A négynapos esemény fókuszában a turistautak fenntartásának problematikája állt, különös tekintettel a természeti katasztrófák klímaváltozás miatti egyre gyakoribbá válására, valamint a turistaforgalom koronavírus-járvány óta tapasztalható növekedésével járó, megnövekedett környezeti nyomás kihívásaira.

Amint az előadásokból és a személyes beszélgetésekből kiderült, a turista és hegymászó szervezetek Európa-szerte nagyon hasonló nehézségekkel küzdenek. Bár az utak bejárhatóságát veszélyeztető tényezők a területi sajátosságoknak megfelelően eltérőek – míg a hazai középhegységekben inkább a fakidőlések, a magashegységekben az egyre sűrűbben jelentkező kőomlások és villámárvizek, a déli országokban pedig az erdőtüzek okoznak gondokat –, a választ közös fellépéssel, a jó gyakorlatok megosztásával lehet hatékonyan megtalálni rájuk.

Fotó: MTSZ

A konferencián ezeken a jó gyakorlatokon túl szó esett a rendkívüli jelenségek monitorozásának lehetőségeiről, a határokon átvezető turistautakban rejlő potenciálról, valamint a digitális forgalommérési és -terelési megoldásokról és az új túrázók edukációjáról is, amelyek segíthetnek enyhíteni az emberi jelenléttel járó természeti ártalmakat. A Francia Gyalogtúra Szövetség, az FF Randonnée felmérése szerint Franciaországban 2014 óta egyharmadával megnőtt a túrázók száma, és ez a klímaváltozással együtt egyre nagyobb nyomást gyakorol a természeti környezetre, ugyanakkor a jelzett úthálózat segít az utak sávjára korlátozni az emberek mozgását.

Az EUMA kutatása rámutat, hogy Európában összesen 1,5 millió km jelzett turistaút van (az MTSZ nyilvántartása alapján a zarándokutak, tanösvények és egyéb tematikus utak nélkül Magyarországon kb. 17 500 km), ebből mintegy 1,1 millió km-t az ERÁ-hoz és az EUMA-hoz csatlakozott civil tagszervezetek önkéntesei tartanak karban. A turistaegyesületek tagjainak átlagos életkora azonban a kontinens összes országában egyre magasabb, kevés a fiatal belépő, ami a közösségek sajnálatos széthullása mellett hosszú távon azzal fenyeget, hogy nem lesz ki gondozza a turistautakat.

Pedig az egyesületek és szövetségek a jelzett utaknak csak a 60 százalékát hozzák létre – a többit jellemzően helyi közösségek vagy önkormányzatok létesítik –, viszont 83 százalékát ők tartják karban. Ráadásul úgy, hogy ez meglehetősen drága: az európai átlagot nézve a magashegységekben kb. 504, a középhegységekben 380, a síkságokon pedig 261 euró egyetlen km turistaút éves fenntartási költsége, amire az állam nem mindenhol biztosít állami támogatást úgy, mint Magyarországon.