2018. február 21., szerda - Eleonóra
Magyar Természetjáró Szövetség
mtsz.org »Alapvető ismeretek kezdő vízitúrázóknak
Magyar Természetjáró Szövetség

Alapvető ismeretek kezdő vízitúrázóknak

Amit az első vízreszállás előtt is legalább tudni kell



Kezdőknek ajánljuk az alábbi összeállítást. De még jobb, ha a cikk elolvasását követően valamelyik, lehetőleg a lakóhelyhez közeli MTSZ tagegyesülettel veszi fel a kapcsolatot.

Bevezetés:

1./ A lent leírtak csak a hazai vizekre érvényesek, mert külföldön a hazaiaktól nagyon eltérő tulajdonságú folyókkal, tavakkal is találkozhatunk, amelyeken egészen eltérő módon kell reagálnunk egyes helyzetekre. Ezért odautazás előtt alaposan tájékozódnunk kell a helyi sajátosságok felől.

2./ Az a kezdő vízitúrázó, aki a lentebb leírtakat akár betű szerint is megtanulta, még nem vált gyakorlott, bármilyen akadály leküzdésére képes fenegyerekké. A gyakorlat, és csak a gyakorlat teszi képessé az embert arra, hogy mindig az elérhető legnagyobb biztonságban legyen a vízitúráján. Ezért kifejezetten javasolható az, hogy legalább legelőször gyakorlott túrázóval, esetleg túravezetővel menjen az ember a vízre. Ehhez a Magyar Természetbarát Szövetség honlapját érdemes felkeresnie, amelyen mind túrakiírásokat, mind pedig túravezetők elérhetőségét megtalálja. (www.mtsz.org)

Szakkifejezések
(Ki ne derüljön már indulás előtt, hogy zöldfülűek vagyunk!):

Túrázni
(túrára, vagy vízre) megyünk, nem pedig kirándulni.

Víz:
akármelyik folyó vagy tó, amelyen túrázni fogunk.

Hajó
és nem csónak, ladik, stb, amiben túrázni fogunk. Ez lehet kajak, kenu, keelboat (ejtsed: kilbót), stb. A továbbiakban a „kilbót” jelenti az összes evezős hajót. A Duna magyar szakaszán létezik legalább 9 típusa.

Lapát
(és nem evező), amivel hajtjuk a hajót. A végén toll van.

Csapás:
a lapát mozgatásának egy teljes üteme attól kezdve, hogy a(z egyik) tolla vízbe ér addig, amíg a (másik) tolla ismét a vízhez ér.
 
Vízre szállunk amikor elindulunk, és nem ”csónakba ülünk”.
 
Húzni: evezni/kenuzni/kajakozni.
 
Stroke (ejtsed: sztrók) azaz vezérevezős, aki „elől” ül. Kenuban – kajakban a menetirány szerint elől, kilbótban pedig hátul. A többiek minden hajótípusban a hátát látják.
 
Sztrókol: vezérevezősként adja az ütemet a többi evezősnek/kajakosnak/kenusnak, akik kötelesek azt tartani.
 
Spricó a spritzdeck (hullámkötény) beceneve. Kajakban ezzel zárjuk le a beülő-t, ha esik, vagy ha hullámzik a víz.
 
Trepni általában fából készült padlószerű valami a hajó fenekére helyezve. Ha van, csak erre szabad rálépni/ráállni, nehogy kilépjük a hajót: rálépve a hajótest anyagára, az a súly alatt bereped (elsősorban fából épült – és nem készült! – hajóknál).
 
Kormány: ezzel irányítjuk a hajót – ha van. Kenuban nincs; túrakajakban általában van, és a hátul ülő a kormányos, aki a lábaival működteti; kilbótban hátul van a kormányos ülése (szemben a sztrókkal), aki kormányzsinórral működteti. Amikor jobb kézzel/lábbal húzzuk, illetve nyomjuk a kormányt, a hajó jobbra fordul – ha ballal, balra.
 
Lábtámasz: kenuban ez sincs; kajakban minden beülőnél van vagy kormány pedál, vagy lábtartó; kilbótban minden guruló üléssel szemben van lábtartó, mégpedig egy pánttal, ami alá a lábfejünket be kell dugni.
 
Folyásirány: a folyókon folyásirányba nézve mondjuk azt, hogy jobb-, illetve bal part.
 
Alatt – felett: folyókon folyásirányba nézve adjuk meg, hogy valami (például egy híd, a Parlament, vagy Paks) alatt, vagy felett fogunk – mondjuk – kikötni.
 
Eszkimó (forduló): a kajak felborul; a kajakos nem esik ki belőle, hanem (lapáttal) visszafordítja, és húz tovább.
 
Fél eszkimó: felborulni, de nem borulni vissza. Valamennyi hajótípusra mondjuk. Kissé gúnyos ízű kifejezés. Perecelés: ugyanezt jelenti.
 
 
A vizek (tavak, folyók, víztározók) osztályozása:

Vadvíz: csak folyó lehet. Hegyi, gyors folyású, erős sodrású, a medrében kövek vannak. Több fokozata van, ezeket római számmal jelöljük. Az I-es a legkönnyebben járható, a VI-oson folyamatos életveszélyben vannak a túrázók. Magyarországon nincs vadvíz (a Rába sem az), ezért nem foglalkozunk vele.
 
Síkvíz (más szóval szelíd víz): valamennyi magyarországi vízitúra útvonal. Itt is vannak nehézségi fokozatok, egyre nehezedő sorrendben A, B, és C jelűek. Példák: a Tisza a Tisza-tó alatt általában A; a Duna hazai szakaszán B, vagy C fokozatú a folyási sebessége, a meder és a part alakja, az örvényessége szerint. Vigyázat: a tavak, például a Velencei-tó általában A, de erős szélben C nehézségűek (veszélyűek)!

 
Veszélyes helyek a hazai vizeken:

Nem teljes a felsorolás, bárhol, bármikor – például az időjárás, a vízállás miatt - alakulhat ki váratlanul akár életveszélyes helyzet is. Vízitúrán állandóan figyelni kell!

A Dunán több okból is veszélyesek a sarkantyúk (ezek a partra merőleges kőszórások), amelyek benyúlhatnak akár a meder egyharmadáig is, például Váccal szemben; a hídlábak, mert alattuk erősen örvénylik a víz; a zátonyok.
 
A Tisza felső szakaszán az erős sodrás és az örvények.
 
A kis folyókon, például: a Rábán, a Hernádon, a Sajón, a Bodrogon a víz fölé alacsonyan benyúló faágak; az elakadt, esetleg keresztbe fordulva a medret teljesen elzáró fatörzsek különösen az erős sodrású szakaszokon; a zátonyok; a köteles kompok amelyeknél kötelező megvárni, amíg kikötnek, azután pedig a part mellett tudunk a kötelük alatt átmenni; a pontonhidak, amelyeknél táblák jelzik azt a nyílást, ahol áthaladhatunk.
 
Nagy tavainkon, úgymint a Balatonon, a Tisza-tavon és a Velencei-tavon a szél keltette erős hullámzás; a Balatonon kiemelten veszélyes az, hogy a vihar 15 perc alatt lecsaphat, ezért állandóan figyelni kell a viharjelzést: percenként 30 felvillanás az első fokozat, ki kell menni a part mellé; percenként 60 felvillanás a második fokozat, azonnal partra kell szállni!
 
Folyóinkon a limány. Ha a partnak a vízbe nyúló kiszögellése van, akkor ez alatt általában a tulajdonképpeni folyásiránnyal szemben áramlik a víz. Amikor feljutunk a végéhez a hajónk örvénybe, az orra pedig szemben áramló vízbe kerül, amely erősen megdobja, megpördíti azt. Gyakorlatlan túrázó – főleg ha megijed a váratlan helyzetben – akár fel is borulhat.


Néhány a part, a meder okozta veszély:

Sarkantyú: a partra merőleges kőszórás, amely a meder közepe felé egyre alacsonyabb. A belső végét bója jelzi. Felette áthaladni nagyon veszélyes, mert a hajó felakadhat rajta és fel is borulhat emiatt, alatta pedig nagyon erősen örvénylik, kavarog a víz. Mindég a másik part, és a bója között kell elmenni.
 
Zátony előfordulhat nem csak a Dunán, hanem a kis folyókon, sőt a tavakon is. Amikor meg is feneklik rajta a hajónk olyan sekély a víz, hogy látjuk a medret. Kiszállni mindég azon az oldalon kell, ahol látjuk a medret, mert a másik oldalon akár nyakig eshetünk a vízbe, sokszor olyan hirtelen mélyül.
 
Spicc (a szó német, eredeti írásmódja spitz) a mederbe hirtelen, mélyen benyúló része a partnak, amely a már leírt limányt okozza. Híres a szentendrei szorosban lévő, amelyik a város Budapest felőli szélénél található.
 
A mederből kiálló acél-, beton-, fa gerendák, csövek, amelyek sokszor a víz színe alatt vannak, nem látszanak, ezért könnyű rájuk futni. Olyan komoly sérülést okozhatnak a hajón, amelytől az akár el is merülhet. A gyakorlott túrázó a víz fodrozódásából felfedezi őket, de kezdőknek nagyon kell vigyázniuk.
 
 
Hullámzás és szél:

A hullámzás a nagy vízfelületeken jelent veszélyt. A hullámok magassága elérheti az egy métert is, amikor a nyitott kilbóttal és kenuval már lehetetlen vízen maradni, mert nagyon gyorsan elsüllyednek. Kajakkal, ha van spricónk, tudunk haladni – de nagy a felborulás veszélye, és nagyon nagy erőfeszítés szükséges már csak az irány tartásához is.
 
A szél több veszély forrása. Egyrészt „alákap” a lapátnak, kicsavarja a kezünkből, defel is boríthatja a túrázót, elsősorban a kajakosokat a lapát felül lévő tolla miatt; másrészt oldalra tolja a hajókat, főként a magas oldalú kenukat, a tavakon be tudja szorítani őket a nádasba.
 
A szél, és a hullámzás együtt különösen veszélyes, mert együtt jelentkeznek a fent leírt jelenségek. A Dunán pedig, ha az erős szél folyásiránnyal szemben fúj, átbukó hullám keletkezik, amelyik nem emeli fel a hajó orrát, hanem elborítja, és elsüllyeszti azt; a viharos erősségű szél pedig leszakítja a hullám taraját, az ember lélegzetvétel közben vizet nyel: szélsőséges esetben, a hajóban ülve is meg lehet fulladni.
 
A hajók hulláma (és a nagytestű motorcsónakoké is) különösen part mentén veszélyes, mert sekély vízben is kialakul a hajót „beterítő”, és akár el is süllyesztő átbukó hullám.
 
 
A hajók:

Vigyázat, a hajó nem gépkocsi! Itt a csecsemő, de a kutya is egy személynek számít!     (A Hajózási Szabályzat – a vízi „KRESZ” – előírása szerint.)
 
Kajak: zárt testű hajó, dekkje (német írásmódjával „deck”-je), azaz fedélzete van, amelyet csak a beülő(k) szakít(anak) meg. A túrakajak általában egy-, vagy kétszemélyes, de van néhány 3, illetve 4 személyes faltboot is. A faltboot fa-, vagy fémvázra feszített műanyag/textil burkolatú hajó. Előnye az, hogy szétszedhető, és így könnyen szállítható; hátránya az, hogy a feneke erősen sérülékeny. A merev kajakok egykor fából, vászon dekkel készültek; ma általában műanyagból vannak. A kajaklapátnak mindkét végén van tolla. Ezek lehetnek egy síkban (ez az „egyenes” lapát), vagy egymáshoz képest 60o…90o-ban elforgatva (ez pedig a „forgatott” lapát). Ha a magunk előtt, a földre állított forgatott lapát alsó tollának kanala (homorú oldala) felénk néz, a felül lévő tolla pedig jobbra, akkor a lapát „jobbos”, ha balra néz, akkor a lapát „balos”, tehát a jobb-, illetve a bal kezünkkel kell forgatnunk. Jobbkezeseknek jobbos, balkezeseknek balos lapátot célszerű választani. A kajaklapát hossza akkor megfelelő, ha magunk elé állítva, a felnyújtott kezünk ujjait még éppen rá tudjuk hajlítani a felül lévő toll felső élére.
 
Kenu: végig nyitott hajó, az orrában/farában általában van beépített légzsák, amely borulás esetén, a víz színén tartja a hajót. Korábban fából készült, ma az anyaga általában műanyag. A túra kenu 2, 3, 4, 6, vagy 8 (ritkán 10) személyes. A leghátul ülő túrázó egy személyben a kormányos, a hajó vezetője (=kapitánya) is. A kenulapátnak egy tolla van, a nyelének a másik végén pedig egy a szárra merőleges, a tollal egy síkban lévő, ~10cm-es „mankó”-ja van. A kenu lapát hossza akkor megfelelő, ha közel olyan magas, mint a túrázó.
 
Kilbót: végig nyitott hajó. Általában fából készül, de ma már látható néhány műanyagból is. Magyarországon leggyakoribb a kétpár evezős, de van egypár-, hárompár- és négypár evezős is. Az evezős(ökön) kívül, hátul mindég van egy kormányos ülés, és elől van hely egy utas számára. A hajótest oldalaira vannak rögzítve a lapátokat tartó villák, külső végükön van az „U” alakú tulipán, amelyben forog a lapát. A killapátnak egy tolla van, másik végétől ~60cm-re van a bőrözés, ezt kell a tulipánba helyezni úgy, hogy a lapátot a tollánál lévő vékonyabb részével helyezzük bele, és óvatosan, ütközésig toljuk. A tulipánnak a hajó vége (a kormány) felé kell néznie. Az evezős(ök ülése(i) sínen, kerekeken gurulnak, hogy hosszabb legyen a csapás.

Használhatóság szempontjából összehasonlítva

a kajak előnye hogy viszonylag könnyű, a zárt hajótestben (spricóval) száraz marad a csomag, a legjobban állja a szelet és a hullámot, az egyes kajakot (20…25kg) akár egy ember is tudja mozgatni, a legkeskenyebb és legsekélyebb vízen tud elmenni. Hátránya hogy legfeljebb két személyes, körülményes pakolni bele, statikus és fárasztó az ülés pozíciója;
 
a kenu előnye hogy könnyű bele csomagolni, akár egy nagyobb család is elfér benne, kényelmesen lehet benne ülni. Hátránya hogy érzékeny a szélre és a hullámzásra, nehéz, és a leglassabb hajótípus;
 
a kilbót előnye hogy gyors, könnyű bele pakolni, a kétgyerekes család is elfér benne, legjobban mozgatja meg az egész testet. Hátránya hogy érzékeny a szélre és a hullámzásra, nehéz, kis folyókon egyáltalán nem, tavakon is csak korlátozottan használható, szállítása pedig nagyon nehézkes a villái miatt.
 
A hajótest anyaga szerint összehasonlítva

a fa hajó könnyebb, szép, sőt elegáns, de sérülékeny, és sérülése esetén csak szakember tudja javítani, komoly karbantartást igényel;
 
a poliészter hajó strapabíró, kisebb sérülése némi kézügyességgel út közben is javítható;
 
a polietilén hajó a legnehezebb, de a legtartósabb is, a javítása viszont szakértelmet igényel;
 
a faltbootot lássad a kajaknál; ideiglenes javítása a legtöbb esetben megoldható út közben is, komoly karbantartást igényel.

 
CSOMAGOLÁS: ajánlatos mindent vízhatlan csomagolásban vinni magunkkal. Ez lehet hordó, műanyag zsák, stb. Legyen rajta fül/hordheveder, hogy könnyen lehessen mozgatni. Kajakban, a dekk alól, síkvízen borulás esetén sem szokott kiesni a csomag. A nyitott kenuban, kilbótban azonban ajánlatos odakötözni a csomagjainkat. A kötöző anyag (például zsineg) nem maradhat hosszú, a csomagok nem „lóghatnak”, mert borulás esetén a zsineg a kezünkre – lábunkra csavarodva fulladást is okozhat!
 
A fa hajó vízzel teljesen megtelve is fent marad a vízen. A műanyag hajókban, a faltbootokban ha nincs beépített légzsák, minden 10kg-jukra legalább 5 liternyi üres edényt – tartályt kell biztonságosan rögzíteni, mert különben egy borulás esetén elmerülnek!
 
A kajakozás, kenuzás, kilezés technikája: érthetően, és pontosan leírni körülményes. Kétséges, hogy pusztán leírásból meg lehet-e tanulni egy ilyen összetett mozgást? Legalább az első alkalommal jó, ha egy gyakorlott túrázó megmutatja, hogyan kell kajakozni, kenuzni, vagy kilezni.
 
 
Hajózási Szabályzat:

Mint fentebb már leírtuk, ez a „vízi KRESZ”. Mivel az interneten megtalálható, mivel betartása vízitúrán kötelező és mivel „a törvény nem tudása nem mentesít a büntetés alól”, az első vízre szállás előtt végig kell olvasni valamennyi fejezetét, amelyben akár csak említik is a „kedvtelési célú kishajó”-kat.
 
A talán leglényegesebb öt szabály:
 
1. A vízen úszó, vagy a parton elhelyezett négyzet alakú, piros-fehér–piros csíkozású tábla jelentése: BEHAJTANI TILOS!

2. A vízen úszó, vagy a parton elhelyezett piros, illetve zöld/fekete bója a hajózóút bal, illetve jobb szélét jelöli. Vízitúrázóknak folyásirányban haladva sem szabad tartósan a hajózóútban menni, azt csak keresztezni szabad a 4. pont előírásainak betartása mellett.

3. A hajó hangjelei közül egy rövidú azt jelenti, hogy jobbra fordul; két rövid, hogy balra fordul; három rövid, hogy hátra megy; egy hosszú figyelem; sok rövid pedig azt jelenti, hogy TAKARODJ ELŐLEM!

4. A hajókat oldalról 30 m-re, hátulról 60 m-re szabad megközelíteni; a hagyományos hajó útvonalát 1.000 m-en belül, a szárnyas hajó útvonalát 1.500 m-en belül tilos keresztezni;

5. A hajóban kell lenni 1db legalább 5m hosszú kikötő kötélnek; minden benne utazó számára mentőmellénynek (a mentőmellényt a 16 éven aluliaknak, és az úszni nem tudóknak viselniük is kell); 1 db 1 literes vízmerő edénynek vagy szivacsnak; 1 db fehér fényű lámpának.

Egy kis meteorológia:

A bárányfelhők általában tartósan jó időt jósolnak; a szinte fekete toronyfelhők viszont a közelítő vihart. Célszerű partra igyekezni, fedél után nézni.
 
 
Egy kis egészségtan:

A napsugárzást a nagy vízfelület olyan erővel tükrözi, hogy körülbelül kétszeres sugáradag éri a bőrünket. Ennek megfelelően kell védekezni és felöltözni (szellős, fehér, hosszú ujjú és szárú ing és nadrág, magas faktorú fényvédő szükséges), és a napszúrást megelőzni sapkát, de még inkább nagykarimájú kalapot kell viselnünk, amely a szemünket is védi.
 
Nyílt sebbel nem szabad vízbe menni, mert az ott nagy valószínűséggel fertőződik el.
 
A vízparton, a vízben kagyló, üvegcserép, rozsdás acéltárgyak vannak, kerülni kell a mezítláb járást. Ha megvágja az ember magát, a sebet fertőtleníteni kell. Aki döglött állattól vagy haltól(!!!) sérül meg, a legrövidebb időn belül menjen orvoshoz, súlyos vérmérgezés veszélye miatt!
 
Folyadékpótlás: a nagy melegben, napon végzett munka miatt az ember folyadék igénye kétszerese – háromszorosa a szokásosnak. Azonban a cukrozott „üdítők” nem oltják a szomjat; az alkohol pedig megköti a vizet, így minél magasabb alkohol tartalmú egy ital, annál nagyobb mennyiségű vizet kell hozzá innunk. A Hajózási Szabályzat tiltja az alkohol fogyasztást: a Vízirendészet járőrhajóiban van szonda! Legjobb talán a lehetőségünk szerint hűvösen tartott ásványvíz, amely az izzadással elvesztett sót is pótolja.
 
A lapát, illetve az ülés okozta vízhólyagokat és bőrfeltörést, az izomlázat a szokott módon kell kezelni, de a nyílt sebet óvni kell a folyók – tavak vizétől, és komolyabb húzódás – izom merevedés esetén a legjobb masszőrhöz fordulni. A túlzott napozás okozta leégést annak súlyosságától függően napozás utáni-, bőrnyugtató- vagy gyógyszerrel kezelni kell, hogy ne okozzon maradandó ártalmat.
 
Felszerelés:

Annyiféle ága – boga van a különböző vízitúrákra javasolható, ott hasznosan alkalmazható felszerelési tárgyaknak plédtől a matracig, sátorig; termosztól a gázfőzőig; a gázlámpától a szúnyogriasztóig, hogy ezekkel itt nincs értelme további sok oldalon keresztül, részletesen foglalkozni.
 
Mint már írtam, a vízben/vízparton az ember könnyen elvághatja a lábát, ezért kell vinni vászon tornacipőt, vagy többpántos szandált, amiben biztonságosan tudunk a vízbe lépni.
Lényeges az, hogy vízitúrán a sebkötözéshez szükséges fertőtlenítő, géz, ragtapasz és az egyéni gyógyszerek (például cukorbetegek számára) mindig legyenek kéznél.
Jó az is, ha van nálunk száraz váltó ruha vízhatlan csomagolásban.
 
Többnapos túrára – ha ezzel kezdjük a vízi életünket – csakis vízhatlan és viharálló sátrat vigyünk. Kell valamilyen matrac, hálózsák, vízhatlan esővédő ruha, estére meleg holmi: tréningruha, pulóver; váltó fehérnemű, tisztálkodó szerek. Evőeszköz, tányér, pohár, nem törékeny anyagból.  
 
Természetesen ezek csak az alapot képezik, mindig az adott túrának megfelelően, és saját  igényeink szerint kell a felszerelésünket összeállítani, alapvetően figyelve a hajónk befogadó és teherbíró képességére.
 
 
Budapest, 2012. február 25. (Utolsó kieg: 2012. április 28.)
 
Kis János
3651 alkalommal
Belépés, regisztráció
Honlapunk adatai
  • 4 588 regisztrált felhasználó
  • 2 111 hírlevél előfizető
  • 321 természetjáró szervezet
  • 2 277 turistaút szakasz
  • 12 795 km turistaút
  • 111 túramozgalom
  • 3 610 túramozgalom teljesítő
  • 65 esemény
  • 2 408 megjelent cikk, hír
  • 221 belső oldal
  • 1 957 egyéb dokumentum
Eseménynaptár
Hírlevél

captcha

Keresés
Címkefelhő
Kövess minket!
RSS  Facebook Twitter