2020. július 11., szombat - Nóra, Lili
Magyar Természetjáró Szövetség
mtsz.org »A forrásépítés alapjai
Magyar Természetjáró Szövetség

A forrásépítés alapjai

Baumann József forrásépítő, Pécs-Mecsek

Az ember és a víz
 
 
A víz megjelenése a Földön 4000 millió éve kezdődött, hatalmas őszáporok formájában. Az őszáporok hatására aztán kialakult a világóceán. Ez az óceán később a világ bölcsőjévé vált. Az élet valamilyen formában mindig kötődik a vízhez, ezért a víz létezésünk nélkülözhetetlen eleme.
 
Az ember ősidők óta a víz mellé építi településeit, hiszen életben maradása a víz függvénye. A víz biztosítja szervezetének újjáépülését, a vízből és környékéről szerzi be gyűjtögetéssel a kagylókat, csigákat, később halászattal táplálékának jelentős részét. A víz segíti közlekedését a szomszédos területekre.
 
Az ipar fejlődése is nagymértékben a víznek köszönthető, hiszen a termelékenyebb munkához gépek kellettek és az első gépeket vízenergia hajtotta.
 
A víz napjainkban sem vesztett fontosságából, habár az ipar miatt jelentősen átalakult a víz felhasználása. Az ipar hatalmas tempójú növekedése az emberek életét megkönnyítette és kényelmesebbé tette. Néhány évtizede azonban az intő jelek egyre szaporodnak.

Hatalmas erdőterületek pusztultak ki az ipar által. A levegőbe bocsátott káros anyagok hatására emberek tízezrei betegedtek meg a gyárak környékén. A vizek tisztaságát sem kímélte az ipar. Vegyi anyagok tömkelege került a vizekbe, ami megbontotta a biológiai egyensúlyt. Folyók, patakok, források váltak ihatatlanná, mérgezővé.
 
Nekünk, ma élő természetszerető embereknek feladatunk és kötelességünk környezetünk védelme. A bennünket körbevevő egészséges természet a saját- és a jövendő nemzedékek életének biztosítéka.
 
Földünk hatalmas felületének jelentős részét óceánok, tengerek, tavak, folyók, és források borítják. Most ismerkedjünk meg közelebbről a források keletkezésével, fajtáival, építésével.
 


Az éltető víz
 


A források keletkezése
 
 
A napsugárzás hatására a földfelszínen lévő vízfelületek elkezdenek melegedni és pára lép ki belőlük. A pára a légtérbe szállva felhőkké egyesül. A felhőknek egyre nagyobb lesz a víztartalma, amit már nem tud megtartani és évszaktól függően havazás, jégeső vagy eső formájában aláhull a földre.

A Föld felszínén a lehullott csapadék elkezdi kalandos útját. A felszínen csordogál és kis ereket formálva halad lefelé. A csapadékvíz jelentős része halad a felszínen, amíg el nem ér egy erősebb vízfolyást.
 


A folyó
 
 
A víznek egy kisebb hányada beszivárog a talajba és ott halad mindaddig, amíg egy vízzáró anyagot, pl. agyagot, gránitot, stb. el nem ér. Ott gyűlik, vastagodik a különböző szerkezetű rétegekben.

Ha a vastagodás (magasodás) közben elér egy olyan réteget, ami vízvezető, akkor elindul a további vándorlása a föld alatt. A vízvezető réteg lehet egy laza kavicsos, vagy homokos talajréteg, vagy éppen egy sziklarepedés.

A sziklarepedésen addig csordogál, vagy éppen folyik tovább, amíg valami vízzáró réteg útját nem állja. Itt újabb pihenés vár rá, tovább hizlalva a víztömeget. A "mi kis vándorunknak" szerencséje van, mert a sziklarepedés kivezet egy szűk völgybe, ahol ismét megpillanthatja a napos eget.
 


Természetes forrásmező


 
 
A vizek a geológiai viszonyoktól függően a föld alatt nagy távolságokra és mélységekbe is eljutnak . Útjuk során ásványi sókkal valamint gázokkal dúsulnak és a föld mélyében fel is melegednek.

A Föld magja felé haladva, a kőzet hőmérséklete fokozatosan melegszik. A földkéreg vastagsága nem egyenletes a Földön. Magyarországon a földkéreg viszonylag vékony, ezért nálunk a Föld belseje felé haladva 100 méterenként kb. 3 celsius fokkal nő a kőzet hőmérséklete. Ezzel magyarázható, hogy oly sok a geotermikus héjforrásunk, melyeknek zöme gyógyvíz is egyben.

 
 

A víztartó képződmények alapján megkülönböztetünk talajvizet, rétegvizet, hasadékvizet, vagy karsztvizet.
 
Talajvíz: Nagyobb esők vagy hóolvadás után, a föld alatt lassan szivárogva előbukkan a mélyedések vonalában. A víz a forrásokban változó intenzitással rövidebb ideig (néhány hét, vagy hónap) lelhető fel, pl. Fenyves-forrás.
 


Fenyves-forrás
 
Rétegvíz: Mélyebb talajszintekig leszivárgó csapadék. Általában homokos, kavicsos talajszerkezetnél figyelhető meg. Vízhozama stabilabb, hosszú ideig lehet nála vízre számítani, pl. Bikfa-forrás
 


Bikfa-forrás
 
  
Hasadékvíz: Kövesebb, sziklásabb talajban találkozunk vele. Általában hasadékokban gyűlik össze és onnan történik kifolyása. Vízhozamára egész évben számíthatunk, pl. Farkas-forrás.
 


Farkas-forrás
 
 
Karsztvíz: Jellegzetesen karsztos területen találkozunk vele, a hegyek lábánál. Bővizű, stabil források, nagyobb vízhozamokkal. Jellegzetessége a mésztufa kiválás, ami a forrás csövénél elkezdődik és lejjebb a mederben szép mésztufa gátak formájában jelenik meg, aprócska tavak kíséretében, pl. Kánya-forrás.
 


Kánya-forrás
 
 
 
Miért építünk forrásokat?
 
 
Az ember a természet része és éppen ezért napjainkban is szeret a víz közelében lenni. A források régen alapvető fontosságúak voltak egy település életében, hisz a folyadékpótlás elsődleges helye volt. A főzés, a tisztálkodás, az állatok itatása mind a források vizéből történt.

Napjainkban az ivóvíz "kincsé" vált, mert az ipar nagyon nagy kiterjedésben elszennyezte a város környéki víznyerő területeket. Ezért, és a megnövekedett óriási vízigény miatt is nagy távolságokból szállítják az ivóvizet a lakóterületekre csőrendszerek segítségével. Az így szállított vizet tovább tisztítják, tárolják, és igény szerint szétosztják.
 
A csővezetékből folyó víz is ivóvíz tisztaságú, de mégsem olyan finom ízű, mint a forrásoké. A forrás vizének ízével, hőmérsékletével, a szép környezettel a csapvíz nem vetekedhet. Talán ezért is építjük és védjük a forrásokat a modern korban is.
 



Pálos-kút
 
A Mecsek-hegység geológiai adottsága miatt sok forrásra lelünk túráink során. A források egy jelentős része szépen kiépített, bő vízhozamú. Poharunk segítségével könnyedén hűs vízhez juthatunk és olthatjuk szomjunkat.
 
 
 
Hogyan építsünk forrásokat?

 
A forrásépítés egyszerű feladatnak látszik, de ha tartós vízhozamot szeretnénk elérni, akkor körültekintően kell eljárnunk. A kiszemelt vízfolyást vagy forrásmezőt több éven keresztül figyeljük. Esetleg a környéken dolgozó erdészektől kell információt kérni a vízfolyásról.

A legbiztosabb hozamokat a leendő forrásról július vagy augusztus hónapban lehet megtudni. Ezek a hónapok azok, amikorra a talajból a vízkészletek már elfogynak és csak a mélyebben lévő hasadék és karsztvizek adnak biztos vízfolyást.
 
A felszínre kerülő víz "befogása" történhet kútban vagy forrásban. A megoldás mindig attól függ, hogy milyenek a geológiai- és terepviszonyok.
 
Kutat ott építünk, ahol sík a terep és ez nem teszi lehetővé a kifolyócső beépítését. A kútból segédeszköz (pohár, merítő, vagy mélyebb kút esetén vödör) segítségével juthatunk a finom vízhez.
 
Forrást ott tudunk építeni, ahol a partoldalból vagy egy magasabban lévő terepszintről folyik ki a víz. A kifolyócső végén szabadon áramlik ki a víz. Itt segédeszköz nélkül, akár tenyerünkből ihatunk.
 


Bokor-forrás


Mi szükséges a forrásépítés megkezdéséhez?
 
 
Mielőtt az első kapavágást elvégeznénk a leendő forrásnál, három alapvetően fontos engedélyt be kell szereznünk!
 
Először a területileg illetékes természetvédelmi hatóság engedélyét. Például a Mecsek esetében a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségét, illetve a Duna - Dráva Nemzeti Park Igazgatóságáét.
 
Másodszor a víz minőségét (fogyaszthatóságát) igazoló okmányt is meg kell szerezzük, amit az ÁNTSZ adhat ki.
 
Harmadszor a terület tulajdonosának engedélyét is be kell szerezzük. A tulajdonos lehet állami szerv vagy magánszemély.
 
Ha mindhárom engedély és a vízhozam megfigyelés adatai birtokunkban vannak, akkor ismét kimegyünk a leendő forráshoz és egy tervet készítünk. A tervezésre azért van szükség, mert az anyagok mennyiségét ez után tudjuk megbecsülni. Impozánsabb és nagyobb kőfallal ellátott forrást szakemberrel terveztessünk és építtessünk meg.
 
Új forrást csak abban az esetben építsünk, ha arra feltétlen szükség van. Például egy új, hosszabb turistaút mentén, vagy egy állandó tábor vízellátása érdekében, vagy egy erdei iskola mellé a vízellátás biztosítása érdekében.
 
Fontos és halaszthatatlan feladat a meglévő források felújítása és a meglévők rendszeres tisztítása. A források felújítása éppen olyan értékes feladat, mint az újak megépítése. A felújítás sokszor egy új forrás építésével vetekszik, hisz a régi értékeket megőrizve kell újat alkotnunk.
 
Több elöregedett, romos forrás van a Mecseken, melyek elvesztették fontosságukat (más útvonalra "terelték" a turistautat, elnéptelenedett a falu, vagy vízműről látják el a települést). Ezeket a forrásokat idővel szét kell bontanunk és a területet vissza kell adni a természetnek.
 
A források felújításához is minden esetben az előzőekben leírt engedélyek szükségesek.
Amihez viszont nem kell engedély, az a források rendszeres tisztítása, környezetének rendbetétele, a medencék takarítása, a forrásvíz elfolyásának biztosítása a meder kikotrásával, a lehullott ágak összeszedése, a szemét összegyűjtése és ha lehetséges elszállítása.
 
 
 
Tervezési feladatok
 
 
Ha kisebb forrást építünk, akkor elegendő ha fejünkben van az elképzelés a forrásfoglalásról valamint a támfal leendő formájáról és nagyságáról. Nagyobb munka esetén készítsünk kiviteli tervet. Ez egyrészt szükséges a költségvetés elkészítéséhez, másrészt ha pályázati pénzből építünk, akkor a pályázat kiírója is kérni fogja.
 

Anyagszállítás
 
 
A szükséges anyagokat és eszközöket megvásárlás után többféle módon szállíthatjuk a forráshoz. A legnehezebb módja a szállításnak, ha hátizsákban, vagy kézben több fordulót teszünk a forrás és a lepakolt anyag között. Ez hosszadalmas és nagyon fárasztó. Ezt abban az esetben használjuk, ha nincs erdészeti út a közelben.
 
Erdészeti úthoz közel, vagy kevésbé meredek oldalban lovas kocsival, terepjáró autóval oldható meg a szállítás, gyorsan és kevésbé fárasztóan. (Az erdészet általában támogatja forrásépítési szándékainkat).
 
 
A forrásmező feltárása
 
 
Ha minden anyag a helyszínen van, akkor elkezdhetjük a forrás építését vagy felújítását.
Legelső feladat a forrásmező vagy ér feltárása szerszámok segítségével.

Itt elsősorban a csákánynak és a kapának van fontos szerepe. Eltakarítjuk a felső talajt, valamint a vízben lévő kőzeteket mindaddig, amíg a kifolyó víz biztos pontját meg nem leljük.
Ha ez megvan, akkor az ülepítő medence helyét kell kialakítani.

 


Forrásmező feltárása
 

Ülepítő medence

 
Az ülepítő medence egyik feladata az, hogy a víz által hordott apróbb kőzetdarabokat vagy egyéb szemcséket csapdába ejtse. Másodsorban a forrásvíz megfogása, tárolása a feladata. Végül a kifolyás is a medencéből történik egy csövön keresztül.

Az ülepítő medence része a túlfolyó, melynek feladata a nagyobb csapadékok hatására összegyűlt átlag feletti vízmennyiség elvezetése. Ha erről nem gondoskodunk, akkor a forrás felduzzad és vize a lazább talajszerkezet felé elszökik, a forrás kiapad. Az ülepítő medence készülhet falazással, betonozással, vagy valamilyen edény felhasználásával.

 


Ülepítő medence



Épített ülepítő medence
 
Az ülepítő medence a Mihály remete-forrásnál egy ötliteres vasfazék, melyet elődeink használtak a forrásépítéshez. A vas edény belsejét az idők folyamán bevonta a fehér forrásmészkő.

Lazább, homokosabb, kavicsos talaj esetén más az eljárás. Az ülepítő medencét (pl. egy perforált műanyaghordót) a forrásmezőbe süllyesztjük, miután a helyet elkészítettük számára. Az edényt kövek melléhelyezésével rögzítjük. A kifolyócsőnek a medence felső harmadában alakítsunk ki furatot (a kifolyócső méretének megfelelőt).

A kifolyócső keresztmetszetének az átlagos vízhozam legalább négyszeresét át kell tudni, engedni.

A medence tetejének környezetét vízzáró agyaggal le kell szigetelni a csorgó felszini vizek kiszűrése érdekében. A medence teteje legyen viszonylag könnyen hozzáférhető, hogy idővel a medence tisztítása megoldható legyen. A medence helyét a tervrajz vagy napló rögzítse, hogy évek múltán tisztítási célból könnyedén megtaláljuk.
 
 
Ülepítő medence nélküli foglalás
 
 
Ülepítő medence nélkül is tudunk kifolyócsöves forrást készíteni kisgát segítségével, ha szikla alól, réseiből stabilan víz folyik. Ekkor agyagos földből gátat készítünk, és azon átszúrjuk a kifolyócsövet. A csövön kiáramlik a felgyülemlett víz és hordalékanyag. A vízzel érkező apró agyag és kőzetdarabok ellenállás nélkül a csövön keresztül a szabadba jutnak.

Ha ez jól működik, akkor az agyagos gát elé a végleges gátat is megépíthetjük. Ezt a gátat erős cementes, folyami homokos és vízüveges anyagból készítjük el. A bent lévő csövet legalább tíz centiméter vastagon ölelje körbe ez az anyag. A vízüveg a kötést gyorsítja, víz alatt is képes megkötni, és nem oldódik ki belőle a cement.
 
Ha a végleges gát megdermedt, kivehetjük az ideiglenes agyaggátat mögüle és elkezdhetjük a támfal, vagy homlokfal megépítését. A cső keresztmetszetére vonatkozóan az előzőekben leírtak az irányadók.
 
Ülepítő medencét készíthetünk dréncső (perforált műanyagcső) felhasználásával is. A forrásmezőbe ásott árkot kaviccsal vagy zúzottkővel béleljük és közé helyezzük el a dréncsövet. A völgyoldalt célszerű vízzáró anyag (műanyag fólia, agyag stb.) felhasználásával bélelni, így a felgyülemlett vizek elfolyását meggátolhatjuk.

A dréncső legmélyebb pontján, azt megfúrva tehetjük be a kifolyócsövet, melyet egy kő homlokfalban rögzíthetünk.
 
 
A kút, mint forrás
 
 
Egyre több igény jelentkezik arra, hogy régi kutakat alakítsunk át kifolyócsövesre. Ez is hasonlít  a forrásfoglalásra, csak itt a kút maga az ülepítő medence - kissé túlméretezve.

A régi kutak átalakítására is az előzőekben leírt szabályok vonatkoznak. Csak akkor oldható meg ez az átalakítás, ha a kúttól pár méterre tereplépcső található. Ilyen készült Mozsgón a Szent-kútnál, valamint Lukafán a Cigány-kútnál a Szigetvári Erdészet megbízásából és segítségével. A szép mészkőfalazási munkákat kivitelező szakember végezte.
 


Kút, mint forrás
 

Fontos tudni!
 
A kifolyócső magassága, sohasem lehet magasabban a normál vízszintnél. Ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor súlyos hibát követünk el! A forrás vizét felduzzasztani nem ajánlatos, mert ezzel a forrás kifolyási helyét veszélyeztetjük!

Ha valaki ezt mégis elfelejtené, akkor az történik, hogy a forrás mögött felgyülemlik a víz és valahol utat tör magának a lazább kőzetek között (elszökik). Ez történik akkor is, ha az ülepítő medence megtelik hordalékkal és eltorlódik a kifolyónyílás.
 
Ha nem a normál vízszint magasságába tesszük a kifolyónyílást (például kora tavaszi időben hóolvadás után, amikor a vízszint jóval magasabb a nyári hónapokénál), akkor az történik, hogy a forrás vízhozama idővel csökkeni kezd és május végére egy csepp víz se hagyja el a forrás csövét.

Vannak tartósan aszályos időszakok, amikor az állandó kifolyású források is kiapadnak, mivel nincs a forrásmezőnek vízutánpótlása. Ez természetes folyamat és semmiképpen sem az építők hibájából ered.
 
 
A kő, mint építőanyag
 
 
Lényeges dolog, amit feltétlen tudni kell a falazó anyagokról: csak olyan anyagot használhatunk, ami a környezeti hatásoknak jól ellenáll, elsősorban a fagyásnak és a terhelhetőségnek.

Ne használjunk kézzel könnyen darabolható anyagokat, pl. agyagpala-féleségeket. Vigyázni kell a homokkövekkel is, mert igaz, hogy nagyon sokáig ellenáll a fagyásnak, de idővel lassan szétbomlik elemeire.
 
A Mecsekben a legjobb minőségű építőkövek a vulkanikus kövek: a gránit, az andezit, a trachidolerit, a fonolit. Jellegzetes építőanyagok a Közép-Mecsekben a különböző mészkövek és a dolomitok.

Itt találhatóak még a jól összecementálódott, durvaszemű homokkövek, melyek szintén alkalmasak a falazat elkészítésére. A budafai kőfejtőben szintén található jól faragható, teherbíró, fagyásálló homokkő.
 
A forrás falazatának anyagánál törekedjünk arra, hogy a legközelebbi lelőhelyről gyűjtsük be a megfelelő köveket. Furcsán mutatna egy triász vörös homokköves területen egy forrás, a fehéres, triász mészkőből. Nem is a látvány lenne furcsa, hanem az, hogy ez a kő nem a környékről való, tehát tájidegen.
 
Mielőtt a falazást elkezdenénk, néhány gondolat a falépítés fajtáiról.
 
Az ember több ezer éve használja a követ különböző építési célokra. Védőfalakat, sáncokat, várakat, utakat, kerítéseket épített kőből. A kezdet elején nem ismerte a kötőanyagokat, ezért a síkfelületű kövek illesztésével hozta létre alkotásait, pl. kínai nagy fal.

Ahogy múltak az évek rájöttek a mész kötő hatására. Így már gyorsabban tudtak falakat építeni, ezáltal a kevésbé sík és kisebb köveket is fel tudták használni. A cement felhasználása és a különböző ragasztóanyagok a közelmúltban terjedtek csak el.
 
 
Kőfalépítési technikák
 

A forrásépítés történhet száraz, valamint a kötőanyagos technikával. Előfordul, hogy egy forrás építésénél mindkét technikát alkalmazzuk.
 
 
Száraz falazási technika
 
 
A száraz technika lényege, hogy kötőanyag nélkül (mész, cement stb.), a helyszínen fellelhető, megfelelő szilárdságú és formájú kövekkel tartós támfalat valamint előteret építhessünk.
 
Az alapra a támfal köveinek méretétől függően zúzottkő vagy kavicságyat terítünk. Erre azért van szükség, hogy a kövek stabilan álljanak és hogy az egyenetlenségek, melyek a köveken vannak könnyen eltüntethetőek legyenek.
 
Az alapon nyugvó kövekre helyezzük a következő sort úgy, hogy az kissé a partoldal felé dőljön, így könnyebben tudunk a partoldal formájához igazodni. Egy-két hosszabban benyúló kő a partoldal felé a feltöltés után a fal stabilitását erősíti.

A mögöttes réseket, üregeket törmelék kövekkel vagy hordalék homokkal egyenletesen kitöltjük, mert a habarcs vagy a beton helyett ez végzi a rögzítő szerepet. Ha a kövek mögötti részt feltöltöttük a kőfal síkjáig, akkor kezdődhet a következő sor lerakása az előzőeknek megfelelően.
 
A sorokat a fal két végénél lévő szép formájú, úgynevezett sarokkövekkel kezdjük, és onnan haladjunk befelé a kövek lerakásával. A soroknál figyeljünk arra, hogy lehetőleg a fölső sor köveinek széle ne essen egybe az alatta levőével. (Kötésbe kell rakni a köveket.) Ha ez a hiba előfordulna sorokon keresztül, akkor a fal stabilitása sérülne.

Fontos, hogy a fal mindig a partoldal felé dőljön néhány fokot. Ez a dőlésszög attól függ, hogy milyen magas falat építünk és milyen súlyú kövekből (nagyobb kőhöz kisebb dőlésszög tartozik).
 
A kőfal utolsó sora a záró sor. Feladata, hogy az alatta lerakott sorok fellazulását megakadályozza. Ezek hosszabban nyúljanak a partoldalba, és a lehető legkisebbek legyenek a kövek közti illesztésnél a rések. Ezáltal a természeti erők nehezebben tudják majd kikezdeni munkánkat.

A forrás falazata a terepszint fölé kell hogy magasodjon, nehogy az esővíz bemossa a partoldalról a hordalékot.
 
Az előtér elkészítésének szabályai megegyeznek az első sor és a záró sornál leírtakkal. Stabil ágyazatba helyezzük a köveket, lehetőleg minél közelebb egymáshoz, és úgy, hogy ne tudjanak megmozdulni. A forrás előtere mindig a támfaltól kifele lejtsen lefelé néhány fokot, hogy az esővíz kifolyhasson.

Ha forrás csorgó medencéjétől nem csővel vezetjük el a vizet, akkor nagyobb köveket használjunk és így közötte a víz mos magának medret.
 
A megbolygatott talajt egyengessük el a fal fölött és mellett, hogy a természet minél előbb visszahódíthassa szép virágaival.
 
Karbantartás: évente ellenőrizzük a kövek stabilitását és a kilazultakat újra kell rögzíteni.
Száraz falazási technikával készült fal az Apacsok-kútja.




Apacsok-kútja
 
 
Kötőanyaggal készített falazás
 
Kötőanyaggal készített falak lényege, hogy kötőanyagot használunk a kövek rögzítéséhez, és így érjük el a falak stabilitását. A kötőanyaggal készült falak kevesebb karbantartást igényelnek.

Kötőanyaga elsősorban a beton, melynek összetétele apró szemcséjű folyami sóder, cement és víz. Medencék, gátak építésénél az összetétel kiegészül egy kevéske vízüveggel, ami lehetővé teszi a víz alatti kötést.
 
Ennél a technikánál a precíz kitöltésnek nincs olyan fontos szerepe, mert a beton befolyik a szűk résekbe is és ott megszilárdulva erős kötést hoz létre.

Laza, "mozgó" partoldalaknál célravezető először egy erős vasbetonos támfal elkészítése, majd ez elé jöhet a szépen rakott kőfal.

A falformálás lényege, hogy esztétikusan válogassuk össze a köveket. Itt is fontos a kövek falazásánál a kötések biztosítása. Csak az igényesen kialakított fal ad szép látványt.
 
A munka kivitelezésének idejét növeli a lassú kötés. A nagy súly miatt maximum három sor rakható fel egy nap alatt és utána egy nap várakozás következik. Ezt az időt a napjainkban kifejlesztett gyorsító adalékokkal már csökkenteni lehet.
 
Ezt a falazási technikát, csak gyakorlott és sok idővel rendelkező forrásépítőknek javaslom.

Karbantartás: Néhány év után a fedőkövek elmozdulását, réseit ismét ki kell kenni betonnal, mert a fagy további károk okozója lehet.
 
Kötőanyaggal készült falazás látható a Körtvélyesi-forrásnál.
 


Körtvélyesi-forrás



Kötőanyaggal épülő forrás: Kálmán-forrás
 
 
Vegyes technikával végzett falazás

Vegyes technikával készült falak lényege, hogy ötvözik a két előbb leírt technika előnyeit.

A száraz technika biztosítja a gyorsaságot, a fal akár egy nap alatt felépíthető. A kötőanyagos technika a falakat hosszú távon stabilizálja, később az ilyen fal minimális karbantartást igényel. Igaz közel sincs olyan szép, mint az előzőek, de a természet hamar feldíszíti, ékesíti a kevésbé mívesen munkált falakat.
 
Vegyes technikával készült a Keleti-Kárpátokban a Fekete-Tisza-forrás.
 


Fekete-Tisza-forrás
 
Bármelyik technikát választjuk, mindig kellő gondossággal járjunk el, mert ez biztosítja hosszú távon munkánk eredményét.
 
A magas hegyeket járva találkozunk fából készített kis forrásházakkal, melyek az ottani túráink kedvelt célpontjai. Foglalásai általában ülepítő medence nélküli, mivel vízhozamuk bőséges, és a sziklás talaj a medence megépítését nem igényli. A forrásvíz a sziklák közül bugyogva lép ki és halad is mindjárt le a völgybe.

A forrásházak anyaga általában vörösfenyő. A gerendákat csapolással kötik össze, a házon kis ajtó található.
 
 
 
Milyen nevet adjunk a forrásnak?

 
A forrás nevének megválasztásakor az a legfontosabb, hogy tükrözze a környezetében lévő legjellemzőbb sajátosságokat. Egy szép bükkösben furcsa lenne, ha Kőris-forrásnak neveznénk el az építményt. Természetesen ez egy sarkított példa, szerencsére a valóságban nem is találkoztam hasonlóval.
 
Ha tiszteletből elhunyt turistatársunkról nevezünk el forrást, akkor az ő neve szerepeljen a forrás homlokfalába falazott táblán (pl. Csokonay-kút).
 

 
Milyen anyagból készíttessük a forrás tábláját?
 
 
A tábla színezete harmonizáljon az építménnyel. Ha lehetőség van rá, saját falazatának kövét csiszoltassuk le, és arra vésessük a feliratot. A falazó anyagoknál már említettem, hogy az időjárás viszontagságait jól kell bírnia a kőzetnek.
 
Igényesebb és időállóbb táblát készíttethetünk gránitból, melynek sokféle színárnyalata ismert. Vörös homokkőben szépen mutat a hússzínű Mórágy környéki gránit (pl. Pálos-kút).
 
 
 
Mi szerepeljen a forrás tábláján?
 
 
A tábla csak a legszükségesebb adatokat, neveket tartalmazza. A számok és betűk nagysága utaljon a fontos dolgokra! A forrás nevének betűi mindig nagyobb méretűek legyenek, mint az elkészítés évszáma.
 


Forrástáblák
 
Ha forrás felújítást végeztünk, akkor elhelyezhetjük külön kis táblára a felújítást végző szakosztály, valamint a szponzoráló cég nevét.

Mindig ügyeljünk arra, hogy a felújítást végzők táblája ne hivalkodóan kerüljön a forrás falazatára.

Természetesen vannak kivételek, melyre egy szép példát láthatunk a Zselicben található Isten-kútnál.

A kút tábláján az alábbi szöveg olvasható:
 
" Vándor, ha szomjúság gyötör e rengeteg erdőben, állj meg itt az Istenkútnál, vedd az ivókád kezedbe s éltesd szegény Magyar hazát. A bor hevít, a víz éltet. De a bornak ára vagyon, a vizet a természet Istene adja. 1862 "
 
 
 
A forrásvíz elvezetése
 
 
A forrásépítésnek fontos része a víz megfelelő elvezetése a forrás előteréből. Elsősorban a kifolyócsőtől, a csorgótól és a túlfolyótól.

A jó vízelvezetés megakadályozza a forrás előterének eliszaposodását, lehetővé teszi a forrás "száraz lábbal" való megközelítését hosszú távon is. A jól elvezetett víz megakadályozza a dagonyák kialakulását és a forrás beszennyeződését.
 
A maximális vízhozamot, ami általában hóolvadás után jelentkezik, azt a kialakított túlfolyón vezessük el az előtérből. Az elvezető medret vagy csövet ennek megfelelően készítsük.

Tapasztalatom szerint a nyitott, kövezett elvezető csatorna kevésbé dugul el, mint a csőből készült, ezért inkább ezt javaslom az építésnél. A nyitott rendszerű vízelvezetőnek a karbantartása is egyszerűbb.

A vizet addig vezessük csatornában, amíg megfelelő esése nem lesz a terepen. Ha megfelelő az esési szög, akkor a medernek már lesz öntisztulása a gravitáció által. A falazott medret alkalomszerűen tisztítani kell, ami az arra járó turista egyik fontos feladata, a csorgó tisztításával együtt.
 
Az építőknek az évek múlásával az ülepítő medencét ki kell tisztítani a forrás jó működése érdekében. Ez történhet a falba épített tisztítóajtón keresztül, vagy leszívással a kifolyócsövön át.

A tisztítóablak sajnos sokszor a forrásszennyezés egyik pontja. Kíváncsi emberek kinyitják, és nem csukják vissza, így minden szennyező anyag szabadon belekerülhet. Ha lelakatoljuk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan leverik.

A megoldás az, ha az ülepítő medence fölött a kőfalat viszonylag könnyen kibonthatóan építjük meg és így kisebb munkával feladatunkat meg tudjuk oldani. 
 
A forrásépítés általában nem rövid időre szól és sok fáradságot, verejtéket követel az építőktől.

Munkánkat nem önös érdekből végezzük. Ha megépítettünk egy forrást, törődjünk vele, hogy hosszútávon is elláthassa feladatát. Munkánk eredménye a tiszta, jó forrásvíz, ami jólesik az erdőt járó turistának, és az erdőt ápoló erdészeti dolgozóknak egyaránt. 

A víz életünk nélkülözhetetlen eleme, ezért gazdálkodjunk vele okosan, védjük a vízgyűjtők tisztaságát, lépjünk fel a rongálókkal szemben!

 

A forrásépítőnek
 
Ha látod e forrást,
mint, enyhét adó
hűs, vize csurran
szomjadoltán,
Vésd, az eszedbe,
Ki, kövét emelte
Ember, a javából.
 
/ Fekete Bálintné Judit /
 
5313 alkalommal

Kapcsolódó cikkek

Belépés, regisztráció
Honlapunk adatai
  • 4 896 regisztrált felhasználó
  • 2 317 hírlevél előfizető
  • 340 természetjáró szervezet
  • 2 277 turistaút szakasz
  • 12 795 km turistaút
  • 137 túramozgalom
  • 3 969 túramozgalom teljesítő
  • 59 esemény
  • 2 797 megjelent cikk, hír
  • 261 belső oldal
  • 2 198 egyéb dokumentum
Eseménynaptár
Hírlevél

captcha

Keresés
Címkefelhő
Kövess minket!
RSS  Facebook Twitter