1873. augusztus 10-én alakult meg Tátrafüreden – a hasonló egyesületek sorában világviszonylatban hetedikként – az első hazai turistaszervezet, a Magyarországi Kárpátegylet, amelyet 1881-ben átneveztek Magyarországi Kárpát Egyesületre (MKE). A szervezet működési területe kezdetben csak a Magas-Tátrára korlátozódott, de a turistaság rohamosan növekvő népszerűsége miatt egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy az ország más területein is alakuljanak osztályai, kiépítendő a környékünkön lévő, túrázásra alkalmas területeket. Természetesen mindezek mellett új egyesületeket is alapítottak hasonló célból, így jött létre például a Magyar Turista Egyesület, az Erdélyi Kárpát Egyesület és a Mecsek Egyesület.

Felvetődik egy szövetség gondolata

Ahogy az egyesületek száma nőtt, az 1910-es években színre lépő új, fiatal nemzedék tagjai között ismét fel vetődött a gondolat egy érdekeiket védő szövetség meg alakítására. 1913 májusában a Turistaság és Alpinizmus szerkesztősége három kérdéssel körlevelet intézett az akkoriban létező húsz hazai turistaszervezetnek, hogy nyilatkozzanak egy Magyar Turista Szövetség létjogosultságát illetően.

A pozitív válaszok megérkezése után a lap szerkesztői, dr. Vigyázó János, dr. Komarnicki Gyula és dr. Serényi Jenő (mindhárman ügyvédek) elkészítették a megalakítandó szövetség alapszabály-tervezetét. Az egyeztetésre szétküldött tervezet néhány sarkalatos pontjával kapcsolatban valóságos sajtóháború zajlott a két konkurens lap, a Turisták Lapja és a Turistaság és Alpinizmus hasábjain.

Megalakul az MTSZ

1913. november 29–30-án zajlott az Országos Turista Nagygyűlés a Sándor utcai régi Képviselőház (a mai Bródy Sándor utcai Olasz Kultúrintézet) nagytermében. Tizenöt hazai turistaegyesület és más sportegyesület turistaosztályának 122 küldöttje jelent meg a jeles eseményen 11 662 turista képviseletében. Végül november 30-án – ünnepélyes szónoklatok és előadások, valamint óriási viták után – a közgyűlés kimondta a Magyar Turista Szövetség megalakulását, majd titkos szavazással egyhangúan megválasztották a szövetség tisztségviselőit. Az elnök gróf Teleki Sándor (MKE), az ügyvezető elnök dr. Thirring Gusztáv (MTE) lett.

Turistakedvezmények

Az MTSZ arcképes, sorszámozott, évi bélyeggel érvényesített igazolványának tulajdonosai több olyan kedvezményben részesültek, amelyeket korábban az egyes egyesületek nem, de a szövetség keretein belül már ki tudtak járni a tagjaik részére. Ilyenek voltak többek között a csoportos utazási, a menedékházi belépő- és szállásdíjakat érintő, a barlangi belépődíjakra vonatkozó, valamint a vízitúrázókat meg illető jelentős kedvezmények. Az érvényes igazolvány nyal rendelkezők Európa területén bárhol, bármilyen turistatevékenységük során biztosítva voltak az elindulástól a hazaérkezésükig. Ezeken felül az MTSZ Hivatalos Értesítőjét minden tag díjtalanul megkapta minden hónapban.

A turistajelzések egységes rendszerének bevezetése

A legtöbb egyesület az általa kiépített utakat – a könnyebb tájékozódás miatt – valamilyen jelzéssel is ellátta, de ezek nem voltak egységesek. 1929-ben Strömpl Gábor térképész a Turistaság és Alpinizmus egyik cikkében foglalta össze a turistajelzésekkel kapcsolatos javaslatait. Az MTSZ tanácsa döntött az Útjelző Bizottság létrehozásáról, amelynek Horn K. Lajos, Lakner Károly és Strömpl Gábor lettek a tagjai. Az útjelzések egységesítésére a kidolgozott bizottsági tervet a tanács kisebb módosításokkal elfogadta, a 35 pontból álló szabályzatát a következő évtől kezdve életbe is léptette, valamint előírta az útjelzések átfestésének öt-tíz éven belüli végrehajtását. Felosztotta a turistavidékek munkaterületeit a tagegyesületek között, azok útjelzési terveinek elbírálását pedig az Útjelző Bizottság hatáskörébe utalta.

Országos Magyar Turista Kiállítás

Az 1885. évi Országos Sportkiállításon és az 1896-os Millenniumi Kiállításon a hazai turistaélet is képviseltette magát. A Magyar Turista Szövetség 1931-ben a budapesti Magyar Királyi Technológiai és Anyagvizsgáló Intézetben rendezte meg az első önálló, turista tematikájú kiállítását, amelyen a hazai turistaság szinte teljes anyagát bemutatták. Ebből, illetve további beszerzésekből a szövetség által létesített Turista Múzeum – benne a könyvtárukkal – 1940 végén nyitotta meg kapuit.

Nemzetközi Turista Kongresszus

Már 1876-tól kezdve a különböző országok turista szervezetei időnként összejöttek, hogy egyeztessenek egymással a felmerülő kérdésekben. A Magyar Turista Szövetség 1930-ban, a lengyelekkel egy időben jelezte, hogy megszervezné a soron következő kongresszust, de miután értesült a lengyelek tervéről, visszavonta a kezdeményezését, és a következő évre halasztotta azt. Így 1931 szeptemberében Budapesten üléseztek a turista vezetők. Az esemény legfőbb, nemzetközi színtéren is elismert érdeme, hogy ekkor döntöttek a Nemzetközi Alpin Unió (UIAA) megalakításáról, amely a következő évben – Chamonix-ban – tartott kongresszuson létre is jött. Alapszabályának megalkotója dr. Vigyázó János, az MTSZ társelnöke volt egy svájci ügyvéddel együtt.

A Szent István-turistavándorlás, a kéktúra ihletadója

Az 1930-as évekre már elég sok, főként az ország középhegységeiben futó turistaút volt jelzéssel ellátva. Strömpl Gábor hazánk turistaút-hálózati tervének ki dolgozásakor már gondolt arra, hogy a középhegységi fővonalak összekötésével létre lehetne hozni egy olyan, hosszútávú útvonalat, amely - a már meglévő utakat az országhatárokig meghosszabbítva – összeköthetné a legszebb vidékeket.

1937-ben az MTSZ tanácsa ennek az útnak a csoportos bejárására tett javaslatot, de ekkor még nem tudták a túrát megvalósítani. Az apropót végül a szövetség fenn állásának 25 éves jubileuma és Szent István halálának 900. évfordulója szolgáltatta a következő esztendőben, amikor egyébként is országszerte nagyszabású ünnepségek zajlottak.

1938-ra még csak az útvonal közel 80 százaléka volt kész, de március 20-án útjára indult a Szent István-turista vándorlás. A résztvevők az ország két végéből indultak, és június 6-án találkoztak Dobogókőn. A vándorlás végül az MTSZ Esztergomban tartott vándorgyűlésén fejeződött be, ahol kiosztották a teljesített túranapoknak megfelelő emlékjelvényeket.

A második világháború utáni évek

A második világháború után – mivel számos szervezet megszűnt – új alapokról indult minden, így hazai a turistaélet is. Állami segédlettel létrejött a Magyar Vándorsport Szövetség, amely a természetben folytatott sportágak (természetjárás, vízi sportok stb.) összefogására tett próbálkozás volt, ám ez a szervezeti forma nem vált be, s 1948-ban létrehozták a Magyar Természetbarát Szövetséget (az elsőt). Ám hiába voltak a vezetők természetbarátok, az államigazgatás magasabb „szempontjai” megszüntették ezt a szövetséget is.

Az Országos Testnevelési és Sportbizottság (tulajdonképpen sportminisztérium volt) teljesen új, szovjet mintájú sportszervezetet hozott létre, amelyben egy Országos Természetjáró Társadalmi Szövetség, központi vezérléssel irányította a természetjárást. A terep-, illetve tájékozódási versenyzés tovább erősödött, a természetjárást, sportolói minősítést szovjet mintára igyekeztek alakítani, a pártújság időnként kiemelten foglalkozott a természetjárással, kezdtek újra turistaszakkönyveket kiadni, megkezdődött a vörös-kői túrák sorozata, országos találkozókat és egyéb rendezvényeket szerveztek.

Egy rövid, 1956-ot követő átmeneti állapot után 1957 márciusában a hivatal Magyar Természetbarát Szövetség (II.) néven ismét új szervezetet hozott létre, s ennek élére új vezetőséget állított. Annak ellenére, hogy az állami támogatás csupán a minimális feltételeket biztosította, a következő három évtizedben magas szintre jutott a hazai természetjárás, és az alábbi eredményeket érte el a szövetség:

• természetjárók vasúti kedvezménye;
• országos jelvényszerző túramozgalmak a Vízi Nagy-körtől a Magyarország jellemző földrajzi pontjaiig;
• az Országos Kéktúra szervezésének átvétele és országos mozgalommá fejlesztése;
• túravezetői szabályzatok;
• túrázói minősítési rendszer átalakítása;
• a tájékozódási verseny fejlesztése, nemzetközi versenyeken való részvétel, közreműködés a Nemzetközi Tájfutó Szövetség megalapításában;
• a gyalogos, kerékpáros, sí, vízi, hegymászó és barlangos szakágak fejlesztése (kempingezés, sőt, a motoros túrázás felkarolása);
• Társadalmi Erdei Szolgálat kialakítása;
• nyári táborok működtetése;
• belépés az UIAA-ba;
• térképkészítés segítése, útmutatók, szakkönyvek kiadása;
• megyei hálózat segítése;
• rendszeres szakmai tanfolyamok rendezése;
• belépés az Európai Gyalogtúra Szövetségbe (EWV), bekapcsolódás az európai turistaút-hálózatba, cseretúrák szervezése.

A közelmúlt eredményei

Az Aranyjelvényes Túravezetők Klubja már a rendszerváltást megelőzően előterjesztést nyújtott be a sport hivatalhoz, ugyanakkor az MTSZ elnöksége is kezdeményezte a szövetség szervezetének megváltoztatását.

1987. november 29-én az országos gyűlésen több mint ötszáz küldött kimondta egy jogilag és gazdaságilag önálló Magyar Természetbarát Szövetség megalakítását (III.), jóváhagyta alapszabályát, és megválasztotta elnökségét.

Az MTSZ a következő időszakban újjászervezte a területi szervezetekkel való kapcsolatát, megszerezte a szövetség minimális anyagi feltételeit, segítette a mozgalom pályázati lehetőségeit, kiadta a túraterületek hiányzó térképeit, részt vett 1988-ban a Szent István-vándorlás rendezésében, elindította a Természetjárók Napját, a Gyalogtúrázók Országos Találkozóját és kitüntetési rendszert vezetett be.

Az Európai Gyalogtúra Szövetség aktív tagja lett, az E4-es európai túraútvonal után az E3-as és E7-es útvonalba és több EWV-akcióba kapcsolódott be. A szövetség újra tagságot szerzett a Nemzetközi Természetbarát Szövetségben, és több akciójában vett részt. A természetvédelmi tevékenység, a szakágak segítése, a túrázói minősítés, a túravezető képzés, szakirodalom biztosítása központi feladat volt. Az Országos Kéktúra irányításán túl jubileumi kéktúrákat szervezett, a Dél-dunántúli Kéktúra és az Alföldi Kéktúra bevezetésével kialakította az Országos Kékkört.

A jelen

A következő mérföldkövet 2012 jelenti, ekkor ugyanis jelentősen megújult a szövetség. Új alapszabályt és elnökséget választott, valamint új nevet is kapott: ez lett a ma is érvényben lévő Magyar Természetjáró Szövetség.

2023-ban, amikor a szervezett turistaéletet összefogó, első érdekvédő szövetség megalakulásának 110. évfordulóját ünnepeljük, a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) közhasznú, országos civil szervezetként működik. Meghatározó szerepet vállal a hazai természetjárásban és annak közösségeiben, kiemelt jelentőséget tulajdonít a turistaság szolgálatának, a természetjárás ügyének és az 1913-ban megalapított Magyar Turista Szövetség által képviselt célok és feladatok folytatásának.

Az MTSZ jelenlegi munkájának sokrétűségét mutatja be az alábbi felsorolás – a teljesség igénye nélkül:

• 200-nál több tagszervezet összefogása, támogatása;
• szakmai bizottságok működtetése és koordinálása;
• természetjáráshoz kapcsolódó képzések szervezése, fejlesztése;
• természetjáró minősítések, kitüntetések biztosítása;
• európai és hazai szakmai együttműködések;
• turistautak országos felmérése, nyilvántartása és karbantartása;
• turistautak jogszabályi környezetének megteremtése;
• szakértői támogatás gyalogos turisztikai fejlesztésekhez;
• az Országos Kékkör túramozgalmainak szervezése, irányítása, fenntartása, tájékoztatás;
• a nyomtatott és digitális Turista Magazin kiadása;
• a Természetjáró.hu digitális útikönyv webes és mobilapplikáció működtetése, tartalmi fejlesztése; ● a 12 részes Természetjáró Túrakönyvek kiadása;
• Gerecse 50: az ország egyik legrégibb és legnagyobb tömeget vonzó teljesítménytúrájának szervezése;
• a hagyományos Természetjárók Napja megrendezése;
• a Kéktúrázás Napja szervezése;
• tagszervezeti találkozók, országos szakmai rendezvények;
• Természetjáró Kártya (több száz elfogadóhellyel, MÁV-kedvezménnyel)
• túrázáshoz szükséges termékek árusítása a Turistashopon
• EU-s pályázatokban való részvétel, fejlesztések;
• társadalmi felelősségvállalás (CSR programok).

(Az MTSZ történetének leírásához Kunos Gábor és Thuróczy Lajos szövegeit használtuk forrásként.)