2020. szeptember 29., kedd - Mihály
Magyar Természetjáró Szövetség
mtsz.org »Cikkek
Magyar Természetjáró Szövetség

KontakTúra Zobákpusztán

Beszélgetős túraélmény a Záhonyi Vasutas Sport Club Természetjáró Szakosztályával

A Kelet-Mecsek eldugott kis táborhelye felé utazunk Tóth Klárával, a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnökével. Zobákpuszta az úticélunk, ahol egy 20 fős remek kis csapat vár ránk: a 7 és 14 év közötti keménymag és az őket legjobb tudásukkal és szívből jövő szeretetükkel terelgető Stefi, Zsike, Angi és Imre. A közös napunk programja egy alig tíz kilométeres túra Zobákpuszta és a Máré-vár (illetve ahogy a gyerekszáj emlegette aznap: Riomáré-vár) közötti festői útvonalon. Míg az előre megbeszélt útvonalon a gyerekek felváltva gyakorolták a túravezetést, Molnár Istvánnal, a Záhonyi Vasutas Sport Club Természetjáró Szakosztályának vezetőjével beszélgettünk útközben. 

MTSZ: Hogyan kezdted a természetjáró pályafutásodat?


Molnár István: A mezőhéki tanyavilágból származom, így a természettel gyerekkorom óta szoros kapcsolatban állok. Az általános iskola után Jászberényben végeztem el a szakközépiskolát, ahol az MHSZ úgynevezett „Rókavadászat” versenyein gyakori vendég voltam. Ez egy izgalmas, technikai felkészültséget igénylő, rádiós iránymérő sport volt akkoriban, ami alapos fizikai elmélet ismereteket igényelt a testi erőnlét mellett. Az erdőben, mezőkön kis rádiók kerültek elhelyezésre, amik morzejelet adtak le, a versenyzőnek pedig az volt a feladata, hogy rádióvevővel megkeresse ezeket. A tájékozódás, a pozíció meghatározása iránti érdeklődésem valahol itt kezdődött el. Később Győrben, a főiskolán bekerültem a tájfutó csapatba, amely versenyeinek köszönhetően beutaztuk az országot, megismertem a hazai hegységeket. A diplomaszerzés után pályázat útján kerültem a vasút-társasághoz, mégpedig Záhonyba, ahol akkoriban épült a számítógépközpont. Én irányítás és szabályozástechnikai szakon végeztem, emiatt adtam be a jelentkezésemet. Miután felvettek a vállalathoz, gyakran kellett külföldre menni informatikai továbbképzésre. Így jutottam el Lengyelországba és Németországba. Igazából még itt sem nevezhető tudatosnak a túrázás részemről, de amikor lehetőség adódott, akkor megnéztünk minden érdekességet a városban és a természetben egyaránt.




Bal oldali kép: Tóth Klára a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnöke a megyében végzett természetjáró tevékenységekről mesél.
Jobb oldali kép: Molnár Angéla rövid eligazítást tarta a túra indulása előtt.



MTSZ: Mezőhék és Záhony között igen nagy utat tettél meg. Hogyhogy Záhonyban maradtál?

M.I.: Egyrészt a munkám idekötött, másrészt megismerkedtem a feleségemmel és itt alapítottunk családot. Mindketten vonzódtunk már akkor is az utazáshoz, volt igényünk az új helyszínek felfedezésére, így a gyerekekkel együtt nyakunkba vettük az országot és még azon túl is mentünk gyalog, kerékpárral, mikor hogy. Mikorra a két lányunk és a fiunk középiskolások lettek, gyakorlatilag megismerték Magyarországot. De sokszor nem csak öten, hanem a helybéli baráti családokkal együtt is mentünk. Ebben az időben már nagyon nagy hangsúlyt fektettünk a túrázásra. Nagyon komoly kis baráti kör alakult itt ki.

 

Molnár István (Stefi) és felesége Zsike a munkában és a magánéletben is remek párost alkotanak.



MTSZ: Ekkor már tagja voltál a Záhonyi Vasutas Sport Club Természetjáró Szakosztályának?

M.I.: Igen, aktívan részt vettem a ZVSC munkájában, túravezető voltam. Később elnökségi tag majd 2001-ben választott szakosztályvezető lettem.

 

MTSZ: Többféle elismerést is kaptál a természetjárásban végzett munkádért. A bronz és ezüst „Természetjárás fejlesztéséért érdemérem” mellett a Vasutas Természetjárók Szövetsége arany „Érdemes Vasutas Természetjáró” kitüntetéssel jutalmazott. Ez utóbbiról mondanál pár szót?

M.I.: Ennek odaítéléséről a Vasutas Természetjárók Szövetségének elnöksége dönt a tagszervezetek jelölései, javaslatai alapján. Lényegében sok éves felmutatható, mások által is látható, szövetségi érdekeket támogató munkát kell érte végezni.

   

Bal oldali kép: Stefi és a gyerekek átbeszélik Zobákpuszta és a Máré-vár közötti túraútvonalat.
Jobb oldali kép: A jövő túravezetője épp térképet olvas.


MTSZ: Nagyon szerényen fogalmazol.

M.I.: Lényegében nem csinálok mást, csak odaadással és elhivatottan teszem a dolgom a túrázókért és a természetjárásért. Kint lenni az erdőben számomra az iránta érzett tiszteletet és alkalmazkodást, valamint megnyugvást jelenti. Mindig is ezt szerettem volna megismertetni az emberekkel.

 

MTSZ: Milyen az általad vezetett túra?

M.I.: Egyszer azt mondta egy csoporttársam, hogy az a tudás, amit tovább tudsz adni. Amit megtartasz, az nem tudás. Ez igaz rám és a szakosztályunk túravezetőire is. Mindig felkészülök, sőt új dolgokat tanulok a túráimra és az a célom, hogy átadjam a résztvevőknek, akik napjainkban jellemzően a gyerek korosztály. Ráadásul az elmélet mellett nagy hangsúlyt helyezek a gyakorlati tudásra. Persze igazodom a célcsoportokhoz és a túra céljához. Ha konkrét úti célunk van, akkor annak nézek utána, felkészülök, ha csak egy könnyű, átmozgató sétáról beszélünk, akkor az útközben látott érdekességekről beszélek.


 

Bal oldali kép: Ismerkedés az Országos Kékkörrel.
Jobb oldali kép: Stefi és a túracsapat.



MTSZ: Szerinted miért változtak a túrázói szokások az elmúlt évtizedekben?

M.I.: Nem túl szépen fogalmazva a nyolcvanas évekig szinte minden adott volt ahhoz, hogy a családok túrázni tudjanak. Egyrészt voltak közösségek, hasonló korosztályú gyerekek, volt ingyen autóbusz, még szabadidő is. Napjainkban a legnehezebb szabadidőt szakítani a mozgásra és emellett a közösség iránti elköteleződés igénye is változott. Talán a szervezett turizmus lehetőségeit kellene úgy alakítani, hogy a családok jól ki tudják használni azokat.

 


MTSZ: Milyen a jelene és a jövője a ZVSC Természetjáró Szakosztályának?

M.I. Alapvetően a legfontosabb az oktatás és utánpótlás nevelés területén végzett munkánk. A gyerekeknek meg kell ismerni a környezetüket, hasznos és nélkülözhetetlen útravalója ez az életnek. A jövőben is szeretnénk ezt folytatni, sőt, ha a lehetőségek engedik, akkor még többet beletenni.

Szakmai feladataink közül kiemelném azt is, hogy az Alföldi Kéktúra Tiszakanyár és Anarcs közötti szakaszát gondozzuk, ami nemcsak jelzésfestést jelent, hanem az útvonal évenkénti takarítását is.

Ezen kívül szerveztünk már nemzetközi turista találkozót a Vasutas Természetjárók Szövetsége színeiben, részt veszünk turistaházak és kulcsosházak üzemeltetésében, karbantartásában és jelentős eredményeink vannak turistairodalomban is. Ebben főleg a feleségem, Zsike és Angi lányom az aktív szerepvállaló. Mindketten végzett túravezetők, gyakorlatilag mi a családi köteléken túl kollégák is vagyunk.

 
MTSZ Országos Központ
Kezdő fotó: Máré-vár

A KontakTúra eddig megjelent részeit az alábbi linkeken éritek el.



Csákvári Természetjáró Egyesület

Margita 344,2 Turisztikai és Sport Egyesület


Kaptárkő Egyesület

Hajagi Természetvédő és Szabadidő Egyesület
 

Cikk első megjelenése: 2020-09-04 11:20
Belépés, regisztráció
Honlapunk adatai
  • 4 928 regisztrált felhasználó
  • 2 335 hírlevél előfizető
  • 343 természetjáró szervezet
  • 2 277 turistaút szakasz
  • 12 795 km turistaút
  • 137 túramozgalom
  • 3 969 túramozgalom teljesítő
  • 26 esemény
  • 2 831 megjelent cikk, hír
  • 263 belső oldal
  • 2 209 egyéb dokumentum
Eseménynaptár
Hírlevél

captcha

Keresés
Címkefelhő
Kövess minket!
RSS  Facebook Twitter