2021. április 13., kedd - Ida
Magyar Természetjáró Szövetség
mtsz.org »Cikkek
Magyar Természetjáró Szövetség

Természetjáró arcképcsarnok

11. rész

Havonta jelentkező sorozatunkban olyan személyeket mutatunk be nektek, akiknek a természetjárásban végzett tevékenysége szót és figyelmet érdemel napjainkban is. Ez alkalommal Bucsek Henriket és Guhr Mihályt ismerhetitek meg.


Bucsek Henrik (1906-1997)

-üvegtechnikus, hegymászó

Budapesten 1920-ban végezte el a négy polgári iskolát. Ezután Ilmenauban a Glastechnische Hochschule-n üvegtechnikai diplomát szerzett. 1934-ben önálló vállalatot alapított. 1950-től az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tudományos főmunkatársként dolgozott és tanított.

A hegymászással az MTE-ben ismerkedett meg, ahová fiatalon 1924-ben lépett be és annak megszüntetéséig tagja maradt. Alapító tagja volt az MTE Zsigmondy Asztaltársaságnak. A Keleti-Alpokban 1924-től, a Tátrában 1926-tól, a Dolomitokbam 1928-tól, a Lengyel-Tátrában 1929-től, a Nyugati-Alpokban 1932-től rendszeresen hegymászott, több esetben első magyarként.

1924-től 1944-ig a Turisták Lapja munkatársa volt.

A II. világháború után Hárshegyi Sándorral a Lajos-forrási menedékház felújításán dolgozott, de részt vett a pilisi mászóiskolák karbantartásában, a szénási és a hideghegyi sífelvonók építésében is.

1956-tól 1964-ig a szövetség Hegymászó Bizottságának elnöke, későbbiekben évtizedeken át a tagja. A Magyar Hegymászó Klub tiszteletbeli tagjává választotta. Munkatársa volt a Hegymászó Híradónak, a Hegymászónak és a Turista Magazinnak. Foglalkozott Eötvös Loránd hegymászó pályafutásával, erről cikket is írt. Sok hegymászással kapcsolatos írása jelent meg napilapokban is. A Sport kiadónál több alkalommal szaklektori munkát végzett, pl. Jožo Simko Tátrakalauzánál, valamint az Autóval a Magas-Tátrában című könyvnél. Dr. Komarnicki Gyula halála után ő fejezte be az 1978-ban kiadott A Magas-Tátra hegyvilága című hegymászókalauzt. Ez a kalauz 1985-ben további átdolgozás után újra megjelent.

A magashegyek és azok élete című bélyeggyűjteménye több kiállításon szerepelt. A különleges gyűjtemény több tiszteletdíjat és elismerő érmet kapott. 1956-ban a Tátrában a Kis-Koncsisztát és az Ökörhát-gerincet járta be. 1964-ben a Ziller-völgyi Alpokban mászott. 1972-ben hatvanhat évesen mászta meg a Matterhornt és a Piz Bernina Bianco gerincét, 1979-ben hetvenhárom évesen a Mönch-öt. 1979-ben a hegymászó közéletben végzett kiemelkedő munkájáért megkapta a "Sport érdemérem" ezüst fokozatát. 1982-ben ő volt a kaukázusi tábor legidősebb aktív mászó tagja.




ifj. Guhr Mihály Dr. (1873-1933)

-orvos, turista, hegymászó

Orvosi diplomáját Budapesten szerezte, a tüdőbaj szakorvosa volt. 1897-től Tátraszéplak főorvosa, 1902-ben Tátraszéplakon szanatóriumot építtetett tüdőbaj, Basedow-kór, asztma és más betegségek gyógyítására. A klimatoterápia nagy szorgalmazója, sok éven keresztül a szepességi orvosok és gyógyszertárosok egyletének elnöke volt.

A szenvedélyes turista, hegymászó és síző sokéves közéleti tevékenységével jelentősen hozzájárult a turizmus fejlődéséhez, majd 1908-tól a sí- és bobsport fejlődéséhez is. A Magyar Sí Klub és a Magyar Síszövetség megalapítója, az első magyar síbajnokság rendezője. Már 1913-tól az első hegyimentő szervezet (TÖMB) elnöke, hegyimentésekben is részt vett, hegyivezetők és menedékházak gondnokai számára elsősegély tanfolyamokat tartott. 1918-ban a Magyar Turista Szövetség és az MKE társelnökévé választotta. 1922-1933 között a Karpathenverein tiszteletbeli elnöke volt, tevékenykedett a hegyivezető bizottságában is. A Siebenbürgische Karpathen Verein tiszteletbeli tagjává választotta.

Az 1890-es években kísérli meg Tátraszéplakon először hordódongákon a síelést, később a svájci Davosban próbálkozott. 1906-ban Norvégiába utazott a síelés elsajátítására. 1910-ben Tátraszéplakon megrendezte az első magyarországi nemzetközi síversenyt. 1927-ben megvásárolta a Tarajka melletti Szószéken a leégett Róza és Kohlbach szálló telkét és a Karpathenverein-nek adományozta. A Karpathenverein a telken egy új menedékházat épített fel, 1934-ben nyitotta meg és Guhr-menedékházat, amely 1946-tól a Bilík-menedékház nevet viseltel. Szívügye volt a szepességi múzeumok fejlesztése is és a poprádi Kárpát Múzeum valamint a felkai Tátra Múzeum szoros együttműködése. Baráti kapcsolatot tartott fenn a lengyel turistákkal, hegymászókkal és síelőkkel. Sokrétű tevékenységéről főleg németül, de magyarul és szlovákul is publikált.

Halála után gazdag hagyatékát családja a poprádi Kárpát Múzeumnak adományozta. A hagyaték a Guhr-emlékhelyiségben volt kiállítva.




A Természetjáró arcképcsarnok eddig megjelent részei itt érhetők el:

  1. rész (Kaán Károly és Gábor Ignác)
  2. rész (Dalmady Zoltán és Vigyázó János)
  3. rész (Hanák Kolos és dr. Zsitvay Tibor)
  4. rész (dr. Balogh Ernő és Dornyai Béla)
  5.  rész (Dr. Thirring Gusztás és Dr. Téry Ödön)
  6. rész (Jász Géza és Fischer Miklós)
  7. rész (Czárán Gyula és Dr. Pápa Miklós)
  8. rész (dr. Cholnoky Jenő és dr. Stömpl Gábor)
  9. rész (báró dr. Eötvös Loránd és Róth Márton)
  10. rész (Petrik Lajos és Hajts Béla)

 

Cikk első megjelenése: 2021-03-19 15:16
Belépés, regisztráció
Honlapunk adatai
  • 5 025 regisztrált felhasználó
  • 2 392 hírlevél előfizető
  • 343 természetjáró szervezet
  • 2 277 turistaút szakasz
  • 12 795 km turistaút
  • 138 túramozgalom
  • 3 969 túramozgalom teljesítő
  • 6 esemény
  • 2 924 megjelent cikk, hír
  • 268 belső oldal
  • 2 231 egyéb dokumentum
Eseménynaptár
Hírlevél

captcha

Keresés
Címkefelhő
Kövess minket!
RSS  Facebook Twitter