Az alábbiakban Gergely László túravezető beszámolóját olvashatjuk:

A hosszútávú túrautakat, illetve az egyhetes túrákat kedvelőkkel a Mecseki Térképkörbe vágtunk bele, de tekintettel arra, hogy ez a „kör” 226 km hosszú, így ennek kicsivel több, mint a felét jártuk végig szeptember 17. és 23. között.

A Mecsek jelentős része ismert a paksi túrázók előtt, viszonylagos közelsége miatt gyakori célpontja a szakosztályi túráknak. Az azonban biztosan kijelenthető, hogy a Térképkör útvonalvezetése minden eddigi túránktól eltérő. Különösen igaz ez azért, mert a Mecseki Térképkör útvonala jelentős távon halad az – általunk ritkán látogatott – Baranyai-dombságban is. A bejárás iránya és a túra kezdőpontja is szabadon választott, de mi most elfogadtuk az útvonal szerkesztőinek ajánlását, és az óramutató járásával ellentétes irány szerint, azaz Pécsről Pécsvárad felé indulunk el. A túra kezdőpontja is az alapértelmezettnek kijelölt pont lett, azaz Pécsen a Gesztenyés utca végén található buszforduló.

A szokásos rajtfotó után nyárias melegben indultunk el vasárnap Árpádtető felé. A kalandos legendájáról elhíresült Tripammer-fánál tartottunk rövid pihenőt, a hely ismerős volt a Dél-dunántúli Kéktúrát is teljesítőknek. Koszonya-tetőt érintve jutottunk fel a Köves-tetői kilátóig, a 15 méter magas kilátószintre felkapaszkodva a lépcsőkön elénk tárult a változatos mecseki táj.

Hétfő reggel megcéloztuk a Mecseki Térképkör legmagasabb pontját, a Zengőt. A kellemesen lankás út kicsit csalóka, mert mindig van újabb hajlat és újabb emelkedő, aztán egy kereszt után kicsivel felsejlik a csúcs és a szépen felújított kilátó. Ebédszünet, fotók és irány lefelé, kb. 40 perc, és feltűnt Pécsvárad, majd Zengővárkony, közben rövid megemlékezést tartottunk Rockenbauer Pál sírjánál.

Következő nap – ideiglenesen – kiléptünk a Mecsekből, és a Baranyai-dombság lankásabb terepén gyalogoltunk. A jelzett úton erős küzdelmet kellett folytatni a helyenként derékig érő növényzettel, de aztán a Nagypall utáni halastavak mellett több km-en át széles, nyílt kocsiúton izzadhattunk a ragyogó napsütésben. Erzsébet településen tartottunk ebédszünetet a zárva lévő kisbolt előtt. Nyilván szánalmasan nézhettünk ki, mert pár perc után megjelent a település polgármestere, és kinyittatta nekünk a kisboltot, így frissítő italokhoz jutottunk az ebéd mellé. Népszerűségét tovább növelte azzal, hogy ismertette a település történetét, érdekességeit.

Szerdán hosszú aszfalt utas szakasz után értünk a Máriakéméndi Nagyboldogasszony-templomhoz, melynek udvarában lombos fák alatt hűsölhettünk kicsit a továbbra is nyárias időben. Továbbhaladva Máriakéméndről a település fölött lévő Török-vár nagyon hangulatos pihenőjénél tartottunk hangulatos ebédszünetet. E napi túránk végén Maráza egyetlen kisboltjához éppen a 15:00 órás nyitás előtt néhány perccel érkeztünk meg, így ennek a boltnak is feldobtuk a napi forgalmát.

Csütörtökön sokáig kukoricaföldek között haladtunk, majd – Geresdlak után - megcsodáltuk a dombtetőre épült Geresdi-kilátót. Erdősmecskére igen kalandos úton jutottunk el. A jelzett útról letérve a 2015-ig üzemelt Erdősmecskei gránitbánya csodálatos azúrkék színű bányatavához érkeztünk meg, de itt igen nagy szintkülönbséget kellett rövid szakaszon lefelé megtenni. Az átélt izgalmakat egy hagymás-zsíroskenyeres ebéddel kezeltük, és hosszabb pihenőt tartottunk Erdősmecske egyetlen vendéglátóipari helyén. A Hesz-kereszt érintésével késő délután érkeztünk be Ófaluba, napi túránk végállomására.

A következő napot még a Baranyai-dombságban kezdtük el, ahol a Rác-hegy tetején-oldalában elterülő óriási szőlőültetvényen zajló szüretbe is „besegítettünk”. Rövidesen leereszkedtünk a 6-os számú főútvonalig, és a Völgység érintésével megcéloztuk a visszajutást a Mecsekbe. E napon néhány kidőlt fatörzs volt az ebédlőnk széke és asztala is. Több ponton is kiváló panorámát nyújtó úton jutottunk el a Váraljai parkerdőig. E helyről sokan tudják, hogy ide és innen is érdemes kirándulni. Három kis tó is megbújik az erdei környezetben, melyeket eredetileg a nagyobb, illetve a hirtelen érkező árvizek felfogására szánt záportározóknak épültek, de hamar kedvelt horgászhellyé váltak. A parton három, sajátos kialakítású, meglepő méretű és két szokványosabb esőház csúcsosodik, de padok, asztalok és tűzrakó helyek is szolgálják az érkezőket.

Elérkezett a túrahét utolsó napja: hat nap nyári meleg után egy esős, hűvösebb nap elé néztünk. A helyzetre tekintettel előkerültek az esőkabátok és az utolsó néhány deciliter védőital is. Néhányszor kis patakon kellett átkelni, melyek az eső hatására természetesen megnőttek, szélesedtek. A napokig csak port látott bakancsaink a sáros terepen kissé nehezebben haladtak, de ebben a tempóban is kényelmesen megérkeztünk heti túránk végállomására, Szászvárra. A település kőszénbányászatáról is híres, évtizedeken keresztül bányásztelepülésként emlegették. A bányaüzemet 1995-ben bezárták, emlékét őrzi az a Bányászati emlékpark is, melyet megnéztünk.

Egy kellemes ebéddel zártuk a túrát, a Mecseki Térképkörből közel 120 km-t tettünk meg.

Gergely László túravezető