2020. május 26., kedd - Fülöp, Evelin
Magyar Természetjáró Szövetség
mtsz.org »Cikkek
Magyar Természetjáró Szövetség

Peták István elgondolásai a kéktúra jövőjéről 2.

Hogyan lenne célszerű modernizálni, a mai kor igényei szerint átalakítani a kéktúrázást?
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
A Magyar Természetjáró Szövetség önmaga megújításán kívül célul tűzte ki az Országos Kéktúra és a kéktúra mozgalom megreformálását is. Az ezzel kapcsolatos ötletelésről már született egy cikk: Ötletbörze az Országos Kéktúráról! Most Peták Isván elgondolásait tesszük közzé egy cikk formájában, ami egyrészt jóval tágabb körben foglalkozik kéktúrázással, másrészt nagyon részletesen foglalkozik a meglévő Országos Kéktúra útvonal egyes szakaszainak módosítsával is. A gondolatébresztő dokumentum második része következik.
6./  Az útvonal vezetése

Most elsősorban az országos-kék sáv jelezte útvonal É-i részével kapcsolatban teszek javaslatokat.
     Az elmúlt kilenc évtizedben jól-rosszul, különféle meggondolásokból módosult az útvonal vezetése. (A ’kényszerekről’ most nem írok.) 
Ebben vannak jó döntések, mint pl. az hogy Zádorfalvától Kelemérig nem az országúton vezet a jelzés, hanem Gömörszőllőst érintve. De említhetem azt is, hogy Dobogókőről nem a Kanyargós patak völgyében szalad le az út Pilisszentkeresztre, hanem a Zsivány-sziklákat érintve. A példák sorolhatók.
Van ahol érthetetlen módosítások történtek, ha egy részük kényszerből is történt. Például szerintem rossz döntés volt, hogy a hagyományokat felrúgva (még ha értem is, hogy a kastély udvarából kipateroltak minket) Hollóházára tették a kezdő, vagy végpontot. Ez történelmietlen és praktikusan is (mert a László-tanya privatizálásával elveszett ennek az útvonal ezen szakaszának igazi attrakciója) rossz döntés volt. Helyette a jó megoldás véleményem szerint pl. a Pusztafalu, Tolvaj-hegy, Nagy-Milic útvonal lenne indokolt. Ez mind a prakticizmusnak, mind a történelmi hagyományoknak megfelelne.
Vannak elfogadhatatlanul rossz döntések. Ezek közül a legkirívóbb az, hogy az útvonal pl. nem megy be Sátoraljaújhelyre. A példák itt is sorolhatók.
Vannak - úgynevezett - természetvédelmi okokból rosszul vezetett utak.  Ez a legtöbb esetben elfogadhatatlan, mert hiszen a jelzett utak mindenkor egy keskeny sávra szűkítik a gyalogos forgalmat, másrészt terelik a forgalmat. Ráadásul: a kék-túrán járók nagy száma ellenére is, egy-egy kék-túra szakasz terheltsége minimális. Az igazi nagy terhelést és a természetvédelem szempontjából a legtöbb kárt az alkalmi kóválygó kirándulók okozzák. (Számomra a bükki Őserdő erre a legkirívóbb példa.)
Vannak láthatóan olyan döntések, ahol a cél kifejezetten az egyik pontból a másikba való leggyorsabb elérési lehetőség volt. (Sitke, ahol szempont lehetett az országúti gyaloglás elkerülése is. De itt is kompromisszumot lehet kötni.)
Az az érv, hogy pl. Sátoraljaújhelyre más jelzésű úton is el lehet jutni, elfogadhatatlan. Ha valaki ott, a környéken túrázgat, úgy nagyon jók, hasznosak ezek a jelzések. De: aki a kék-túrát akarja teljesíteni, az a legtöbb esetben nem tér le az útvonalról, bármely csábító ajánlatot is teszünk a térképen, avagy az igazoló útikönyvben. Amibe ’bele botlik’, csakis azt tudja elraktározni. Ha azt akarjuk, hogy valamit megnézzen, megéljen, úgy oda kell vezetni az adott pontra. Ez az útvonal bejárásának lélektani törvénye.

7./ Javaslatok az útvonal korrekciójára, módosításra:

Zemplén:


- Tegyünk egy induló pontot Pusztafaluba. Ott van turista-szállás lehetőség, és szép is a kis település. Innen kék háromszög/+ vezethetne fel a Tolvaj hegyen át a Nagy-Milicre. A Tolvaj-hegyen emlékkövet kellene állítanunk az 1938-as Szt. István vándorlásra emlékezve. Innen a zöld-sávval fonódva mehetne fel a jelzés a Nagy-Milicre. Ezt tekintsük az útvonal kezdő, avagy végpontjának.

- Füzért elhagyva nem indokolt az országúton való vezetés, mert a Bisó patak mellett futó utat könnyen elérhetjük, ami aztán elvezet a Füzérkomlósra vezető útra.

- Sátoraljaújhely körül van a legnagyobb zűr. Vágáshuta után a Cseréptó-tól bizonyára van kijelölhető út Széphalomra. Az új Kazinczy múzeum különösen indokolja, hogy útvonalunk érintse azt. Innen Rudabányácskán keresztül mehetünk fel a Magas-hegyre, a kilátóhoz, majd le Sátoraljaújhelyre. Tovább feltétlenül a Trianoni kálvárián át kell menni, a Szt. István kápolnát érintve a Bányi (Bónyi) nyeregbe. Ráadásul: a Sátoraljaújhelyen elvesztett két menedékház pótlására itt, a városban megfelelő színvonalú, funkciójú turista-szállást kellene létesíteni. Ez már csak azért is indokolt, mert a Zemplénbe irányuló túrák kétségtelenül egyik fontos helye a város, másrészt az Alföldi Kerékpáros út végpontja is kell, hogy legyen.

- A Nagy-Péter mennykőhöz nem elég a mostani kitérőt biztosító jelzés. Ki kell vinni a kék-sávjelzést a szép kilátást nyújtó helyre, majd a réten át vissza a dózer útra.

- A Pengő-kő után, mikor elérjük a Dorgói-fenyvest, nincs értelme tovább menni ezen az úton.  A Kerék-kötő hegy K-i oldalán kényelmes kocsi úton jöhetünk lefelé a Rákóczi-forrást és a Rákóczi követ érintve a Regéc feletti gejzír kúpra, ahol az országút eléri a falut.

- Alsócéce után, ahol régebben az út nekiment a Hernádnak, s amelyen aztán előbb függőhídon, majd komppal, most pedig újra hídon lehet átmenni, nem kellene visszaállítani a régi utat. Esetleg egy kék + jelzést lehetne a régi úton vezetni Fancsali felé. A jelenlegi útvonal vezetése jó.

Cserehát:


- Baktakék után nem tartom indokoltnak, hogy a Cserehát legmagasabb, ráadásul a geodéziai ’kilátó’ toronnyal ékesített pontját ma nem érinti a kék-sáv jelezte útvonal, ráadásul ezzel kihagyva a természetjáró turisták által megmentett és éltetett Szanticskát is.  Szanticskáról könnyen visszajuthatunk a Felsővadász felé vezető jelenlegi útra. Több variáció is lehetséges.

- Rakacaszend után valószínűleg két választás elé lehetne állítani a vándort. A jelenlegi útvonal vezetés érinti az általam is nagyon szeretett Tornabarakonyt, ezt a kihalóban lévő kis települést. Más nincs ezen a szakaszon. Ha azonban Rakacaszendrő egy egyenes úton átmennénk a Rakacai –víztárolóhoz, majd  a falu előtt a Hármas-hegynek felmenő úton felmennénk a martonyi kolostorromhoz, majd a gerincen, a Mile-hegyen át a jelenlegi kék-sávhoz térnénk vissza, úgy nagy lehetőségeket teremtenénk meg a vándornak.  A tó melletti üdülőtelep szállás lehetőséget kínál, másrészt fürödni lehet.  Martonyi előtt indulunk a hegyen felfelé, de pár száz méter után a faluban is lehetünk. A martonyi kolostorrom a pálos kolostorromok egyik ékessége, az Aggteleki Nemzeti Park egyik büszkesége, hiszen már megmentették a teljes pusztulástól (befedték), másrészt a kolostorépületeket is fel akarják tárni, s rekonstruálni.

-Meggondolandó, hogy a Mile-hegy után ne vezessük-e le az utat az elhagyott kőbányához, ahol bemutató helyet létesítenek, s ahonnan Pazar kilátás nyílik a Bódva völgyére, s a Vecsem-bükki részre? A Malom patak melletti sok értéket rejtő úton mehetünk be Bódvarákóba, ahonnan a jelenlegi úton indulhatunk Bódvaszilas felé.

Aggteleki-karszt:


- Tudomásul kell vennünk, hogy nem mehetünk végig a Ménes-patak völgyén, a Lófej-forrást érintve Jósva felé.
 
Borsodi-dombság:

- Örülök, hogy elfogadták hajdanán a javaslatomat, s Zádorfalvától átmegy a dombon az út Gömörszőllősbe.  De: Gömörszőllősről jelenleg az országúton megy át Kelemérre, pedig ez nem indokolt.  Az úttal párhuzamosan, az ÉNYi oldalon lévő domb tetején lévő szekérúton haladhatunk Tompa Mihály fája felé, ahonnan egy kellemes úton sétálhatunk be Kelemérre.

Upponyi hegység:

-  A kék-sáv jelzésű út méltatlanul csak átrohan ezen a miniatűr ékességen.  A Damassa-szakadék, a Három-kő, a Herkó-páter kereszt, s a fantasztikus kilátás Uppony falura, a Lázbérci- víztárolóra és a Bükkre, mind-mind indokolják, hogy az útvonal vezetését itt korrigáljuk. Esetleg úgy, hogy itt csakis a szövetségi igazolvánnyal rendelkezők mehetnek végig. Mások pedig a jelenlegi kék (de kék keresztre átfestett úton) jelzésű úton menjenek le Upponyba.

A Bükk:


- A legtöbb gondot ez a hegység kell, hogy jelentse. Valószínűleg itt is alternatív útvonalat kellene kijelölni, tekintettel arra, hogy itt is  csak átszalad kék-sáv jelzésű út, ráadásul nem is mindég a legszebb, legérdekesebb részeken.

-Dédestapolcsán után föltétlenül indokoltnak tartom, hogy elmenjünk Tardonára. Tardona olyan kincsekkel (nem csak Jókai emlékekkel) rendelkezik, ami kihagyhatatlanná teszi ezt a pici települést. Dédestapolcsántól – miután két pont között a legrövidebb út az egyyenes – sajnos csak az országúton lehet eljutni Tardonára. Majd Tardonáról szintén egy nyílegyenes szekérúton mehetünk Mályinkára.

- Mályinka után a kék-sáv jelzést felvinném a dédesi várhoz. Tudom, esős, havas, jeges időben csak nehezen teljesíthető a felmenetel. Erre az esetre meg kellene hagyni a jelenlegi kék-sáv jelzésű utat kék +-re átfestve. A dédesi vár után kellemes, eddig is jelzéssel ellátott úton mehetünk tovább Bánkút felé. Szekérúton.

- Bánkút mh-tól a kék-sáv jelzést vigyük fel a Bálványra, ahonnan a Csurgó felé vezető szekérúton érhetjük el a jelenlegi kék-sáv jelezte utat. Persze gondot jelent, hogy a jelenlegi útvonal vezetés kihagyja a Nagy-mezőt, majd a Zsidó-rétet is. (Valószínűleg természetvédelmi okok miatt.) A Fennsíkon átvezető murvás úton (ez nem az égető aszfalt) lehetne itt a jelzett utat vezetni, vagy kék kereszttel egy alternatív utat létesíteni. Így nem jelentene a Nagy-mezőre veszélyt az itteni áthaladás.  (Természetesen érinteni kellene a Nagy-mezei Tanösvényt is.)

-A Nagy-kő-hát alatt megy át jelenleg a jelzett út a Hosszú-rétre, holott ettől pár száz méterrel Ny-ra van kialakítva egy kellemes pihenőhely, ahonnan kocsiúton mehetünk végig a Zsidó-rét szélén, a gyönyörű töbörsor mellett a Hosszú-rétre.
- A Három-kőre felvezet a kék háromszög-jelzés, így itt nem indokolt az útvonal vezetésébe való belenyúlás.

- A köveken át vezető út is rendben van, de az igazoló füzetben vagy ne tüntessük fel a barlangokat (Cserepes-kő kivétel), kőfülkéket, vagy legyenek ott jelzések ezek elérését, megtalálását segítendő. De legalább a szövetségi igazolvánnyal rendelkezők had mehessenek át az Őserőn, ahol az utat az elmúlt száz évben a turisták járták ki, s védték meg az Őserdőt. Vigyáztak rá. Király főerdész úr és Pallavicini őrgróf dicsőségére.

- Általános meggondolásra ajánlom, hogy alternatív útvonalként, folyamatos kék-kereszt jelzéssel ne létesítsünk-e egy új utat, a már meglévő jelzésekkel fonódva. (Avagy azokat kiváltva.) Az útvonal legfőbb pontjai: Bánkúta – Gerenna-vár - ??????kilátó – Szilvásvárad – Szalajka völgy – Istállós-kő – Őserdő.  A Bükkben én az erdei, épített úton való gyalogos közlekedést turista és természetvédelmi szempontból is teljesen elfogadhatónak tartom.

Ó-Bükk:

- Nincs érdemleges javaslatom.

Mátra:


- Alternatív, összefüggő kék-kereszt jelzést javaslok a Kalapos-tető környékéről levinni a Nemzeti emlékparkba, majd onnan az Ilona-vízesést is érintve a Hármas-határhoz visszatérni. Itt sem elegendő, hogyha valaki le akar menni, úgy talál különféle jelzett utakat, hogy lejusson az emlékhelyhez, majd vissza a gerincre.

- A Mátra bércen való végig menetelt maximálisan tiszteletben és jónak tartom. De akkor legyünk következetesek. A Mátra-nyeregből ne vigyük le utunkat a Nyírjesi erdészház felé, mert a nagy végvágással (kell még jó pár év, hogy visszaálljon a szép szálerdő) amúgy is eléggé érdektelenné vált az út. A nyeregből kék-sáv jelzéssel menjünk fel a Csór-hegyre (ahol reméljük, hogy egyszer ismét kilátó fog állni), ahonnan végig a gerincen menjünk a Nagy-Lipót melletti, Rudolf-tanyára induló útig, a jelenlegi kék-kereszt helyett. (Itt nagyon szép lelátások vannak a Mátra lábára, a Parád-sorra.) A jelenlegi kék-sávot pedig esetleg szüntessük meg az erdészház védelmében, vagy ezt kék-kereszt jelzésű alternatív úttá tegyük.
A Nagy-Lipóti elágazástól a jelenlegi piros keresztet szüntessük meg, s helyette innen a kék-sáv jelzést vigyük fel Galyára. (Máskülönben meggondolandó, hogy a Parádsasvárra lemenő piros + jelzést ne cseréljük-e le kék+ jelzésre.)

- Galyatetőn a jelzett utak vezetését amúgy át kell újra gondolni az érdekeltek bevonásával. Jelenleg nincs egy jól átlátható turista tájékoztató-tábla, de irányjelző táblák sincsenek, de a jelzések iránya is nehezen követhető laikusok részéről. (Ne magunkból induljunk ki.) Ráadásul még a térképi elnevezések is tévesek, valószínűleg a Cartographia jóvoltából.

- Piszkéstető után, mikor a jelzett út eléri Mátraszentlászlót, ne rohanjon át a településen, hanem É felé az utcán jöjjön le majdnem a Szt. Istvánba menő út nagy kanyarjáig (buszmegálló). Itt van az üresen, elhanyagolt állapotban lévő ún. fagykísérleti állomás . Innen eg már most is jelzett úton könnyedén felmehetünk a Vöröskőre. A felújított kilátóból fenséges kilátás, panoráma tárul elénk. Innen könnyedén lemehetünk a temető felett Mátraszentistvánba, a Vidróczki csárdához Így nem növeljük az út hosszát lényegesen, de kispóroljuk az utcákon való kutyagolást, helyette az erdőben mehetünk majdnem.

- Legyünk következetesek, ha már gerinc túrához ragaszkodunk: Nem indokolt, hogy a kék-sáv jelzést ne vigyük fel az Ágasvár csúcsára. Itt is lehet ellenérv a lefelé menetnél az út csúszóssága esetenként. De most is vezet erre fel-le jelzés. A jelenlegi Hatvany féle lovagló úton pedig kék négyzetet fessünk fel, amely szintén a házhoz vezet.

- Ágasvár után egy teljesen érdektelen úton megyünk le jelenleg Mátraverebélyre, az egy szem csodás temploma kivételével. Érdektelen faluba, ahonnan ráadásul a rettenetesen kinéző és félelmetes cigánytelepen kell keresztül menni Mátraverebély Szentkút felé. Helyette javaslom, hogy a jelenlegi sárga-sáv jelzést kiváltva menjünk le Fenyves-pusztára, a Tuzson arborétumig, ahol egy kulcsos-háznak is megfelelő, az erdészet által karbantartott elhagyott erdészház is van, sátrazási lehetőséggel.  Eső esetén is megfelelő fedett hely van mindenkor. A völgy aljában mehetünk Tarra, a két csevice-forrást is érintve. Tarról, a vasútállomástól a régi búcsús úton menjünk az ország legnagyobb összefüggő hérics mezején keresztül addig a búcsús keresztig, amelynek közvetlen közelében most is elmegy a kék-sáv jelzés. De innen vigyük le a Barátok földjén át a jelzett utat Szentkútra, ahonnan, a Szent László szakadékon felfelé haladva (érintve a forrásokat) elérünk egy DNy felé nyíló völgyet, amelyen át elérhetjük a Forró-kutat. A Szálláska-völgyön, a jelenlegi kék-sáv jelzés mentén érhetjük el Sámsonházát.

Cserhát:


- Nagybárkány után indokolt, hogy felmenjünk a Tepkére, ahonnan viszont nem indokolt, hogy a lemenjünk az országútra, ahol aztán kilométereket mehetünk az országúton. Ezt az útvonal-vezetést eredetileg valószínűleg az indokolhatta, hogy a Bableves-csárda közelében, a Nagy-mező valamikor volt egy turista szállásra is alkalmas telep. De ez ma már nincs. Helyette a Tepkéről le lehet jönni kényelmes szekérúton Garábra, erre a már-már Hollókővel vetekedő szép faluba.  Garábról Felsőtoldra sokkal rövidebb és főleg szebb országúton lehet eljutni, mint az előbbi úton. (Lehet persze a nem túl magas hegyen átvezető utat is találni, kiváltva az országutat.)

- Cserhátsurány után a Szandaváraljára átvezető út érdektelenül hosszú és viszonylag nehezen járható. Helyette javaslom: Cserhátsurányból  a műemléki templomot és falumúzeumot érintve induljunk el egy K-felé (Herencsény felé, de nem az országúton) menő falusi úton, ahonnan a falut elhagyva jól kijárt szekérút vezet Terénybe. Terény szintén szép házakat mutató palóc falu, ahol turista szállás lehetőség is van. Innen szintén földúton, a halastó mellett, Szentgyörgyi Albert gyerekkorának hajdani háza mellett elhaladva könnyen elérhetjük Szandát, Szandaváralját. A két falu között indul fel Szandavárra a jelenlegi jelzett út.

- Romhányon áthaladó út helyett keresni kellene egy új variációt. A legenda szerint (vagy nem is legenda) Rákóczi a felsőbodonyi dombról nézte a csatát. Innen az Akasztó hegy aljára mehetünk mezei kocsiúton. A völgyet átszelve mehetünk fel a Rákóczi emlékműhöz, pontosabban a csata emlékművéhez, ahonnan szintén szép rálátás van a völgyre. Innen figyelemre méltó régi épületeket, udvarházakat, a Prónay kastélyt érintve juthatunk le az Ókos-patak barokk hídjához.

- Örülök, hogy a filmemben javasoltak szerint ma mát bemegy a kék-jelzésű út Alsópeténybe, érintve a Prónay kastélyt, a műemlék templomot és a Werbőczy emlékművet.

Naszály:

- Itt csak egy dolgot tartok meggondolandónak: nem kellene-e egy alternatív útvonalat kijelölni az Ipolyerdő által létesített bemutató ösvények felé.

Börzsöny:


- Ezen a többre érdemes hegyünkön szintén csak átrohan a kék-sáv jelzés, ráadásul nem is mindég a legszebb, látnivalókban a leggazdagabb, a legpraktikusabb  úton.

- A Madarász hegy után erdei kocsiutakon szinte egyenesen lehetne lejutni Királyrétre. Ez ugye fontos turisztikai központ is. Innen a Szén-patakkal párhuzamosan futó erdei dózer úton juthatunk a Sapartcus, immáron már a Kárpát-menedékházat érintve a Foltán kereszthez.

- A Nagy-Hideg-hegyről bármennyire csábító is, nem kellene lerohanni a Kisinóci menedékházhoz.  Nagyhideghegyről le kellene menni a Bánya (?????????) völgybe, majd a völgyön végig Nagybörzsönybe. Innen Kisirtáspusztán (csongrádiak háza) át Nagyirtáspusztán keresztül vissza a mostani kék-sáv jelzéshez, azaz a Kisinóci  mh-hoz.

- A Szt. Mihály hegyen meg kellene nézni annak a lehetőségét, hogy miként lehetne a hegyen kimenni olyan pontra, ahonnan rá lehet látni a Dunára. (A nem mesze lévő remete barlangok bizonyítják, hogy így, innen felejthetetlen látvány ránézni a Dunára.) Rekonstruálni kellene az Encián turisták által a 30-as években épített turista minta területet.

A Visegrádi hegység és a Pilis:


- A rakéta bázisok miatt sem a Pilis-tetőre, sem az Urak-asztalára, sem a Lom-hegyre nem mehetett fel turista-jelzés jó pár évig, pedig mindegyik hegy valamikor turista paradicsom volt, ráadásul pazar kilátással. ( A Pilis-tetőre és a hajdani Lom-hegyen lévő kilátóra gondolok.) Az Urak-asztalának oldalában ma feleslegesen vezet a keskeny, téli időben szinte járhatatlan, láthatatlan, ösvénynek is keskeny út. Alatta, ezzel párhuzamosan fut egy erdei kocsiút, s ha már nem lehet felmenni a csúcsra, akkor legalább ide tegyük át a jelzéseket. Persze az elhagyott rakétabázisok olyan látványosságok, amelyeket kár lenne még most is titkolni, elkerülni. Sőt. (A Pilis-tetőre még most sem vezet jelzett út. Nem látom indokát. A pilisi husáng megvédhető lenne a viszonylag gyér látogatottság esetén is, amely most is megvan, csak éppen nem egy útra terelve, hanem össze-vissza, amikor is a tiprások elkerülhetetlenek.) A bázistól az oda felmenő épített úton lehetne lejönni Pap-rétre.

- Meggondolandónak tartom, hogy ne nyugodjunk-e bele hogy a Sikáros/ Bükki puszta utáni annak idején ideiglenesnek mondott útelterelés egyben végleges útvonal vezetés is. Látni kell, hogy a leírt, a mondott határidő (még az erdőtörvényen is átlépve) már régen lejárt. Nyilván jó vadászterületről van szó, s valószínűleg – erdő művelésre hivatkozva – ezért nem akarják visszaállítani az eredeti helyzetet. Bükki pusztáról a Király-kút felé vezet most a jelzés, ahol sátrazási, pihenési, piknikezési és víznyerési lehetőség is van (forralva).

- A Kanyargós patak völgyéből a kék-sáv jelzés áttétele a Zsivány sziklákhoz, elnyerte a túrázók tetszését.
……………………………………………………………………………………………
A kék-sáv jelzés a Budai-hegység után visszatér a Pilisbe, ezért még az oda tartozók megjegyzéseket itt írom le:
………………………………………………………………………………………………
- Klastrompuszta után egyet lehet érteni azzal, hogy a jelzett út felmegy a Kétágú hegy sziklái alá, de a további útvonal-vezetést meg kellene változtatni, mert innen teljesen érdektelen úton jön le az út, s megy egy gazos, szemetes területre, s csak utána éri el Dorogot. (Ezen lehetne tovább vezeti a Pilis-nyeregből jövő zöld-sáv jelzést. A Duna-Ipoly Nemzeti Park kezdeményezésére, velük egyetértve javaslom, hogy az új út a bányát kikerülve a Strázsa hegyek É-i oldalán futó erdei kocsiúton vezessen a NP bemutató házához. Innen a már felfestett lila Mária úttal fonódva  - a Palatinus tó mellett elhaladva - menne be Dorog vasútállomásra.

Budai-hegység:

Nincs érdemleges megjegyzésem.

Gete:

Nincs érdemleges megjegyzésem.

Gerecse:


- Mogyorósbánya után, jó hogy nem vág át a jelzett út Péliföldszentkeresztre, hanem ’kimegy’ az Öregkőre is. /Ezt azért írom le, mert ez jó példa arra, hogy arra kell vezetni az utat, ahol érdemleges látnivaló van./

- A jelzett út már nem kell, hogy megkerülje a Gerecsét, hanem nyugodtan föl lehet rá menni, ahol szintén van egy olyan geodéziai torony, amely kilátónak is megteszi. (Hátha még ezeket a tornyokat ilyen célokra is átalakítanák, vagy eleve több funkciójúvá építenék. Pl. átjátszó állomások ezeken lennének, s nem csúfoskodnának külön vastornyokként.) Innen le lehet menni a Bányahegyi eh.-hoz.

Vértes:

- Meggondolásra érdemes, hogy a Csóka-hegyre nem kellene-e felvezetni a jelzést, hiszen ott is van egy kilátást biztosító torony?

Bakony:


- Bodajk után a patak menti szép rész után fel kellene vinni a kék-sáv jelzést a Halomsírok felé (ahol máskülönben van jelzett út) ahonnan természetes kapcsolódás van ráadásul az új útvonalhoz.

-  A Kisgyóni természetbarát telephez csak egy nyelet festenék  a Bányász emlékműtől. 

- Tés megérdemelné, hogy bevigye a jelzés a vándorokat a faluba. Jásd kevésbé érdekes. Innen is le lehet menni a Gaja-patak völgyébe még a Római fürdő előtt.

- Borzavár után most a kiépített úton megy lényegében a jelzett út. Javaslom, hogy térjen el D-i irányba, a mamutfenyő erdőbe, onnan Szépalmapusztára. (A tulajdonos bizonyára támogatná az elképzelést.) A ló temető és a mamut fenyők után térnénk vissza a mai jelzett útra.

- A Kőris-hegy után semmi sem indokolja, hogy egy érdektelen úton menjünk le Bakonybélbe, mikor a jelenlegi úttal lényegében párhuzamosan megy egy jelzett út amely a falu előtt c köt be a jelenlegi kék-sáv jelezte útba.

- A Kab-hegy után a hosszú egyenes, nyiladék úttól Ny-ra van egy sokkal szebb út, különösebb kitérő nélkül, mert lényegében ez is egyenesen fut le Vázsony felé.

- Nagyvázsonyban jelenleg a kastélytól Ny-ra átfut a jelzés, kihagyva ezzel Nagyvázsony több érdemlegesen megnézendő nevezetességét. A kastély után, az István templomig kell elmenni, innen lehetne D felé menni be a faluba, majd a Fő-utcára.

Balaton-felvidék – Keszthelyi hegység:


- Balatonhenye után, ha a természetvédők engedik, feltétlenül fel kellene menni a Feketehyegyre a Vaskapu szép útján a fennsíkra. A Juhászok kútja után a fennsík peremének szélén (de már ez is élményt nyújtó) mehetünk végig a Bika-tóig, innen pedig az Eötvös Károly kilátóig. Innen tovább a jelenlegi jelzett úton.

- A Csobáncra fel kell menni. A jelenlegi úttól egy, a szőlők között vezető szép szekérúton, a Rossz templomot érintve kényelmesen mehetünk fel a csúcsra, a várba, az elvadult orgonáshoz. A kilátás fantasztikus. A vár történet szintúgy.  A csúcsról rövid úton juthatunk le a Vár-kúthoz, ahol jelenleg is vezet a jelzett utunk.
 Máskülönben is: legyen alapelv, hogy ahol fel lehet menni az adott hegység, vagy az utunkba eső hegy legmagasabb pontjára, úgy a jelzést vigyük fel. Ezzel attraktívabbá és sportosabbá is tesszük az útvonal vezetését.

- A Badacsony tetejéről lejövő bujdosók lépcsője, amikor eléri a Rodostó menedékházat, akkor a lépcső le van falazva. Ezt ki kellene bontani (már nem a munkásőrök a ház tulajdonosai). Ott van a Szabó Imre tábla is, amely egykor a Nagyszánási menedékház falán volt, hiszen ő volt a ház névadója. (Én ezt visszavinném Nagyszénásra, s beépíteném a Cservenkáné emelte rom-emlékműbe.) A  lépcsőn lefelé menet érnénk el azt az utat, amely aztán szinte szint útban csatlakozik a jelenlegi jelzett útszakaszhoz.

- A Szent György hegy után nem látok más megoldást, mint a jelenlegit, a hosszú országúttal.

- Gyenesdiás előtt a kék-sáv feltétlenül el kell vezessen a Festetics kilátóhoz, ahonnan könnyedén visszatérhetünk a jelenlegi jelzett útra. Kerülő út nélkül, és kevesebb aszfalt taposással.

- Keszthelyen én, K felől jövet hamarább fordulnék a Festetics kastély felé.

- Régen volt egy út és egy híd, ami az Egregyi templom után kiváltotta a jelenlegi hegyesszögű kerülő utat, s könnyedén eljuthattunk a Gyöngyösi csárdához. Meg kellene nézni ennek a visszaállítási lehetőséget.

- Rezi után ma már semmi sem indokolja, hogy jelzett utunk ne menjen fel a Rezi várhoz.  Vissza kell állítani a  régi útvonaljelzést. A katonaság már ’felszabadította’ ezt a területet is. A vártól esetleg a Hosszú-völgyön lehetne lemenni Zalaszántóra.

- Zalaszántónál meggondolandónak tartom, hogy a kék-vár jelzést ne kössük-e be a jelenlegi kék-sáv jelezte útba, ezzel mintegy alternatívát képezve: valaki felmegy a sztupához, vagy elmegy a gyönyörű halomsírok mellett? (mind a kettő fontos, tanulságos élmény)

Kemeneshát:

- Gérce után én indokolatlannak tartom, hogy az útvonal megváltoztatásával ma elkerüljük Sitkét. Sitke ad annyi látnivalót, élményt, hogy a jelenlegi útvonal variációt meg kell változtatni, s az eredeti állapotot kell visszaállítani, vagy a jelenlegi útvonalból kiindulva a Hegyaljára vezető földúton mehetnénk át az országútra, így kiváltható lenne a régi hosszú országúti gyaloglás.  De így Sitke megmaradna.

Kőszegi hg.:


- Nincs érdemleges megjegyzésem.

8./ Az útvonal ipari, vállalkozási háttere:

- Már említettem az útvonal felelősi rendszer megszervezésének szükségességét, s azt, hogy a lapvető út-felügyeletet, alapvető karbantartást egyesületeknek kellene vállalnia.
E mellett, ha profi minőségű és rendben tartott útvonalat akarunk kialakítani és üzemeltetni, úgy gazdasági számításokat kellene végezni, hogy nem lenne-e érdemes egy Kék-túra útvonalat karban tartó kis vállalkozást létrehozni? Gondoljuk meg, hogy hány irányjelző, hely megjelölő stb. táblára, hány esőbeállóra, hány bivak helyre lenne szükség, s ezek karbantartása is folyamatos munkát igényel. Végül is több mint 300 km-es tvonal gondozásáról van szó, ahol a természetes amortizáció mellett a folyamatos és jelentős rongálást is figyelembe kell venni. 
Munkahely teremtés címén talán még pénz is könnyebben lehetne szerezni az induláshoz. Az egyesületi megrendelések pénzügyi fedezetét pedig az egyesületek állnák, abban az esetben, ha meg lenne a lehetőségük a folyamatos pénzszerzésre az útvonal szinten tartásához, fejlesztéséhez. (A források összetettségét most nem fejtegetem.)

9./ A nyilvánosság:

- A  jelenlegi elképzeléseket ki kell tenni a honlapra, hogy ahhoz hozzá lehessen szólni, a már említett okokból is.

- Az útvonallal kapcsolatos információkat, internetes tájékozódási és regisztrálási lehetőségeket ki kell dolgozni.

- A Kék-túrával kapcsolatos maximális tájékoztatást, információ szerzési lehetőséget mind írott, mind pedig elektronikusan ki kell dolgozni. 

-Gondolkodni kell egy praktikus útvonal bemutató könyv, bédekker kiadásáról is. (Az általam írott első kötet alapja és mintája  is lehetne egy továbbfejlesztett úti-könyvnek.)

Befejezésül:
Úgy gondolom, hogy időt kell adni annak, hogy a fejlesztési, változtatási elképzelések kiforrják magukat. Nem kellene elsietni a döntéseket. Itt profi munkára van szükség, s nem pedig erőtlen amatőr munkára, elképzelésre. E nélkül csak a jelenlegi, amúgy nagyon tisztességes színvonalú és szándékú, de amatőr helyzet konzerválásáról lenne szó. Ez most kevés, ezért kár lett volna az új szövetségi gondolatot a gyakorlatban is megvalósítani.


Mátraalmás, 2012. július 30.


                                                                                      Peták István
                                                                                    az MTE elnöke   
Cikk első megjelenése: 2012-08-06 06:46

Csatolt dokumentumok

Belépés, regisztráció
Honlapunk adatai
  • 4 882 regisztrált felhasználó
  • 2 308 hírlevél előfizető
  • 340 természetjáró szervezet
  • 2 277 turistaút szakasz
  • 12 795 km turistaút
  • 125 túramozgalom
  • 3 969 túramozgalom teljesítő
  • 73 esemény
  • 2 774 megjelent cikk, hír
  • 260 belső oldal
  • 2 197 egyéb dokumentum
Eseménynaptár
Hírlevél

captcha

Keresés
Címkefelhő
Kövess minket!
RSS  Facebook Twitter