2018. február 21., szerda - Eleonóra
Magyar Természetjáró Szövetség
mtsz.org »Cikkek
Magyar Természetjáró Szövetség

In memoriam Forgács Péter

1973–2018
Mély fájdalommal, őszinte megrendüléssel értesültünk róla, hogy túratársunk és jó barátunk, Forgács Péter életének 46. évében, 2018. január 10-én, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Péter 1973. január 7.-én született Vácott, gyermekéveit Kemencén és Gödön töltötte, utóbbiból költözött vissza szülővárosába jó pár esztendeje. Iskoláit Egerben és Budapesten végezte, míg a mindennapi munka az utóbbi évtizedben budapesti lapkiadókhoz szólította. Számos közösségnek volt építő, alkotó motorja mind a sport, mind a túrázás területén.

Az elmúlt években a váci székhelyű Fitt-Fut Alapítvány tagjaként szervezte a cserháti túrákat és festette a hegység túraútjait. Tulajdonképpen turista pályája is a Cserhátból indult, hisz a Cserhát Baráti Társaság tagjaként került a teljesítménytúrázás közelébe. Ez megpecsételte a sorsát, szinte minden túrán feltűnt az országban, a teljesítménytúrázó társadalom oszlopos tagja, vezéralakja lett. Később a Teljesítménytúrázók Társaságának elnökségi tagja is volt majdnem egy esztendeig. Az utóbbi 10 évben már saját túrákat is szervezett, leginkább a Cserhátban és a Börzsönyben. Nevéhez köthető többek között a Váci csata emléktúra, a Wass Albert emléktúra, a Palóc Expedíció, a Fel a Naszályra!, a Kuruc emléktúra, a Romhányi csata emléktúra is, hogy csak párat emeljünk ki, de „Vagdalthús” segítőként ott volt a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület, valamint a Börzsöny Akciócsoport által szervezett teljesítménytúrákon is. A Váci Lakóterületi SE tagjaként megálmodója volt a „Holló-kő – Vöröskő Piros” túramozgalomnak, amely a Börzsöny és a Visegrádi-hegység ikonikus andezit ormait köti össze. Teljesítette az Országos Kéktúrát is, de a félig telepecsételt DDK füzete sajnos már sohasem fog megtelni. Péter az elmúlt években sokat segített az MTSZ technikai munkájában: részt vett szakmai füzetek szerkesztésében, jelzésfestéssel kapcsolatos oktató videók elkészítésében. E rövid felsorolásból nyilván igen sok minden kimaradt, de így is jól érzékelteti azt a veszteséget, amelyet Péter halála okoz.

Forgács Péter, 1973 – 2018. A két évszám közötti vonal egy teljesítményekben gazdag életművet takar, ami pont elég ahhoz, hogy most ne induljunk tovább olyan egyszerűen a részvétnyilvánítás után. És holnap sem fogunk rutinszerűen tovább élni, mert Péter egy olyan színt visz magával, amely már soha nem fogja gazdagítani az általunk megismert világot. Most megállunk, mert egy olyan remek Ember ment el, akinek állandó derűje, mindig a megoldást kereső mentalitása, örök optimizmusa mindnyájunk számára követendő példa volt. Igen, Peti volt az, akinek a túráin általában esett az eső. Nem az előző napon, és nem is a következőn, hanem a túrán. A rajt nyitásától a cél zárásáig. És valahogy ezekről a túrákról is mindenki elégedetten ment haza, talán éppen Peti személyiségének köszönhetően.

Január 10. óta gyakran felmerül, hogy miért ily korán? Vagy miért pont most? Mi, akik jól ismertük, úgy láttuk már túl volt minden buktatón, ismerte a választ csaknem minden nehézségre, és beteljesült a legnagyobb álma: Levi és Villő. Arról ne is beszéljünk, hogy a Kispest 24 év után bajnok lett! Ebben az egyben nem egyeztünk, mégis, már attól boldogok voltunk, ahogyan ezt a bajnoki címet megélte (kicsit kispestiek lettünk mi is). De amúgy egyeztünk mindenben, leginkább a hegyek imádatában. Érdekes volt, hogy Péter a Naszály kilátójából nem a Dunakanyart pásztázta, hanem északi és keleti irányba tekintett, a Cserhát lankái felé. Aztán keresztül-kasul be is járta az imádott Palócföldet, még feleséget is onnan választott magának, hogy együtt emeljék fel ennek a magára hagyott vidéknek a turizmusát. Igazából csak egyszer emelte fel a hangját beszélgetés közben: szerette volna ő bemutatni a Hazajáróban Rimócot, Varsányt és azt a palóc mindenséget, ami újra és újra a cserháti lankák mögé szólította. Megegyeztünk, hogy lesz még rá módja, hisz révbe ért, ahogyan nőnek a gyerekek, úgy veszi ismét kezébe a félretett dolgokat. Sajnos erre már nem lesz lehetőség, ahogy arra sem, hogy a kemencei kiskonyhában meghallgassuk a „megátkozott nemzedék” dalait a Teleki vagy a Vulkántúra rajtja előtt 4-5 órával… Már csak annyi maradt, hogy emlékét börzsönyi és cserháti túrákkal őrizzük meg, és alkalomadtán elmondhassuk az árván maradt Levinek és Villőnek, milyen nagyszerű ember volt az édesapjuk.

Forgács Péter hamvasztás utáni búcsúztatása 2018. február 3-án, szombaton 14 órakor lesz a kemencei templomban a római katolikus egyház szertartása szerint.
Mindenkit megkérünk, hogy ne hozzon koszorút, maximum egy szál fehér rózsát.
Emléke szívünkben él!
(Forgács Brigitta)

Kenyeres Oszkár

Forgács Péter emlékére


Hazajáró web

Jelzésfestés


MTSZ
Cikk első megjelenése: 2018-01-25 11:20
Belépés, regisztráció
Honlapunk adatai
  • 4 588 regisztrált felhasználó
  • 2 111 hírlevél előfizető
  • 321 természetjáró szervezet
  • 2 277 turistaút szakasz
  • 12 795 km turistaút
  • 111 túramozgalom
  • 3 610 túramozgalom teljesítő
  • 65 esemény
  • 2 408 megjelent cikk, hír
  • 221 belső oldal
  • 1 957 egyéb dokumentum
Eseménynaptár
Hírlevél

captcha

Keresés
Címkefelhő
Kövess minket!
RSS  Facebook Twitter