1868-ban született a híres irodalomtörténész és műfordító. Tanulmányait Budapesten és Párizsban folytatta. Nevéhez fűződik többek között az óizlandi Edda dalok, valamint számos héber, francia, olasz és szanszkrit nyelven írt művek fordítása. Az irodalomtudomány területén végzett munkássága mellett a XX. század elején fiúnevelő intézetet hozott létre.

Ő hívta életre 1909-ben a vándordiák mozgalmat, egészen pontosan a Vándordiák Egyesületet, amelynek vezetője volt öt évig. Ezzel egyidejűleg a szervezet fennállásának ötödik évében megjelent Vándordiák Évkönyv szerkesztőjét is köszönthetjük személyében.

A nyári szünetben szervezett, több csoportban induló kéthetes vándortúrák létszáma rendszerint meghaladta a huszonöt főt. Bejárták a Felvidéket, eljutottak Szombathelytől a Tátráig, a Murányi-fennsíktól Esztergomig, Gömörtől Losoncig, Révből a Vaskohig vagy Besztercebányáról Trencsénig. Gábor Ignác tűpontosan megfogalmazta az ízig-vérig turista élmény lényegét: ..."A diákvándorlás kitűnő tornaoktató, elsőrendű földrajz és természetrajz tanár. Kiválóan tanítja a fizikát, a kémiát, az ipart, a technikát, a társadalomtudományt, a gazdászatot, az emberi együttműködést, a szolidaritást, a kölcsönös segítés elvét."

Az első világháború kitörésével a Vándordiák Egyesület feloszlott és később már nem szervezték újra. Gábor Ignác 1945. január 10-én a nyilasterror áldozata lett.