Turista Magazin: Mikor csatlakoztál az MTSZ‑hez, és mivel foglalkoztál előtte?

Stramszky Judit: Egészen pontosan 2016 márciusában léptem be az MTSZ kötelékébe, előtte az aktív turizmus piacán dolgoztam, jobbára külföldön. Tizenöt évig a Baraka nevű utazási irodánál voltam túravezető, csoportkísérő és túraszervező. Bár látszólag nagy váltásnak tűnik, hogy az elmúlt nyolc évemben belföldre került a fókusz, de pont a külföldön és a versenyszférában szerzett tapasztalataimat tudom remekül kamatoztatni a civil szférában. Hiszek abban, hogy bárhol bármit csinálok, folyamatosan kell tanulni a szakmáról, az emberekről, magamról. Szeretek emberekkel dolgozni, a természet, a természetben való mozgás a lételemem. Például a szövetségi munkám alatt elvégeztem egy természetvédelmi mérnök MSc-képzést is.

TM: Akkor te is mindig megkaptad a barátaidtól, ismerőseidtől, hogy a hobbid a munkád?

SJ: Igen, meg mennyire jó, hogy én „csak így utazgatok”. Az utazgatás része igaz, de egy csoportnyi vadidegen embert kísérni és felelősséget vállalni értük a világ legkülönfélébb részein kőkemény munka. Óriási felkészültséget és folyamatos figyelmet igényel, mert bárhol, bármikor történhet valami. Azt szoktam mondani, hogy ez egy nagyon tiszta helyzet – a felkészültségedet, a hitelességedet azonnal lehet mérni –, mert arra, amit csinálsz, azonnal érkezik a visszajelzés, hogy az úgy oké vagy nem. Ez segít jó irányba haladni, de azt is jelenti, hogy nem lehet mismásolni.

TM: Rendszeres olvasóinknak feltűnhetett, hogy ez egy tematikus szám, amelyben nem csupán az MTSZ-híradó számol be a szövetség eseményeiről, hanem sokkal nagyobb teret kapott a szervezet bemutatása, aminek az apropóját egy 110 éves évforduló adja. Pontosan mit ünnepel az MTSZ?

SJ: Ez így van, a természetjárók számára különösen fontos az idei év, hiszen két kerek évfordulóról is megemlékezhetünk. Egyrészt idén 150 éve alakult az első hazai turistaszervezet, a Magyarországi Kárpát Egyesület, másrészt 2023-ban ünnepeljük a hazai turistasággal foglalkozó egyesületek szövetségbe tömörülésének 110 éves jubileumát is.

TM: Az MTSZ-t legtöbben a kéktúrázással kötik össze, meg persze a Gerecse 50-nel, amely a legnagyobb hazai teljesítménytúra, de milyen feladatokat lát még el az MTSZ?

SJ: Az MTSZ alaptevékenységei nagyon hasonlóak a 110 éve létrehozott Magyar Turista Szövetség akkor kitűzött céljaihoz: a turistaság érdekképviselete, a különböző turistalétesítmények (pl. házak, kilátók, utak) fejlesztése, a turistavezetők (civil túravezető, útjelzővezető) képzése, rendezvények szervezése stb. Ami anno probléma volt, és szövetségi összefogással igyekeztek megoldani, sok esetben még ma is az. Azóta mondjuk jóval több jelzett turistaút van Magyarországon, és sajnos az elmúlt 110 év alatt sem sikerült tisztázni ezeknek a jogi környezetét és szabályozását. Tehát az egyik legnagyobb és legfontosabb feladatunk ennek a megoldása.

TM: Hány kilométer jelzett es felmert turistaút van Magyarországon?

SJ: A pontos szám megadásához először is tisztáznunk kell, hogy milyen jelzésről, azaz utakról beszélünk. A turistautaknak 1930 óta megvan az egységes jelzésrendszerük, ami azonosítja és hálózatba kapcsolja őket. Mi ezeket a szabványos jelzéssel ellátott turistautakat mérjük fel és rendezzük nyilvántartásba - 2020 óta szövetségünk jogszabályi kötelezettsége ennek a nyilvántartásnak a vezetése. Az országos felméréssel egyébként idén végzünk, és ez alapján az látszik, hogy az általunk nyilvántartott turistautak hossza 20 ezer km alatt van, de ha ehhez hozzáadjuk az egyéb jelzéssel ellátott utakat, akkor már közelebb vagyunk a 25 ezer km-hez. Ezek – különösen Magyarország területéhez képest – óriási számok, a legforgalmasabb rekreációs útszakaszokról van szó, így még furcsább, hogy a gyalogos utak jogi szabályozása finoman szólva is hézagos.

TM: Miket tesz az MTSZ, hogy ez a helyzet megváltozzon?

SJ: Megmozgatjuk az összes kapcsolatrendszerünket, és elmondjuk a lehető legtöbb fórumon, hogy ez egy alapvető probléma, és a rendezése pedig közérdek, mert sokan nincsenek ezzel tisztában. Azokkal a szereplőkkel keressünk a közös megoldást, akik érintettek ebben és kompetensek - aktív turizmusban dolgozó szervezetek, erdőgazdaságok, nemzetipark-igazgatóságok, hatóságok, más nyilvántartást vezetők (pl. Lechner Tudásközpont). Ennek az egyik legnagyobb nehézsége, hogy ahol mennek a turistautak, azoknak a területeknek a tulajdonosi szerkezete rendkívül változatos, sokszereplős, így az állami erdészetektől kezdve magánemberektől és különféle gazdasági társaságokon át egészen az önkormányzatokig terjed az a skála, akikkel egyeztetni kell. Első körben ezzel a rengeteg szereplővel szeretnénk megértetni az alaphelyzetet és a problémát, és együttműködésben kidolgozni a megoldást. Fontos, hogy mi mindig olyan kompromisszumra próbálunk törekedni, ami mindenki számára elfogadható, úgy, hogy közben védjük és igyekszünk karbantartani a már meglévő útvonalakat is.

TM: Mi lenne a legjobb megoldás, a jogi környezet szabályozása egyből rendezné a helyzetet?

SJ: Mindenekelőtt azt szeretnénk elérni, hogy végre legyen egy olyan átfogó jogszabály, ami egyrészt definiálja, hogy mi az a „turistaút”, és az országban minden szabványos jelzéssel jelzett turistaútra vonatkozik, mindegy, hogy az erdőben halad, mezőgazdasági területen vagy önkormányzati úton. A jogszabály rögzítené azokat a részleteket is, hogy a nyilvántartás alapján ki(k) tartja karban a már meglévő hálózatot, valamint ki és milyen feltételekkel hozhat létre új utakat, vagy végezhet módosítást.

Jelenleg két törvény van, ami említi a turistautakat, viszont nem határozza meg, hogy mik ezek pontosan, és nincsenek hozzá részletszabályok sem, például hogy hogyan jöhetnek létre. Az egyik ilyen törvény az erdőtörvény, amiben szerepel, hogy turistautat jelzéssel kell kijelölni, nyilván kell tartani, és pont. A másik pedig a természetvédelmi törvény, ami viszont a fokozottan védett területeknél utal elsődlegesen a turistautakra, hogy a védett területen kizárólag turistaúton – vagy kijelölt tanösvényen – lehet haladni, és nem lehet ezekről letérni. A tiszta jogi környezet biztosítaná az alapot, és támogatná a jelenlegi helyzet rendezését. Utána is van még rengeteg feladat, de enélkül csak szaladunk az események után.

TM: Előbb említetted, hogy nem mindegy, milyen jelzés van kint a természetben. Mit jelent az, hogy „szabványos turistajelzés”?

SJ: A hazai turistautak jelzésrendszerének óriási hagyománya van, egészen a múlt század harmincas éveiig nyúlik vissza, akkor dolgozták ki és vezették be az egységes országos rendszert. Ez azóta se változott sokat, jelenleg 11 jelzésből 4 színben épül fel a hálózat. Ezt egy régi, 1988-as szabvány írta le, amit 2021-ben megújított a Magyar Szabványügyi Testület az MTSZ szakmai anyagai alapján. Mi ezeket a szabványos jelzéseket vállaljuk fel, és koordináljuk a karbantartásukat.

TM: Egy csomó más jelzés is van az erdőkben, ami nem illeszthető be az imént említett szabványos jelzésekbe, például a zarándokutak vagy a tanösvények. Ezekről mit kell tudni, ezek hogy kapcsolódnak az MTSZ-hez?

SJ: Mi úgy tekintünk a turistaút-hálózatra, hogy ez egy alapinfrastruktúra, a természetet járó gyalogosoké. Történelmileg ezek jöttek létre legkorábban, az akkori szövetség és turisták ezeket építették ki és tartották karban. Mi ezt egyfajta örökségként visszük tovább, ami önmagában hatalmas feladat. Ahogy említettem, először a jogi helyzetét szeretnénk tisztába tenni, és csak ezután továbblépni, hogy ha szükséges, megoldjuk a többi útvonal országos szintű rendszerezését, karbantartását. Az biztos, hogy az elmúlt évtizedekben kialakított tematikus utakra is igény van, ám ezek sokszor önmagukban léteznek, nem kapcsolódnak a hálózathoz, a kijelölésükben és a jelzésükben sincsen mindig egységes logika, de ami a legfontosabb, hogy nem áll mögöttük egy összefogó szervezet, amely ezeket felvállalja, koordinálja és gondoskodik a fenntartásukról. Sajnos sokszor az történik, hogy valamilyen szándékkal megszületik az útvonal – sokszor pályázati forrásból –, de a fenntartásról már nem minden esetben gondoskodik a létrehozó.

TM: Ezért van tele pusztuló tanösvényekkel az ország?

SJ: Pontosan. De nem arról van szó, hogy ezekre ne lenne szükség, az a baj, hogy nincsen rendbe téve az a része, hogy valóban ennyire van-e szükség, illetve amire valóban szükség van, azokat kik és hogyan tartják fenn. Ez az oka, hogy jelenleg az MTSZ ezeket nem vállalja fel. Ugyanakkor, ha az alapinfrastruktúrát sikerül rendbe tennünk, most úgy gondoljuk, hogy akkor a többi, nem turistaúttal is foglalkoznunk kell. Itt szeretném megjegyezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy ne lennénk jelenleg is nyitottak azok felé, akik tematikus utakat hoztak és hoznak létre. Számos egyeztetést folytatunk, és bárkivel örömmel leülünk, hogy szakmailag segítsük és egyben védjük a meglévő hálózatot az indokolatlan rájelölésektől, az ütközések elkerülésétől. Mindenkit arra biztatok, hogy keressen minket, egyeztessünk, ha új utat szeretne létrehozni. Sokat tudunk segíteni annak megértésében, hogy mivel jár egy gyalogos útvonal létesítése, majd fenntartása.

TM: Az MTSZ három legismertebb „márkája” az Országos Kékkört kiadó Országos Kéktúra, Alföldi Kéktúra és Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra. Mit jelent pontosan ennek a három jelvényszerző túramozgalomnak a működtetése, mekkora feladatokat jelent ez a szövetségen belül?

SJ: Kevesen látják, hogy – bár ezt is minden lehetséges fórumon elmondjuk – mekkora munka van a kéktúrák üzemeltetése mögött, ami nagyon összetett feladat. Először is adott egy közel 2600 km hosszú, folyamatosan változó nyomvonal, ami állandó karbantartást igényel. A jelzések megújítására kidolgoztunk egy pályázati rendszert, és ezen keresztül nagyon sok tagegyesületünk, önkéntesünk segíti a munkánkat. Az is rengeteg erőforrást kíván, hogy azonnal tudjunk reagálni az esetleges problémákra, legyen ez egy kidőlt fa, veszélyhelyzet, bejelentett vadászat vagy egyéb, a nyomvonalat érintő észrevétel. Ezeket házon belül azonnal kivizsgáljuk, és elosztjuk a feladatokat, és ha olyan az ügy, törekszünk a gyors megoldásra, majd azonnal kommunikáljuk a különböző felületeinken, így például a kéktúrák nyomvonalait érintő változtatásokat, lezárásokat, figyelmeztetéseket folyamatosan naprakészen tartjuk a kektura.hu, az mtsz.org és a termeszetjaro.hu oldalainkon. Ebből is látszik, hogy a térinformatikai munkáktól kezdve a darázscsaládok kiköltöztetésén át az eltűnt bélyegzők pótlásáig mindenre figyelnünk kell.

TM: Említetted, hogy időnként változik a kéktúrák nyomvonala. Ez mit jelent pontosan?

SJ: Ahogy mondtam, közel 2600 km kék sáv jelzésű turistaútvonalról van szó az ország egész területén, a legváltozatosabb területeken, így óhatatlanul is mindig változik valami, amihez alkalmazkodnunk kell, de mi is folyamatosan nézzük a visszajelzéseket, és azt, hogy miként lehet a lehető legbiztonságosabbá tenni a nyomvonalat. Rendszeresen előforduló probléma, hogy egy alsóbbrendű közúton annyira megnő a forgalom, hogy megoldást kell keresnünk a módosításra, változtatni kell a kéktúra nyomvonalán, még akkor is, ha ez kitérőt jelent. Ilyenkor lázas háttérmunka kezdődik, hiszen ki kell találnunk egy túrázói szempontból megfelelő és járható, meg persze biztonságos alternatívát, mindezt úgy, hogy egyeztetnünk kell a terület tulajdonosaival is, ha szükséges, a természetvédelemmel, be kell szerezni minden szereplőtől az engedélyeket, majd ha minden jól megy, meg is kell valósítani, tehát ez egy rengeteg utánajárással járó, igen sokrétű feladat.

TM: Mi van akkor, ha kéktúrázóként észreveszem, hogy megsérült egy bélyegző? Ezt hogy tudom bejelenteni, és mi történik a bejelentés után?

SJ: Az ilyen problémákra van egy online bejelentő felületünk a kektura.hu-n, de az mtsz.org-on is megtalálható. Itt egy térképes felületen lehet bejelenteni a problémákat, a bejelentő dolgát pedig nagyban megkönnyíti, hogy például az összes bélyegzőpont és az útvonal mellett található tábla fent van a térképen, így csak ki kell választani a megfelelőt. Fontos, hogy az így jelzett dolgokra tudunk érdemben reagálni, tehát ha valaki egy kéktúrás Facebook-csoportban osztja meg a gondjait, az nem feltétlenül jut el hozzánk.

TM: Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt évek eredményeiből?

SJ: Alapvetően arra, hogy számos lehetőségünk volt aktívan tenni a gyalogos természetjárás ügyéért, és mi ezekkel úgy gondolom, igyekeztünk jól élni. Legbüszkébb elsősorban nem a konkrét eredményeinkre vagyok – bár kétségkívül azokra is, mint pl. a turistaútnyilvántartásunk, a szabvány –, hanem azokra, akikkel ezeket végigvittük, megvalósítottuk. Sikerült egy sokrétű, naprakész és gyakorlati tudással rendelkező, rendkívül együttműködő csapatot felépíteni, akik elkötelezetten dolgoznak a közös ügyeinkért, támogatják egymást – akár önkéntesként, akár munkavállalóként dolgoznak. Igazából nem beszélhetnénk eredményekről, ha ezek az emberek nincsenek.

A cikk először a 2023 novemberi Turista Magazinban jelent meg.