Az alábbiakban Lévai Gyöngyi, a Hajdú-Bihar megyei – Debrecen Városi Természetjáró Szövetség elnökének beszámolóját olvashatjátok az MTSZ 110 emléktúra programsorozat keretében szervezett felvidéki túráról.

2023. május 20-án korán reggel indult a 61 fős túracsapat autóbusza Debrecenből. A cél a Felvidék egyik legszebb szurdokának bejárása volt.

Némi aggodalommal közelítettünk a határ felé – éppen mostanában jelentek meg felhívások, miszerint fokozott személyi ellenőrzés várható a határátkelőnél. Kértem, hogy mindenkinél legyen érvényes személyi okmány! Többször volt már olyan tapasztalatunk, hogy a busz tengelyterhelését is mérték, és bizonyos határérték fölött problémák adódtak a szlovák oldalra belépéskor. Ezúttal minden gond nélkül, a schengeni határon megszokott módon jutottunk át Szlovákiába.

Túránkat a főúttól murvás úttól indítottuk a Tornai vár irányába. A vár egy közel 400 méter magas mészkőkúp tetején található. A várhoz vezető, igen meredek út próbára tette a csapat állóképességét. Útközben találkoztunk egy érdekességgel: mivel a várhoz vezető utat kizárólag gyalog lehet megtenni, a vármentők (szerencsére vannak) az út mellé helyezték ki az építőanyagokat, vödröket. Mellette felhívás (magyarul is!), hogy segítsd a munkánkat, és hozz fel egy megpakolt vödröt. Remek ötlet, és jó volt látni, hogy most is sokan szorgoskodtak a vár állagmegóvásán.

Körbejártuk, megcsodáltuk a várat, a magaslatról elénk táruló panorámát, majd egy csoportkép elkészülte után nekivágtunk az „ördögszántásokkal” tűzdelt nehéz terepnek. Vissza-visszanézve, csodás látványt nyújtott a méltóságteljesen kiemelkedő vár képe.

Utunkat a völgy fölé magasodó sziklaplatón folytattuk. Az út mentén, a meredeken leszakadó sziklák kilátópontjai kínáltak lélegzetelállító látványt a hasadékra. Itt fokozott óvatosságra volt szükség, mert láthatóan omladékos, folyton erodálódó talaj volt a lábunk alatt. Nem győztünk betelni a látvánnyal, de még igen hosszú út állt előttünk. Róttuk tovább a bokrokkal benőtt, sziklás ösvényt. Végre kiértünk a nehéz terepről, egy tisztáson, majd egy bükkerdőben folytattuk utunkat. A Szádelői-patak kis hídján átkelve, rátértünk a völgyet átszelő aszfaltos útra.

A korábbi esőzések eredményeként a patak vize megduzzadt, sok helyen láttunk kisebb-nagyobb vízeséseket. Bámulatos volt a gigászi méretű, néhol egész keskenyre szűkült sziklafalak között végigjönni a völgyön. Megcsodáltuk a különféle sziklaformációkat, különösen a szurdok jelképét, a Cukorsüveg sziklatornyot. A völgyből kiérve egy hatalmas parkoló, és büfé várta a megfáradt vándorokat.

Nem tudtuk, és nem is olvastuk sehol, hogy egy ideje autóbuszt nem engednek itt parkolni. Telefonon egyeztettünk a sofőrrel, aki elmondta, hogy a faluban is nehezen talált parkolóhelyet az autóbusznak. Még egy pár ezer lépéssel meg kellett toldani a túra hosszát, míg begyalogoltunk, és megtaláltuk az autóbuszunkat.

A tervezettnél jóval hosszabb, de igen látványos túrát teljesítettünk a mai napon. Kellemesen elfáradtunk, de a gyönyörű táj, a szép idő és a jó hangulat most is végigkísért bennünket.