adottságaihoz és a pályakitűző adott évi hangulatához igazodóan.
2. Ha már ilyen számbavételszerű hangulatba kerültünk: a felsőfokú, A kategória az MTSZ által kiírt országos bajnokság része. Utóbbi is pont 27. éve zajlik, a részleteket meg lehet ismerni a turaversenyek.hu oldalon. A bajnokságban szereplő versenyek rendezői más versenyeken versenyzőként vesznek részt, ami, lássuk be, praktikus megoldás.
3. A pályakitűző önkéntesek többszöri terepbejárással alakítják ki a pályák végleges útvonalát és a feladatokat. Mi a májusi verseny terepbejárásait februárban kezdtük, és a verseny előtti hétvégéig folytattuk. Késő tavaszi verseny esetén a túl korai pályakitűzés és a pálya halogatás nélküli véglegesítése nem lenne jó ötlet, hiszen a terepfedezet sokat változik (sűrűsödik az aljnövényzet) tavasszal. Sokszor járunk a terepen, mert tájékozódási túraversenyt előkészíteni izgalmas feladat, tekinthetjük a terepbejárást is egy külön kategóriának.
4. Az írás keretei nem engedik, hogy a verseny elméleti és terepi feladatairól itt bővebben értekezzünk. Az alapfeladat a térképen bejelölt ellenőrzőpontok (narancssárga-fehér bóják) megtalálása a terepen, kerülve a tévesztőbójákat. Plusz van olyan ellenőrzőpont is, amit valamilyen feladattal lehet megtalálni. Bedobunk néhány feladatmegnevezést: szerkesztés, távolságmérés, iránymérés, távolságfésű, irányfésű, poligon, oldalmetszés – természetesen a feladatok is a kategóriákhoz igazodnak.

Tiszta még lehet a gyereked…

1. Az első pontban írtakat kiegészítve: messze nemcsak haszon, hanem élmény is van a tájékozódási túraversenyzésben. A mókára pedig a legjobb példa a családi kategória. A májusi versenyen a családi kategória útvonalának része volt száz méternyi mocsárjárás is. A szülőknek „a tiszta még lehet a gyereked, de élményeket itt szerezhet” tömörnek nem mondható felütéssel érzékeltettük a döntési kényszer könnyűségét: élnek-e a B terv lehetőségével, vagyis az arborétum végén visszafordulva tesznek kis kört, vagy továbbmennek a kalanderdőbe a teljes körre.
2. Látszatra legkönnyebb a családi pálya összeállítása. Bár a családi pálya a kezdő kategóriák között szerepel, valójában a különböző előképzettségű felnőtt és a kisbabától óvodáskorú gyerekig csapattag számára kell szórakoztató útvonalat és körítést kitalálni. Több szempontot figyelembe szoktunk venni. Azt az elvárást támasztjuk a családi pálya készítőjével szemben, hogy a legfeljebb 2-3 km hosszú útvonal kislábakkal is végigjárható legyen, közben pedig ne unatkozzon senki: az sem, aki nem tud olvasni, és az a csapattag sem, aki a tócsában-ebihal-nézegetésen túl is szeretne kihívást.

1. Az elmúlt években volt kerítésmese, nyomozás, rajzolás. Ami kihagyhatatlan: a gyerekek szeretnek a szúróbélyegzővel a versenykartonra jelölni.
2. Idén a helyszín minden eddigi terepünket felülmúlta családikategóriailag: a Deseda-arborétum és a kalanderdő rengeteg látnivalót és kalandot kínált. Először is át kellett kelni a hídon, majd az arborétumban célirányosan bóklászni a térképen tételesen felleltározott fák, bokrok között. A tájékoztatótáblákon meg kellett nézegetni a képeket. Aztán jött a mocsárjárás. Ennek kalandfaktorát jól jellemzi, hogy a „milyen színű virágot láttál a mocsáron átkelés közben” kérdésre senki sem tudott válaszolni. Aztán a kalanderdőben várt egy madárvárta (madármegfigyelő-hely), az elmerengő nevű helyszín, két játszótér, nagyhíd alatt horgászok, végül a Gombási-parkerdőbe visszatérve a lombkorona-sétány, ami megmagyarázhatatlan okokból egy csúszdába torkollik.
3. Meseterápiát is alkalmaztunk. Az egyetlen emelkedős szakaszra egy nagyon rövid mesét (köszi, Lázár Ervin) hat részre tagolva fákra kitűztünk, hogy a – szervezők által elképzelt – kíváncsiság eltérítse a figyelmet a szintemelkedéstől.
4. Az idei nagyfeladat a célkérdés megválaszolása volt. A célban minden családi kategóriás kisgyerek húzott egy kártyát, és megválaszolta a kérdését. (Például: Melyik a kakukktojás? Csipkebogyó, kökény vagy galagonya. Minek van évgyűrűje? Milyen állathangokat hallottál a madármegfigyelő-állomáson? Ki járt pórul a mesében?)
5. És a válasz után a kisiskolás önkénteseink azon nyomban átadták a „részvétel a fontos” érmeket a családi pályát teljesítő gyerekeknek.
6. Nos, igen, a Bakancsos szenvedély. Az idei B ifi kategória csapatának középiskolás tagjai visszajáró BAK-versenyzők, az EC ifi csapat tagjai pedig voltak valamikor családi kategóriások. Egy testvérpár egyéni rekordot állított fel, és tart azóta is: többször voltak Bakancsoson, mint ahány évesek. (Az apukájuk az EC pálya kitalálója.)
7. Említettük, hogy az önkénteseink között is voltak gyerekek (klasszikus gyerekmunka), tetejébe a vendég versenyző gyerekek is beálltak segíteni (ún. nem kötelező közösségi munka), mert ez is jó mulatság.

Ezt már nem tudjuk überelni

1. Nem azt nem fogjuk felülmúlni könnyen, hogy a kétnapos versenyen három versenyt kínáltunk: a szombati csapatversenyt, a szombat délutáni mobiltelefonos tájékozódást és a vasárnapi egyéni versenyt. Hanem a helyszínt.
2. Ismeretes, hogy a hagyományos, minden évben megrendezett Bakancsos-versenyünk csapatverseny. Az első blokkban a csapatversenyről, kategóriáiról volt szó. Időről időre azonban eszünkbe jut egyéni versenyt is rendezni, ezen belül még ritkábban nem riadunk vissza kétnapos verseny rendezésétől sem.
3. Mobilos tájékozódási versenyt még sosem rendeztünk. És most sem: a Zselic Tájékozódási Futó és Szabadidősport Egyesület tájfutói készítették elő, bonyolították le a telefonos programot. A szombat délutáni kiegészítő versenyke Kaposvár belvárosában zajlott, versenyzőnek és külső szemlélőnek is szórakoztató látvánnyal. A kétfős csapat egyik tagja a rajtban, a kaposvári Nagyboldogasszony Iskolaközpont udvarán maradva tanulmányozta a térképet, és telefonon irányította a belvárosban térkép nélkül bolyongó párját a bóják megkeresése céljából.

1. A Deseda-tó, Gombási-parkerdő, Deseda-kalanderdő tájfutótérképen úgy tudtunk kialakítani pályákat, hogy a szombati csapatverseny nem érintette a vasárnapi egyéni pályák terepét. Az meg saját elvárásunk volt, hogy az egyéni Férfi, Női, Nyílt és Egyéni kezdő pályák – a mocsárjáráson kívül – azonos útvonalat nem használtak. (Mellesleg a mocsárjáráson a virág sárga színű volt. Mocsári nőszirom.)
2. Mostantól elkezdünk vadászni a hasonló adottságú helyszínek után. Kezdő versenyzők esetén legnagyobb kockázat, ha a versenyző eltévedvén „lemegy a térképről”, mert utána már nehéz visszatalálnia. A Deseda-arborétum egy hosszúkás félsziget, egy földnyelv, nagyrészt víz határolja, északon pedig egy kerítés. Verhetetlen helyszín kezdő egyéni pálya kialakítására. Ezt a kategóriát alulról jövő kezdeményezésre, versenyzői kérésre alkottuk idén.
3. A bevezetőben többesszámelsőszemélyeztünk egyet. A verseny rendezői a paksi Demeter Egyesület és a paksi Atomerőmű SE természetjáró szakosztálya. Ez a tény akár ráirányíthatná a figyelmünket az atom szóra, de arról nem akartunk semmit közölni. Hacsak azt nem, hogy a BAK két korábbi Tolna megyei verseny, a Bakancsos Kupa és az Atom Kupa reinkarnációjaként született újra 1998-ban. Meg hogy az is jó az „a Bakancsos” becenévre hallgató versenyünkben, hogy minden évben van valami együttműködés.
4. A verseny előkészítésében és lebonyolításában idén segítségünkre volt a Zöldpont Életmódklub kaposvári egyesület. Az ő tájékozódási túraversenyük most szünetel, a következő Zöldpont Kupa 2029 októberében lesz.
5. Szóval következő Zöldpont verseny sokára, a Demeteresek azt mondják, nehezen tudják már felülmúlni magukat (bár az idei 200 fős létszámot éppen lehetne növelni, hiszen a korábbi években többen szoktunk lenni). Ha kedvet kaptatok tájékozódási túraverseny rendezésére – amin nem csodálkoznánk, különös tekintettel a 8. pontra is –, ne habozzatok.
6. A bóját pontos jével írjuk, a tévesztőbója jelöléséért hibapont jár, a kullancs nem önzetlen állat… a tájékozódási túraversenyekről a turaversenyek.hu oldalon tájékozódhattok.

Jakab Éva, Demeter Egyesület