2022. augusztus 18., csütörtök - Ilona
Magyar Természetjáró Szövetség
mtsz.org »Cikkek
Magyar Természetjáró Szövetség

„…látni a hegyeket, várni a fényeket…”

In memoriam Tombor Géza
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.

A Káli-medence gyönyörű környezetében született és nevelkedett Tombor Géza, akinek nemcsak a festői Balaton-felvidék, hanem édesapja természetkedvelő szemlélete is meghatározta későbbi életét.


A nagyszülőknél eltöltött badacsonyi nyári szünetek, a Fekete-hegyi sátorozások, Homoki Nagy István: Gyöngyvirágtól lombhullásig című filmje, a Köveskál környékét felfedező bicajozások és kirándulások indították el őt és testvérét, Zoltánt - akivel az utolsó pillanatig támaszt nyújtottak egymásnak - a természetjárás felé.

A felnőtt éveket már a főváros közelében töltötte feleségével, Zsuzsával és két gyermekükkel, de rendszeresen visszatért szülőföldjére a számtalan kedves helyszín közül a legkedvesebbre.

A természetjárást és a sportolást szerető házaspár jó példával járt csemetéik előtt, akiket szinte óvodás kortól aktív életre neveltek: a Duna-parton és a Molnár-szigeten olykor nemcsak a saját, hanem az utcabeli gyerekekkel és osztálytársakkal kiegészülve életre szóló élményként nagy sétákat, bringatúrákat szerveztek.

Géza számára a sport rekreációs tevékenység volt, egyszerűen szeretett kiszabadulni a városi, lakó-és munkahelyi környezetből. A gyalogtúrázás mellett számos sportágban kipróbálta magát: hosszú évekig legalább 1-2 napot minden szezonban síelt vagy snowboardozott valahol a család. De említhetnénk a napi rendszerességgel végzett futást is: a félmaratonok, maratoni váltók és a maratoni táv mellett olykor a munkahelyén szervezett Toronyfutásra is benevezett, és játszi könnyedséggel felszaladt az irodaépület tizedik emeletére.



Legalább ugyanilyen vonzalmat érzett a kerékpározás iránt is: alternatív közlekedési megoldásként bringával jártak feleségével munkába, körbetekerték a Balaton, és majdnem a fél országot. A kerékpározásnak köszönhetően ismerte meg egy Velencei-tó kerülő túrán a HÓD Honismereti Túraegyletet, aminek később meghatározó egyénisége lett.

Beck László, a HÓD Honismereti Túraegylet elnöke így emlékezik vissza rá:

„2010-ben ismertük meg Gézát, és már az első nap megtapasztaltuk egyéni humorát, segítőkészségét, a túrán résztvevő gyerekekhez való viszonyát, alkalmazkodását. Megcsodálhattuk magával ragadó egyéniségét, a mindig csúcsra járatott eszmefuttatásait, a mindig beigazolódó elképzeléseit, töretlen hitét abban, amit éppen elképzelt és amit éppen csinált!  Mert amit elképzelt, azt maximálisan valóra is váltotta.

2012-ben a Magyar Természetbarát Szövetség által indított túravezető tanfolyamon kerékpáros szakágban bronz fokozatú túravezetői vizsgát tett. Ettől kezdve aránylag sűrűn vezetett nemcsak kerékpáros, hanem gyalogos túrákat, de a vízitúrák szervezése sem állt távol tőle. Hatalmas elánnal és körültekintéssel készítette elő és vezette a Felvidéki Királykán vagy Mátraszentimrén a sítúrákat, ahol mi résztvevők nyugodtan bízhattuk rá magunkat és tehettük félre néhány napra az otthoni gondokat.

A magashegyi túrázásban szintén jeleskedett: sikeresen teljesítette azt a kihívást, amelyet egy hazai utazási iroda írt ki: egy turistaszezon – azaz 3 hónap – alatt kellett végigjárni a Magas-Tátra hét, hegyi vezető nélkül látogatható, 2-3000 méter közötti csúcsát. De ugyanígy „a lábában volt” az Alacsony Tátra (Gyömbér, Chopok, Királyhegy), vagy Kárpátalja (Hoverla, Pietros, Iker-Havasok) és Erdély (Máramaros, Retyezát, Radnai-Havasok, Hargita) magashegyeinek bejárása, vagy az Osztrák-Alpok néhány közeli magaslatának meghódítása is (Göller, Ötscher és az Ötscher-szurdok, a Schneeberg). 




Számos emlékezetes túraszervezés fűződik a nevéhez, önzetlen lelkesedéssel és töretlenül állt bele útjelző-vezetőként a turistautak karbantartásába, felújításába. Kitörölhetetlenül bennünk maradt az a januári nap, amikor egyik gyalogtúra közben, a Duna feletti hegyoldalban megállva hallgattuk szenzációs nyilatkozatát a kéktúráról. Úgy beszélt róla, hogy még az is biztosan felállt a fotelből és elindult, aki egyébként soha nem gondolt a kéktúrázásra!  

Nem volt pedagógus, de úgy tanított néhányunkat a technikai kütyük használatára, hogy a műszakilag analfabéták is megértették.  Sőt, ezt a tudását az egyletben is kamatoztatta, mert a pályázati felületeken ő készítette elő és küldte be a dokumentumokat.

Sokat beszélgettünk a jövőről, az egyén és a közösség jövőjéről, a saját egyesületünk és a szövetség jövőjéről. Hatalmas lelkesedéssel és tenni akarással szőtte elképzeléseit, és általában az elképzeléseibe bele is állt, teljes valójában. És mi tagadás, mi benne láttuk azt a személyt, aki tovább viszi az egyesületi munkát. Fáj, mert elment az egyik aktív, sok mindenre kapható, vállalkozó szellemű túratársunk, mindannyiunk legjobb túratársa, aki a legjobbak közé tartozott a mi turista világunkban.”

 

A megemlékezés összeállításában köszönjük a segítséget Tombor Zsuzsának, Tombor Zoltánnak és Beck Lászlónak. A főcím Géza kedvenc, Rúzsa Magdi által énekelt Tejút című dalából vett idézet. Fotó: Tombor család

Géza 2020-ban a Kéktúrázás napján a 32. csapatot vezette. A programról készített imázsfilmben 0.54-től láthatod és hallhatod őt.

Cikk első megjelenése: 2021-07-13 14:18
Belépés, regisztráció
Honlapunk adatai
  • 5 168 regisztrált felhasználó
  • 2 479 hírlevél előfizető
  • 356 természetjáró szervezet
  • 2 277 turistaút szakasz
  • 12 795 km turistaút
  • 139 túramozgalom
  • 3 969 túramozgalom teljesítő
  • 3 esemény
  • 3 095 megjelent cikk, hír
  • 269 belső oldal
  • 2 285 egyéb dokumentum
Eseménynaptár
Hírlevél

captcha

Keresés
Címkefelhő
Kövess minket!
RSS  Facebook Twitter