Persze ahány gyerek, annyifajta viselkedés, és akkor a különböző életkorok kihívásairól nem is beszéltünk. Ebben a cikkben általános szempontokat szedtünk össze, amelyek alapvetően a már saját lábán járó gyerektől a kiskamaszokig érvényesek. Általában. S ezt fontos hangsúlyozni, hiszen minden szülő maga ismeri a saját gyerekét legjobban, ő tudja megítélni, hogy mi férhet bele egy családi kirándulásba.

Először is ne felejtsük el, hogy a gyaloglás önmagában egy kisgyereknek nem nagy móka, de a nagyobbak sem feltétlenül boldogak a hosszú, monoton gyaloglás gondolatától. Persze, ha a szülőkkel sokat járnak túrázni, akkor ehhez is hozzászoknak, de ez a cikk most tényleg a gyerekekről szól! Kis szervezéssel azonban hatalmas csodát lehet tenni kezdő túrázóknál is, akkorát, hogy az egész nap csak úgy elsuhan. Csak érdemes gyerekszemmel nézni a természetre!

A családi természetjárás amúgy már csak azért is fontos, mert a gyerekemmel nagyon is jót teszek, ha minél több időt töltenek el a szabadban. A manapság sok helyütt olvasható erdőfürdő fontos, kutatásokkal igazolt hozadéka ugyanis, hogy az erdőben töltött idő nemcsak a fáradtság okozta koncentrációzavart képes javítani gyerekeknél, de a gyermekkori figyelemhiányos hiperaktív zavar tüneteit is. Az erdőzés tehát a gyerekek iskolai teljesítményére is hatással van, s akkor még nem beszéltünk a szabadban való mozgás fontosságáról, meg arról, hogy ne olyan gyerekek nőjenek fel, akik szerint zacskóban nő a sárgarépa és a fák nem élőlények.

Ha teheted, mindig társasággal menj kirándulni!

A magányos vándorlás inkább felnőtt műfaj, barátokkal kirándulni egy gyerek számára sokkal nagyobb buli, így garantáltan kevésbé lép be a társaságba egy adott ponton például a hiszti vagy éppen a fáradtság, és ha meg is jelent, könnyebb kezelni. Persze barátokkal egyeztetni már kapásból egy csomó szervezéssel jár, de bőven megéri a fáradságot!

Indulj korán!

Tudom, ez megint egy nehéz ügy... De én sosem értem azokat a családokat, akik dél körül jelennek meg a kirándulóhelyeken. A túrázás hajnali műfaj, komoly túrázó komoly túrára korán indul, nem csak a magashegyekben. Van ennek egy csomó oka, amelyek kisebb gyerekekkel hatványozottan igazak, a magashegységekben meg pláne. Ha sikerül viszonylag korán elindulni, az azért jó, mert délelőtt jobb a gyerekek erőnléte, a túrát az esetleges nagy meleg előtt, például egy ebéddel lehet zárni, de a zivatarok is inkább délután alakulnak ki. Meg az én tapasztalatom szerint az első tíz évben a gyerekek inkább koránkelők amúgy is, arról nem is beszélve, hogy kisebb korban még az is benne van, hogy így nem borul fel feltétlenül a gyermek ritmusa, hazafelé tud aludni egyet. Persze, az elindulás sokszor szörnyen nehéz, a pontosságról nem is beszélve, például ha több család indul neki. De a sikeres túrát egy játszóterezéssel egybekötött ebédelés igazán ünnepivé tudja varázsolni - ez pedig csak korai indulással lehetséges!

Gyerekszemmel is érdekes attrakcióra építsd a túrát, s hagyj rá időt!

Talán ez a legfontosabb szempont. Nyilván egy szurdoktúra a legizgalmasabb, de azzal csak óvatosan, a Rám-szakadék felkeresése előtt azért legyen meg jó pár tucat nagyobb túra. A víz mindig nyerő egy gyereknél, csak legyen nálunk gumicsizma vagy pótruha. Szervezzünk túrát patakhoz, de mindenképpen hagyjunk időt az önfeledt játékra! Ugyanis mind a kisebb, mind a nagyobb gyerekek imádnak gátakat, vízterelőket építeni, falevelet úsztatni, vagy egyszerűen csak leguggolni és nézni a vizet. Akár órákat is eltölthetünk így, s ezt építsük is be túráinkba, különösen az első alkalmak során. De ugyanígy hagyjunk időt egy bogár hosszú percekig való megcsodálására, vagy, hogy szabadon játsszon a gyerektársaság egy barlang bejáratánál.

Simán lehet, hogy az első túráink nem is annyira túrák lesznek, mint séták, és az is lehet, hogy egy látványosság miatt nem tudjuk legyalogolni a tervezett szakaszt.

A természetre azonban közben figyeljünk is, a patak medrében például rengeteg kisebb állat élhet, feleslegesen ne háborgassuk a vizet, inkább lessük meg az állatokat! Ősszel szervezhetünk olyan túrát is, ahol a cél az alkotás, tehát a túra során gyűjtött falevelekből, ágakból egy réten különböző rajzokat készíthetünk például. A természet különböző látványosságai (szarvasbőgés, tiszavirágzás, tavaszi virágzás, cserszömörce levélszíneződése, szentjánosbogár-rajzás, stb.) pedig mindig kiváló alkalmat jelentenek egy túrához.

Fokozatosan terhelj!

Ahogy említettük, az első túráknál bőven elég, ha arról szólnak, hogy egy pár kilométeres sétával becserkészünk egy patakot, vagy más látnivalót. Aztán szép lassan növelhetjük mind a túra távját, mind nehézségét.

A természet, mint játszótér

Egy felhagyott mészkő- vagy dolomitbánya remek alkalmat nyújt egy kis homokozásra és egyben spontán környezeti nevelésre. Elvégre a dolomitot sok helyütt régen súrolópornak használták eleink, ezért a sziklák aljában sokszor valóban egy homokozót találunk. A sokszor védett sziklafalakra ne engedjük fel az aprónépet, ne járuljunk hozzá a további erózióhoz! Mászóka is rengeteg van az erdőben. A fára mászás inkább a nagyobb gyerekek sportja, de a természet a legkisebbekre is gondolt: elég sok olyan fát találunk egy erdőben, amelynek gyökerei félig a szabadban vannak a hegyoldalban: imádni fogják a gyerekek, és szintén remek alkalom egy kis tanulásra. Sőt, egy rövid, de meredek, a gyerekek számára mászást igénylő ösvény meghódítása is egyből felcsigázza a gyerekeket, míg a monoton emelkedőt gyorsan megunják, szóval lehet ez alapján is túrát szervezni.

Mese, játék

Saját titkos receptem az, hogy keresek valamilyen, az adott tájegységhez kapcsolódó legendát, s vagy egyszerűen azt mesélem el, vagy az alapján közösen költünk valamilyen mesét, történetet. Aztán a játék is sokat tud segíteni. Nálunk például az egyszer csak óhatatlanul nyafogni kezdő gyermeket rendszerint elrabolja a "medveréb". Aztán az elrabolt gyerek után akár az emelkedőn is simán felszalad a fáradt gyerektársaság.

Válj te magad is természetjáróvá!

Szóval tudatos tervezéssel és persze gyakorlással már az sem lesz gond egy idő után, ha néhol meredek az ösvény, vagy menet közben nincs játszótér. Ez persze mind sok energia és szervezés, de természetjáróként bátran állítjuk: a természetre rácsodálkozó gyermeki szempárok miatt bőven megéri! S az sem mellékes, hogy e rácsodálkozás közben mi magunk is észrevétlenül természetjáróvá válunk. Én például korábban bele tudtam hajszolni magam a teljesítménybe a túrázás kapcsán, így kifejezetten élvezem, hogy 8-9 év családi természetjárás után még mindig simán találok új látnivalókat közvetlen környezetemben, a Budai-hegységben.

Minden másra meg ott a Magyar Természetjáró Szövetség által működtetett www.termeszetjaro.hu oldal és applikáció, ahol egy csomó, direkt családoknak tervezett túraútvonalat találunk, a túrák között a számunkra megfelelő nehézségi fokozat szerint is tudunk válogatni és vannak túraválogatások is.

A cikk először 2021 szeptemberében jelent meg.