2020. október 29., csütörtök - Nárcisz
Magyar Természetjáró Szövetség
mtsz.org »Cikkek
Magyar Természetjáró Szövetség

A természetjárás illemtana

Hogyan túrázzunk kulturáltan?

Az illem célja a társadalmi élet és az emberek közötti kapcsolat szabályozása- írja a fogalommeghatározás. Jelen van a munkahelyünkön, az iskolában, bevásárláskor, a színházban, a közlekedésben, az orvosi rendelőben, a játszótéren és még egy koncerten is. Hosszasan lehetne folytatni a felsorolást, mert szinte alig akad olyan tevékenység, ahol ne lenne szükség a jó modorra.

Cikkünk a természetjárás során elvárható helyes viselkedéskultúrához szeretne segítséget nyújtani, amelynek alapjait jó esetben már az anyatejjel magunkba szívjuk, aztán az évek előrehaladtával egyre több tudással felvértezve járjuk az erdőt. Papírforma szerint. Nyilván előfordult már mindenkivel, amikor nem tudta, hogy kell-e köszönni a túratársaknak, zárva tartási időben felcsengesse-e a kéktúrás bélyegzőhelyszín tulajdonosát vagy épp hová tegye az almacsutkát?

 

Az alábbiakban összegyűjtöttük azokat a napjainkra jellemző alapvető illemszabályokat és gyakorlati tanácsokat, amelyeknek lényege egy tőről fakad: szeressünk, tiszteljük és tevékenyen óvjuk a természetet, ne feledkezzünk el arról, hogy csak a vendégei vagyunk, majd úgy távozzunk, mintha ott sem lettünk volna.

 

Köszönés és megszólítás. A természetjárásban nemzetközileg elfogadott a tegeződés, ezért nem böszmeség hellóval, vagy sziával köszönteni az idősebbeket. Túrázás során nincs kőbe vésve az, hogy a férfi vagy a nő, az viszont igen, hogy a hegyről (fentről) lefelé érkező köszönti előbb a szembejövőt és nem fordítva. Ezzel párhuzamosan viszont az áthaladás elsőbbsége a lentről jövőt illeti egy szűk szakaszon.

 

Legyünk türelmesek! Ahányan vagyunk, annyiféle tempóban közlekedünk. Egy szekérúton ez aligha okoz fennakadást, ám egy keskeny meredek ösvényen, szűk átjáróban kialakulhatnak torlódások. Legyünk tekintettel egymásra, végül is a saját tempóhoz mindenkinek joga van.

 

Ne toljuk túl magunkat! Napjaink kevésbé szofisztikált, de annál trendibb szóhasználata rendkívül jól összefoglalja a lényeget: ne legyünk a terhére sem a túratársaknak, sem az utastársaknak. Például ha telekocsival vagy tömegközlekedési eszközzel utazunk a túra helyszínére, mérjük fel, hogy van-e az utastársainknak igénye a beszélgetésre, zavarja-e őket az étkezésünk, telefonálásunk. A zenehallgatás és bármilyen zajkeltés nemcsak az emberek, hanem az élővilág felé is tiszteletlenség. Ebbe a kérdéskörbe tartozik a dohányzás is: ha szükségét érezzük a füstölésnek, akkor azt a társaságtól minél messzebb tegyük meg, a csikket pedig ne felejtsük el magunkkal vinni. Klasszikusan megfogalmazva: ne feledkezzünk el a közösségi együttlét szabályairól.

Ismerkedjük meg a turistajelzésekkel és tervezzük meg a túrát! A gépjármű vezetéshez hasonlóan a természetjárásban is létezik egy irányító szabályrendszer, ami a túrázó biztonságos közlekedéséért és a természeti környezet védelméért jött létre. Ezeknek a fákon vagy más tereptárgyakon látható jelöléseknek az ismerete a magabiztos tájékozódásunkat segítik az olyan eszközök mellett, mint térkép, tájoló, gps illetve napjaink újdonsága, a telefonos túra applikáció. Felesleges kóborlással ne bolygassuk az erdő lakóit!

 

A felesleges önkifejezés. Szenzációs dolog a szerelem, amikor azonban kedvesünk nevét a fa kérgébe véssük, gondoljunk arra, hogy a fa betegségét, későbbi elpusztulását is előidézhetjük felelőtlenségünkkel. Amikor pedig a turistajelzéseken bátorító üzeneteket, humoros és kevésbé az rajzokat, üzeneteket hagyunk magunk mögött, akkor gondoljunk azokra a jelzésfestőkre, akiknek a munkáját tönkretettük ily módon.

Óvjuk az erdő vadjait, kíméljük a növényeit! Utaltunk már rá, hogy csak vendégek vagyunk a természetben, márpedig vendégségben rendkívül nagy udvariatlanság a helyi szokások ismerete nélkül önjáróan cselekedni. Vegyük először az állatvilágot. A magára hagyott kölyköket nem vetette ki a közösség magából és ők sem fordítottak hátat családjuknak. A szülők biztosan vissza fognak térni értük, ezért bármennyire meg akarjuk menteni a kis őzgidát, ne tegyük! Még csak ne is érjünk hozzá! Növénygyűjtés előtt mindenképp fontos az előzetes tájékozódás: ugyanis ha nem ismerjük a növények eszmei értékét, akkor egyes esetekben komoly bírságra számíthatunk. Lehetőség szerint hagyjunk mindent és mindenkit a helyén, hadd töltsék be szerepüket a természet körforgásában!

 

Vigyük haza a szemetünket! Jogosan kérdezhetnénk azt, hogy akkor minek van kitéve az erdőben szemetes? Azért célszerű a szemetünket betenni a hátizsákba és kivinni a területéről, mert a lakott településekkel szemben a természeti környezet hulladékgyűjtőit nem biztos, hogy heti több alkalommal ürítik. A púpozásig összegyűlt szemetesek tartalmát akár a szél, de nem ritkán az állatok is széthordhatják. Az általunk szervesnek ítélt zöldség és gyümölcs hulladékokat ne dobáljuk el, hagyjuk tisztán a talajt.

 

Tűzgyújtási szabályok és tilalmak. Csak az arra kijelölt helyen gyújthatunk tüzet, és csak akkor, ha épp nincs tűzgyújtási tilalom érvényben. Ez utóbbiról naprakész tájékoztatást a NÉBIH és a Katasztrófavédelem honlapjain találunk. Az elhullott ágakat és gallyakat használjuk fel, és soha ne hagyjuk őrizetlenül a tüzet. Amikor távoznánk a helyszínről, gondoskodjunk arról, hogy ne maradjon ott izzó parázs.


Kutyával így illik. A kutyás túrázás tudnivalóit korábban már összegyűjtöttük, amelyet erre a linkre kattintás után értek el.

 

A kéktúrás bélyegzőhelyeken is vendégek vagyunk. Ha nyitvatartási időhöz kötött bélyegzőhelyszínre tartunk, akkor igyekezzünk odaérni időben.  Udvariatlanság ugyanis később érkezvén felcsengetni, megzavarni a kereskedelmi és vendéglátóhelyek tulajdonosait. Ezekről az emberekről érdemes megjegyezni, hogy önként vállaltak felelősséget a kéktúrás bélyegzők megőrzéséért, részükről ez egy szívesség alapú szolgáltatás. Kéktúrázókkal szimpatizáns hozzáállásukat illik megköszönni a feléjük és embertársaink iránt tanúsított türelmünkkel, hiszen előfordulhat, hogy amikor beállítunk hozzájuk, épp kiszolgálnak. Hálánkat kifejezhetjük kisebb értékű vásárlással, fogyasztással is. Saras, latyakos időben gondoskodjunk a cipőnk letakarításáról, mielőtt belépünk a bélyegzőhelyszínre és lehetőleg ne pakoljuk szét csomagunkat másokat zavaró mértékben. Ezzel szemben vannak az úgynevezett huszonnégy órás bélyegzőhelyszínek, ahol senki nem gondosodik a bélyegzőgumik épségéről, elérhetőségéről. Pontosabban fogalmazva: a kéktúrázó emberi felelőssége, odafigyelni és megóvni azt, nemcsak a saját, hanem a többi túratársa érdekében is.

Ha használata előtt egy fogkefével óvatosan áttisztogatjuk a bélyegzőgumi felületét, akkor legalább olyan jót teszünk a gumi élettartamának, mint amikor a fal, a fa törzse és egyéb felületek helyett papíron végezzük el a próbanyomást.



A fentieket végigolvasva egy civilizált, természetszerető embernek egyik előírás sem okozhat komoly fennakadást. Összességében semmi másról nem szól a természetjárás során elvárható viselkedéskultúra, mint némi odafigyelésről és felelősségvállalásról.

A témával kapcsolatban megjelent korábbi írásainkat az alábbiakban olvashatjátok.

http://mtsz.org/cikk/vandal_es_ontorvenyu_emberek_a_turistautak_menten

 http://mtsz.org/cikk/turista_tizparancsolat

MTSZ Országos Központ

fotó:internet


 

 

 

 

Cikk első megjelenése: 2020-08-05 07:10
Belépés, regisztráció
Honlapunk adatai
  • 4 953 regisztrált felhasználó
  • 2 349 hírlevél előfizető
  • 343 természetjáró szervezet
  • 2 277 turistaút szakasz
  • 12 795 km turistaút
  • 138 túramozgalom
  • 3 969 túramozgalom teljesítő
  • 14 esemény
  • 2 848 megjelent cikk, hír
  • 263 belső oldal
  • 2 211 egyéb dokumentum
Eseménynaptár
Hírlevél

captcha

Keresés
Címkefelhő
Kövess minket!
RSS  Facebook Twitter