2017. szeptember 25., hétfő - Eufrozina, Kende
Magyar Természetjáró Szövetség
mtsz.org »Cikkek
Magyar Természetjáró Szövetség

Emlékezés Téry Ödönre

Száz éve, 1917. szeptember 11-én hunyt el Budapesten
A Turisták Lapja 1917-es évfolyamának 4. számának címoldalán gyászkeretes hírt jelent meg. A Magyar Turista Egyesület választmánya mély fjdalommaml tudatja, hogy Dr. Téry Ödön úr miniszteri tanácsos, kir. közegészségügyi főfelügyelő, az egyesületnek megalapítója és díszelnöke, a hazai turistaság hervadhatatlan érdemű előharcosa folyó év szeptember 11-én hosszú szenvedés után 62 éves korában elhunyt.

Nagyérdemű díszelnökét az Egyesület örök hálája és elismerése, minden tagjának szeretete és tisztelete kísérte utolsó útjára.
Nyugodjék békében! Áldás emlékére!

   

A jeles évforduló kapcsán a hazai természetjáró és turista egyesületek – szervezési keretektől függetlenül – 2017. szeptember 11-én közös ünnepi koszorúzást rendeznek Budapesten, a Fiumei úti temetőben.
Az emlékezők 16 óra 45-kor gyülekeznek a temető főbejáratánál, ahonnan együtt vonulnak a közelben lévő sírjához.

A Turista Magazin szeptemberi számában is megjelent egy visszatekintés a hazai turistaság egyik legkiemelkedőbb személyére.

 
TÉRY ÖDÖN 100 ÉVES ÉVFORDULÓ

62 éves korában, 1917. szeptember 11-én halt meg Budapesten dr. Téry Ödön orvos, a korabeli szervezett magyar turistaság egyik szervező vezéregyénisége, elismert hegymászó, több szervezet mellett a Magyar Turista Egyesület létrehozója, a Turisták Lapja alapító szerkesztője és számos turista alkotás elkészítője.

Mivel az óbébai uradalom német származású tiszttartója csak 1862-ben magyarosított a Téry névre, így az 1856. július 4-én született gyermeküket Edmundus Félix Antonius Wilhelmus Rikker néven anyakönyvezték. A család 1865-ben a fővárosba költözött, Ödön az elemit már a Krisztinavárosban és a várban végezte el, majd 1873-ban még gimnazistaként lett a Budapesti Tudományegyetem orvosi karának rendkívüli hallgatója, ahol 1879-ben szerezte meg a diplomáját.

Már 1875-ben tagja lett a két évvel korábban alakult Magyarországi Kárpátegyletnek (MKE), amelynek a választmányába is bejuttatta a közgyűlés a természet világának ifjú szerelmesét, aki rendszeresen járta az akkor még feltáratlan főváros környéki hegyvidéket és a Magas-Tátra bérceit, ahol több csúcs első megmászója vagy új útvonalon való elérője volt. Mészáros Emíliát is egy svájci utazáson ismerte meg, akivel még az egyetem elvégzése előtt házasságot kötött.

Az ifjú orvos 1880 végén sikerrel pályázta meg a Selmecbánya környéki bányásztelepülés, Stefultó orvosi állását, és rögtön bekapcsolódott a selmeci turistaéletbe. 1882 májusában létrehozták az MKE Szittnya Osztályát, amelynek ügyvivő alelnöke lett. Rövid ittléte alatt menedékházakat építettek, felújították a Szittnya pavilont, forrásokat foglaltak, illetve turista utakat létesítettek. Egyéniségének kialakulására nagy hatással voltak ezek az évek, de a családfenntartás és az előmenetelének biztosítása érdekében – újabb pályázat révén – visszaköltözött Budapestre.

Előbb a Belügyminisztérium fogalmazója lett, majd közegészségügyi felügyelő, később miniszteri osztálytanácsos, 1906-ban pedig főfelügyelőnek nevezték k,i és osztályvezető volt 1912-ig. A közegészségügy átszervezésével a járványügy és a háborús egészségügy lett a munkaterülete.

A fővárosba kerülésével az itteni szerény turista életet lendítette fel. Az 1885. évi Országos Turista Kiállításon ő rendezte be Déchy Mórral és Bexheft Mórral az MKE pavilonját, és egyre több társat nyert meg túrázás kultiválására. Egyik nevezetes kirándulásuk a Pilisszentkereszt környéki Klastrom-kúthoz vezetett 1888. szeptember 24-én. Dr. Thirring Gusztávval ekkor döntötték el, hogy újjászervezik a főváros turista életét. Ennek eredményeként alakult meg újra december 28-án az MKE Budapesti Osztálya, és báró Eötvös Loránd mellett ő lett az ügyvivő alelnök.

Szervezői és alkotói tevékenysége ekkor kezdett igazán kiteljesedni. Már a következő év februárjában Thirring Gusztávval együtt útjára bocsájtotta és huszonegy éven át szerkesztette hazánk első turista-folyóiratát, a Turisták Lapját. Amikor nem sikerült elérni az MKE központjának a fővárosba való helyezését, az osztály kilépett az egyesületből, és 1891. szeptember 29-én megalakították az önálló Magyar Turista Egyesületet (MTE). Itt is őrá bízták a vezetés érdemi részét, s a legkiemelkedőbb alkotásai – Dobogókő és a Magas-Tátra menedékházai – még ma is magukért beszélnek.

Az MTE-nek 1907-ig ügyvezető alelnöke, 1910-ig az elnöke volt, leköszönésekor munkájának elismeréseként az egyesület díszelnökének választották. 1915-16 telén a fogolytáborok felülvizsgálatai során súlyosan meghűlt, amit tetézett az asztmája is, ezért az év végén a nyugdíjazását kérte. 1917 nyarára annyira legyengült, hogy az üdülés után sem kapta vissza erejét és szeptember 11-én örökre lehunyta szemét. Nevét, emlékét Dobogókő és a Magas-Tátra is őrzi…

Képek: Kunos Gábor
Cikk első megjelenése: 2017-09-11 08:41
Belépés, regisztráció
Honlapunk adatai
  • 4 523 regisztrált felhasználó
  • 2 081 hírlevél előfizető
  • 321 természetjáró szervezet
  • 2 277 turistaút szakasz
  • 12 795 km turistaút
  • 101 túramozgalom
  • 3 225 túramozgalom teljesítő
  • 28 esemény
  • 2 292 megjelent cikk, hír
  • 212 belső oldal
  • 1 890 egyéb dokumentum
Eseménynaptár
Hírlevél

captcha

Keresés
Címkefelhő
Kövess minket!
RSS  Facebook Twitter