2022. augusztus 15., hétfő - Mária
Magyar Természetjáró Szövetség
mtsz.org »Cikkek
Magyar Természetjáró Szövetség

KontakTúra Leányfalun

Beszélgetős túraélmény a Piliscsabai Természetjáró Egyesülettel
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.

Ötvenen lehettünk felnőttek, gyerekek, kutyák vegyesen. Kellemesen csípős hideg, felhők mögött bujkáló nap, izgatott csevegés, futóbicikli. Igen, ez utóbbi kissé szokatlan volt. Hiszen a Visegrádi-hegység egyik legszebb részén, a Vörös-kőig kanyargó, piros sávval jelölt turistaút inkább gyalogos, mint bringás terep. De a hároméves tulaj rávilágított arra a köztudott tényre, hogy korlátok elsősorban a fejünkben léteznek.

A gyors körkép november első hétvégéjén, Leányfalun készült, amikor ellátogattunk a Piliscsabai Természetjáró Egyesület Sulikupájára. A kilenc részes sorozat idei utolsó állomása változatos volt: a Leányfaluról induló és oda visszaérkező alig tíz kilométeres távot combos kaptató, geoláda keresés, egy ajándékokkal teli élménydoboz, a Dunakanyar festői panorámája és nyakig érő sár kísérte. Útközben az egyesület elnökével, Bohner Zoltánnal és alelnökével, Tóth Gáborral beszélgettünk.




Fotó: Király Gábor




MTSZ: Nehéz feladat volt rávenni ennyi gyereket, hogy a szombat reggeli mese helyett inkább a Sulikupán vegyenek részt?


Bohner Zoltán: Nem, szerencsére jönnek maguktól, pontosabban a szüleikkel együtt. Az elmúlt 11 évben évről évre megrendezzük a Sulikupát, ami túlzás nélkül az egyik legnépszerűbb programunk. Ennyi idő alatt megismertek már minket, a hozzáállásunkat, kialakult egyfajta bizalom felénk. Még az is elmondható, hogy a korosztály sem változik, mert a nagyobb óvodástól a kamaszkorig általában velünk tartanak. A „kiöregedők” helyére mindig jönnek újak.


Tóth Gábor: Könnyű dolgunk van, mert nemcsak itt és most, hanem általában is olyanok vesznek részt a programjainkon, akik szeretik a természetet és a testmozgást, ismerik az elvárható viselkedési normákat és jól tudják érezni magukat, röviden az erdőbe valók. Így ténylegesen arra tudunk koncentrálni, hogy élményt adjunk a résztvevőknek.

 
 


Fotó: Király Gábor




MTSZ: Az azért tény, hogy nem gyakori vendég még ez a korosztály az erdőben, maximum csak akkor, ha a szülők is nyitottak a természetjárásra. Szerintetek hogyan lehetne ezen javítani?


B.Z. : Szerintem, ha a szó jó értelmében lemegyünk az ő szintjükre, akkor könnyebb felébreszteni a gyerekekben a motivációt. Értem ez alatt azt, hogy ha figyelembe vesszük az igényeiket - az izgalmat, a fára mászást, a szép kilátást, a patakot, a játékot – akkor elérhetőbbé és szerethetőbbé válik számukra a természetjárást. Nekünk pedig ez a célunk, elhinteni a magokat, amik remélhetőleg gyökeret eresztenek előbb vagy utóbb. Hinnünk kell ebben a korosztályban, mert ők a következő generáció, és ha nem mi, akkor ki járjon jó példával előttük?


T.G. : Például ennek a túrának az első részében van egy fizikailag komolyan megterhelő kaptató. Ezért, és a Zoli által előbb említett oknál fogva, általam karban tartott geoládákat fogunk együtt megkeresni. Sőt, készültünk még egy kis meglepetéssel fent a kilátónál. Így a fizikai nehézségen és az útközben eső látnivalókon kívül játékossá tesszük a programot, ami nélkülözhetetlen, hiszen nem lehet hosszú ideig lekötni a gyerekeket csak gyaloglással.  Szerintem a felelősség elsősorban rajtunk felnőtteken van azzal kapcsolatban, hogy a felnövekvő nemzedék hogyan fog viszonyulni a természethez. Ők már most is gyakori vendégek lehetnek az erdőben, ez csak rajtunk múlik.

 


Fotó: Király Gábor



MTSZ: Mindketten gyerekkorban kezdtétek a természetjárást?

T.G. : Én 14 éves korom körül csöppentem bele, amikor a Pilis legdélebben fekvő csücskére, a Nagy-Kevélyre túráztam. Ráéreztem az ízére, ahogy szokták ezt mondani, és mentem a természetbe barátokkal vagy egyedül, amikor csak tehettem. Később megismertem a modernkori kincskeresést, a geocachinget. Ezt olyannyira komolyan űztem, hogy megnyertem néhány geokupát is.

B.Z. : A minden oldalról hegyekkel körbevett Piliscséven nőttem fel. A gyerekkorom mondhatni az erdőben telt el: számháborúztunk, kirándultunk, játszottunk. Ez akkoriban teljesen megszokott volt, mert a szüleink tudták, hogy biztonságban és jó helyen vagyunk. Fiatal felnőttként egy időre az érdeklődésem más irányba terelődött, akkor kevésbé volt kapcsolatom a természetjárással. Aztán az egyik barátommal álmodtunk egy jó nagyot, és benevezünk a Gerecse50 nevű teljesítménytúrára, mindenféle különösebb felkészülés nélkül. Annyira szerettem a benne rejlő kihívást és a fizikai határaim feszegetését, hogy onnantól kezdve rendszeresen eljártam teljesítménytúrázni.

 


Fotó: Király Gábor



Hogy kerültetek kapcsolatba a Piliscsabai Természetjáró Egyesülettel?


B.Z. : A teljesítménytúrázós időszakomban hallottam a Magyar Természetjáró Szövetség természetjáró minősítési rendszeréről. Jó kis kihívást láttam abban, hogy a túrázásért pontokat lehet gyűjteni, amik majd bronz, ezüst, arany, érdemes és kiváló túrázó fokozatot érnek. Viszont ehhez tagnak kellett lenni egy természetjáró egyesületnél. Felkerestem és csatlakoztam a Piliscsabai Természetjáró Körhöz. Kezdetben nem folytam bele a szakmai munkába, egészen a Piliscsabai 40-es teljesítménytúra megrendezéséig, ahol egyrészt szervezőként, másrészt pontőrként is jelen voltam. Aztán 2009-ben jött a Sulikupa ötlete, aminek a megvalósításához már kevés volt az akkori szervezeti formánk, így jött létre a Piliscsabai Természetjáró Egyesület. Borzsák István után megválasztottak elnöknek. A mai napig nagyon szeretem ezt a civil munkát, kihívást találok benne és folyton töröm a fejem az újabb feladatokon, programokon.


T.G. : Pont egy geoláda keresése során a Kémény-sziklánál felfedeztem egy pecsételődobozt, amiről fogalmam sem volt, hogy kié és miért van ott. Némi kutatómunka után kiderült, hogy a Pilisi kilátások nevű túramozgalom egyik állomása volt, amit a Piliscsabai Természetjáró Egyesület kezel a mai napig. Írtam egy levelet Zolinak (Bohner Zoltán-a szerk.), jeleztem, hogy igazolófüzetem ugyan nincs, de fotóim vannak arról, hogy a mozgalom mind a 12 kilátópontjánál jártam. Így ismertem meg az egyesületet, aminek a szakmai tevékenységébe is szép lassan bekapcsolódtam. Tetszett a fiatalos lendület, az elhivatott hozzáállás, az a hitelesség, amit az egyesület képviselt, ezért beléptem és elég gyorsan aktív tag lettem.

 


Fotó: Király Gábor



MTSZ: Milyen szakmai feladatokat lát el az egyesület?

B.Z. : A kupa mellett túramozgalmakat és teljesítménytúrákat is gondozunk. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a Sulikupát már 11 éve működtetjük: egy évben kilenc túrát írunk ki a kupa keretein belül. Ha ebből hatra eljön valaki, akkor jogosulttá válik egy serlegre. Ha csak hármat teljesít, akkor egy kitűzőt kap. A sorozatot mindig decemberben zárjuk: Piliscsaba és Klotildliget körül egy rövid, 3,5 kilométeres távot legyalogolunk közösen, a célban forralt bor és tea várja a résztvevőket, majd átadjuk a serlegeket. 

 

Hat túramozgalmunk van, mindegyikhez készítettünk bélyegződobozokat és saját igazolófüzetet. Ezekből éves szinten legalább ötszázat adunk el összesen. Név szerint a Jó kilátások nevű a Visegrádi-hegységben, a Pilisi vándorlás, a Pilisi Csupapiros, a Kerüld a Pilist!, a Pilisi kilátások és a Három forrás útja. Az útvonalak tervezésekor arra törekedtünk, hogy a kevésbé ismert és felkapott látnivalók mellett is elhaladjanak.

Évente egyszer buszos túrát is szervezünk valamely távolabb eső, hazai célponthoz az egyesület 43 tagjának.


T.G.: Mindezek mellett vannak olyan feladataink, amelyekkel visszateszünk a természetjárásba, az erdei infrastruktúrákba. Például turistajelzéseket és forrásokat újítunk fel. Továbbá építjük a kapcsolati hálónkat a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságával és a Pilisi Parkerdő Zrt-vel.

 


Fotó: Király Gábor




Hogy fest a jövőképetek?


B.Z.: A jelenlegi létszámot és a szakmai munkáinkat fenntartani mindenképp cél. Piliscsabán tervezünk egy madárbarát tanösvényt építeni, amit majd a helyi óvodások fognak etetni. A túramozgalmak, a pályázatok, a felajánlott egy százalék összege szépen eltartja az egyesületet, de a lécet szeretnénk feljebb helyezni az infrastruktúráink fejlesztése miatt.

T.G.: Mindig reális, teljesíthető célokat tűzünk ki magunk elé, a jövőt is ennek megfelelően tervezzük. Mikro szinten új túramozgalmakat létrehozni, új helyszíneket megmutatni, a természetjáró tudatosságot és a papír alapú térkép használatát tovább népszerűsíteni, értéket átadni az cél és előttünk álló feladat. Makro szinten szívesen közreműködnénk olyan kivitelezésekben, ami a bakancsos túrázók érdekeit szolgálja, legyen szó olcsóbb turista vagy bivak szállások, esetleg esőbeállók kialakításáról.

 
MTSZ Országos Központ

borítókép: Király Gábor

A KontakTúrával az alábbi egyesületeket látogattuk meg eddig: Margita 344,2 Turisztikai és Sport Egyesület, Csákvári Természetjáró Egyesület, Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület, Hajagi Természetvédő és Szabadidő Egyesület, Hajdú-Bihar Megyei - Debrecen Városi Természetjáró Szövetség, Természetjáró Fiatalok Szövetsége, Bakony Természetbarát Egyesület, Záhonyi Vasutas Sport Club Természetjáró Szakosztálya

Cikk első megjelenése: 2020-12-18 10:05
Belépés, regisztráció
Honlapunk adatai
  • 5 168 regisztrált felhasználó
  • 2 479 hírlevél előfizető
  • 356 természetjáró szervezet
  • 2 277 turistaút szakasz
  • 12 795 km turistaút
  • 139 túramozgalom
  • 3 969 túramozgalom teljesítő
  • 3 esemény
  • 3 094 megjelent cikk, hír
  • 269 belső oldal
  • 2 285 egyéb dokumentum
Eseménynaptár
Hírlevél

captcha

Keresés
Címkefelhő
Kövess minket!
RSS  Facebook Twitter