Képzéseink

Az alábbi űrlap kitöltésével a Magyar Természetjáró Szövetség szakmai igazgatósága, valamint az oktatási tevékenységeket koordináló Oktatási Bizottság szeretne aktuális képet kapni a végzett túravezetők valós számáról, földrajzi elhelyezkedéséről, esetleges továbbképzési igényeikről.

A kezdetek

Az 1913-ban megalakított Magyar Turista Szövetségben a kezdetektől megtaláljuk a vezetőképzést, hiszen mindig szükség volt vezetőkre, irányítókra. Ahogy azonban egyre szélesedett a természetjáró mozgalom, és nőtt a szervezett természetjárók száma, konkrétan is megfogalmazódott az igény egy egységes, szövetségi szintű vezetőképzés megteremtésére.

Az egyik első lépés efelé az volt, hogy a Budapesti Orvosok Turista Egyesülete (BOTE) felolvasás-sorozatokat indított 1930 őszén azért, hogy a vidéket megismertető, vetítettképes előadások mellett megcélozzák a turisták, a vezetők továbbképzését. Dr. Zsembery Gyula Turista Akadémia címmel írt erről cikket, amelynek bevezetője sokat elmond:

Az MTSZ szintén szükségét érezte a vezetőképzésnek - az MTSZ itt éppen a Magyar Turista Szövetség nevet rövidíti, a mai MTSZ, a Magyar Természetjáró Szövetség elődszervezeteként azonosítjuk - ezért 1930. október 8-tól kezdődően szerdánként kétórás előadássorozatban ismertette a jó vezető legfontosabb tudnivalóit. A témák ‘Általános tudnivalók’, ‘Turista egészségtan’, ‘Szabadban való tájékozódás’, ‘Jogszabályok’, valamint ‘A felszerelés tudnivalói’, ‘A síelés’ és ’A magashegymászás problémája’ voltak.

A korabeli források alapján az első MTSZ-es tanfolyam 1931-ben zajlott. Érdekessége, hogy a vezetőképző tanfolyam hallgatói már ekkor a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület rendezésében tanulták meg az elsősegélynyújtás ismereteit. Ahogy a korabeli Turisták Lapjában szerepel:„Ha ez a kísérlet beválik, a Szövetség az ilyen tanfolyamokat, a ­»turista akadémiát« rendszeresíteni fogja, talán vizsgát is fog tartani és esetleg egyes vidékeken csak ilyen képesített vezetőknek lesz joguk kirándulást vezetni, vagy más előnyöket is fog biztosítani részükre”

Ebben az időszakban, az 1930-as években, 20-30 ezer szervezett turistát tartottak nyilván. A turistamozgalom fontos feladatának tekintették a nevelést. A vezető képzés, a turista akadémia kitűnő lehetőség volt erre is. A túravezetők vitték és adták tovább az egyesületeikben az ismereteket, és így közreműködtek abban, hogy „… minden egyes turista a kirándulók öntudatlan, képzetlen, gondolkodásnélküli színvonaláról a megbízható, képzett és gondolkodó turista magasságára emelkedhessen.”

Az első szövetségi túravezetői vizsga

1933-ban az MTSZ az elismert túravezetők jegyzékének összeállítása céljából szövetségi képesítő vizsgákat rendezett – ezt az információt ‘A túravezetőképesítés rendje’ című dokumentumból ismerjük. A túravezetők jegyzékébe az első vizsgabizottság tagjain kívül senki sem kerülhetett vizsga nélkül. A szövetségi képesítő vizsgák előtt az egyesületek maguk szabályozták, ha szabályozták a túravezetők vizsgáztatását. Voltak olyan szervezetek, akik eleve tagnak sem vettek fel olyat, aki nem ismerte az alapvető turista-tudnivalókat, más egyesületek csak a túravezetőket vetették vizsga alá. A háború előtt összesen 341 vizsgázott túravezető volt.

És hogyan nézett ki 1933-ban a túravezetői vizsga?

Vizsgázni egy kiküldött vizsgabizottság előtt lehetett, amelynek a határozatképességéhez öt tagra volt szükség: az elnök vagy az elnökhelyettes plusz 4 tag. A vizsgára azok a 21. életévet betöltött turisták jelentkezhettek, akik a tanfolyamot végighallgatták, vagy az egyesületek által bejelentett gyakorlott vezetők voltak. A jelentkezési kérelemben röviden be kellett mutatni a túravezető aspiráns addigi turistaműködését, valamint az egyesület javaslatát is mellékelni kellett.

Ezt követően egy elméleti vizsgára került sor, ahol a bizottság nézte, hogy a vizsgázó rendelkezik-e egy túravezetőtől elvárt alapismeretekkel 3 témában - túraelőkészítés, túravezetés és általános turistaműveltség -, majd szavazattal döntött, hogy az elméletben képesített-e vagy sem. A sikeresen vizsgázottak elméleti képzettségüket igazoló tanúsítványt és szövetségi túravezetői jelvényt kaptak.

Ezt a látszólag a témából kilógó kitérőt azért tettük, mert különböző neveken – terepgyakorlat, térképolvasó vizsgatúra, tájékozódó-verseny, tájékozódási túraverseny – ugyanazt a célt szolgálták: a tájékozódás gyakorlását. Azaz folyamatosan jelen voltak, vannak a természetjárásban (mókaként, tanulásként vagy vizsgaként).

Itt térjünk vissza a szövetségi túravezetői vizsgákhoz. A szóbeli, elméleti vizsga kialakítását követően a túravezető-képesítés szabályozása kapcsán felmerült az igény a térképolvasási jártasság gyakorlására, és ennek a tudásnak, képességnek a vizsgán történő ellenőrzésére.

Milyen lehetett akkoriban a gyakorlati vizsga?

Forgalomban lévő turistatérképen jelölték ki az útvonalat, amely 5-8 órás gyaloglást jelentett, és nem jelzett utakon haladt. Több pályát is előkészítettek, tájékozódás-térképolvasás szempontjából voltak könnyebb, illetve nehezebb útvonalak. Negyedórás, félórás időközönként indították a vizsgázókat (mivel több starthely volt, egyszerre többen is elindulhattak, és egy-egy pályán egymással szemben is mehettek). A vizsgázók egyedül mentek , eszközeik a térkép, tájoló, körző voltak – GPS, mobiltelefon nem volt. A pálya pontos végigjárását több módon is lehetett ellenőrizni: voltak ellenőrök az útvonal egyes pontjain, menedékházban, csomópontoknál, és feljegyezték, ki, mikor érkezett. A vizsgázók is feljegyezték a térképre, hogy melyik ellenőrrel, melyik ponton, mikor találkoztak. Mivel volt ellencsapat (a szembejövők), a vizsgázók is ellenőrizték egymást, sőt, a vizsgázóknak jegyzőkönyvet kellett vezetniük a túra során látottakról, a megkeresendő helyekről (forrás, tisztás stb.), és erről jelentést kellett tenniük. A módszert 1933-ban gyakorlásnak (tájékozódó-játéknak) és vizsgának is javasolta dr. Strömpl Gábor.

A vizsgaszervezés nehézségeire egy érdekesség: 1939-ben bevezették, hogy vidéken 1-2 vizsgáztató előtt is lehessen szóbeli vizsgát tenni, mert gondot okozott, hogy egyszerre több bizottsági tag is odautazzon. Ebből látszik, hogy a bizottsági tagok többnyire budapestiek voltak. A vezetőképzés hosszú ideig e szerint a módszer, szabály szerint működött.

A folytatás

1942-ben a sajtóban a következő címmel jelent meg hír: “Nagy érdeklődés a szövetségi terepgyakorlatok iránt”. A cikk arról szólt, hogy már eddig is több turistaegyesület rendezett tájékozódási terepgyakorlatot, a turistaszövetség „azonban idén szánta el magát először teljes határozottsággal, hogy a gyakorlatot, amelynek megtartását a tanács már a múlt évben kimondotta, mindenképpen meg is rendezi”. A honvédelmi miniszter kupát ajánlott fel, a turistaszövetség pedig a honvédelmi előkészítés szolgálatába állította a vezetőképzést. A terepgyakorlatokról szóló újságcikkekben a hangnem is katonássá vált. A fő iránnyá ekkor a vezetőképzés gyakorlatibb irányba terelése vált, ahol a kiképzés szó és a műszerhasználat tanítása is gyakran előfordult a túravezető-képzéssel összefüggésben.

1943 közepén pályázatot írtak ki a vezetőképzés reformja témájában. A pályamunkák és a tagegyesületektől egy kérdőívre kapott válaszok alapján az akkori elnök, Csizik Géza (vélhetően nem egyedül) kidolgozta a vezetőképzés új rendszerét. Talán nem meglepő, hogy ekkor a gyakorlati vizsga beelőzte az elméleti vizsgát. Még a gyakorlati vizsga előtt elsősegélynyújtó tanfolyamot is el kellett végezni. Igazolni kellett az egyesületi múltat és természetesen a túravezetési gyakorlatot. Elkészült a túravezetőképzés szabályzata is.

Ezek a változások azonban, amiket 1944. szeptember 5-én fogadtak el, már nem valósultak meg. Egy darabig a túrázás is lehetetlenné vált, a háború után pedig nem a túravezető-képzés ügye foglalkoztatta a szövetséget. A képzések az egyesületekben folytak.

A háború utáni idők

A túravezetőképzés 1955-ben került ismét az érdeklődés középpontjába. Az egységes sportminősítési szabályzat kimondta, hogy „a minősítési szabályzat eléréséhez le kell tenni a minősítési osztálynak megfelelő elméleti vizsgát”. Ezt a természetjárásban 1955-ig nem alkalmazták, mert nem volt jóváhagyott tematika, sem szakkönyvek.

Az Országos Társadalmi Szövetség mellett működő oktatási bizottság kidolgozta a természetjáró tanfolyamok tematikáját, amit az OTSZ el is fogadott. Megjelent a Természetjárók kézikönyve és a Túravezetők kézikönyve I., és tervezték a továbbiak: Túravezetők kézikönyve II., Tereptan című kiadványokat is. A természetjáró tanfolyamok elősegítése érdekében rendeztek oktató-továbbképző tanfolyamokat.

Elindult az egységes túravezető-képzés, amelyek alapfokú és középfokú tanfolyamok voltak. A túravezető-képzés és a vizsgák rendjét útmutatók szabályozták, és már léteztek kézikönyvek is. Ebben az időszakban 90 ezer fő volt a szövetség taglétszáma.

Az évtized végére a képzésben problémák, és ezzel együtt kritikák jelentek meg. Az 1969-es vitaanyag merevnek és kötöttségekkel telinek találta a képzések rendjét. És hogy mire gondoltak a kritikusok? Például a jelentkezőkre vonatkozó feltétel volt, hogy erkölcsi, politikai és egészségügyi szempontból alkalmasnak kellett lennie. Kettő (alapfokúnál) vagy négy (középfokúnál) éve folyamatosan tagjai az MTSZ-nek-, Érettségit kértek a középfokú tanfolyamhoz. Ezüstjelvényes vagy aranyjelvényes túrázó minősítéssel kellett rendelkezni. A témában ezért vitaindító előadásokat szerveztek és javaslatokat fogalmaztak meg.

1977-ben az OTSH elnöke utasításban helyezte hatályba az MTSZ új képzési szabályzatát. Vélhetően nem a kritikai észrevételekre született válaszként, mert az erkölcsi, politikai alkalmasság továbbra is szerepel a jelentkezési feltételek között, ahogy a szervezett tagságra vonatkozó időtartam-előírás is. Ezen a dokumentumon érdemes egy kicsit elidőzni, mert ez lehetett minden további szabályzat alapja.

Maga a szabályzat egy 68 oldalas dokumentum. Része egy felsorolásszerű képzési tematika és egy ajánlott óraterv. Az A fejezet volt az OTSH elnökének utasítása. A B fejezetben, vagyis a képzések tekintetében három szakág, a gyalogos, a vízi és motoros/autós szerepelt, bronz és ifjúsági fokozatban. A túravezető jogairól és kötelességeiről azt írta a dokumentum, hogy külön szabályzat tartalmazza – de volt azért két pont erről. A C fejezet a minősítéshez 8 ágazatot sorolt, ezüst- és arany fokozatban: gyalogos, kerékpáros, vízi, autós/motoros, nemzetközi, magashegyi, barlangi, sí. A D fejezet pedig a továbbképzéseket tartalmazta.

A Magyar Természetbarát Szövetség oktatási szabályzatai

Az 1993-as szabályzat a fentieken kívül tartalmazta a vizsgabiztosítási tanfolyamot és a túravezetők nyilvántartását. Mellékletként szerepeltek benne formanyomtatványok, levélminták.

Az 1999-es szabályzatot azért tekintjük fontos dokumentumnak, mert amikor a 2012-es szabályzat elkészült, akkor ez maradt mankóul a képzési tematika tekintetében.

A Magyar Természetjáró Szövetség oktatási szabályzatai

A 2012-es szabályzat újdonsága, hogy szakított a minden részletre kiterjedő, túlzó részletességű szabályozással. Kilenc szakág szerepelt benne, pedig már ekkor sem működött mindegyik a szövetségen belül: barlangjáró I., gyalogos, magashegyjáró, sziklamászó, magashegyi sziklamászó, téli-magashegyi, sítúrázó, túrakerékpáros, vízitúrázó. A 2012-es szabályzatban az oktatás valódi megújítása elmaradt, félbeszakadt.

Az MTSZ oktatási, képzési rendszerének időszerű megújítása azonban továbbra is igényként fogalmazódott meg. 2018-ban a megújuló Oktatási Bizottság legfontosabb feladataként az MTSZ képzések felülvizsgálatát, a tagszervezetek és a mai kor igényeinek megfelelő struktúra kialakítását tűzte ki. Ennek a munkának egyik eredményeként 2022-ben több éves előkészítő munkát - helyzetelemzés, igényfelmérés - követően az Oktatási Bizottság által előterjesztett módosított Oktatási szabályzatot az elnökség elfogadta. Ez a jelenleg is érvényben lévő szabályzat, amit két dokumentum egészít ki: a Vizsgakövetelmények és a Vizsgáztatási útmutató.

Összeállította: MTSZ Oktatási Bizottság

A jelenlegi is aktívan működő Oktatási bizottság 2018-ban újult meg, feladata az MTSZ képzések felülvizsgálata és újragondolása, a tagszervezetek és a mai kor igényeinek, törvényi előírásainak is megfelelő moduláris struktúra kialakítása, továbbá az online oktatást támogató módszerek és eszközök integrálása (e-learning). Még ebben az évben a bizottság az országos szakmai találkozón forgószínpadszerűen gyűjtötte össze a résztvevők által e témában megfogalmazott igényeket.

A bizottság 2019-ben képzéssel foglalkozó aktív szervezeteknek célirányosan összeállított űrlapos kérdőívet küldött azzal a céllal, hogy tapasztalataikat és javaslataikat strukturált formában bekérje, majd hasznosítsa. Ennek eredménye és egyben folytatása következett azzal, hogy az űrlapot kitöltőkkel és visszaküldőkkel 2020-2021 során online formában külön-külön is párbeszédet folytatott. Ezzel a témában megkezdődött egy folyamatos együttműködés, közös munka. 2022 decemberében a bizottság az aktuálisan tanfolyamot szervezőket egy szakmai találkozóra hívta össze.

2023 pedig a képzések éve (is) az MTSZ-ben, hiszen 90 éve volt az első szövetségi túravezetői vizsga. Az év során a tanfolyamon oktatók számára műhelyelőadások zajlanak - tavasszal öt előadás-, fókuszban vannak az alapfokú tanfolyamok és a turista edukáció kérdései, a gyalogos túravezetői tanfolyamok mellett ismét van útjelző-vezetői tanfolyam. Mindezekkel párhuzamosan az eddigi visszajelzések és a felülvizsgálatok alapján folyamatban van a szövetség oktatási stratégiájának előkészítése.